BABRA

A Babra muzsikája a sokszínű délszláv népzenei vonal megvastagítója, miközben friss, zöld indákkal díszítője és színesítője is.

Részben családi kötődésből adódóan, az együttes zenei identitását alapvetően két magyarországi multikulturális közeg, Bács-Kiskun megye és Budapest határozza meg. A dél-magyarországi térségben élő különböző népek muzsikájának hatását magában hordozó délszláv tamburazenét, valamint a balkán sűrűbb zenei hagyományát is hitelesen képviselve lett rövid idő alatt a Babra, a főváros egyik népszerű városi folk együttese.

Öt barát alkotja a Babra zenekart, a nagybőgő mögött egyedülálló módon a zenekar egyetlen női tagja áll. A fiatal zenészek a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen verbuválódtak zenekarrá…szinte családdá.

A kiváló, strukturált hangszerelésre, stílusos többszólamú vokális megszólalásra való törekvés jellemzi muzsikájukat, amit koncertjeiken elsöprő energiával és lendülettel mutatnak be. A koncertezés mellett a ma is élő Budapest környéki délszláv kulturális közösségekben találtak egy másik otthonra, ahol az aktív táncházas élet résztvevői zenéjükkel.

A közelmúltban lehetőségük nyílt fellépni a 2015-ös WOMEX keretében megszervezett Magyar Showcase esten a Fonó Budai Zeneházban, ahol a nemzetközi szakma kiválóságai előtt mutatkozhattak be, valamint ők nyithatták meg a Népzene Ünnepét a Művészetek Palotájában, 2016 januárjában. A fiatal együttes már több igazán inspiratív szakmai véleményt is elkönyvelhetett magának, többek között a Songlines, a világ legfontosabb világzenei magazinjának főszerkesztője révén. 2016 őszén, Magyarország legújabb és egyben legnagyobb első, önálló, nemzetközi világzenei eseményén, a Budapest Ritmo-n képviselhette a zenekar Magyarországot, a magyar nép-és világzenei vonulatot.

„A tambura nevű hangszer muzsikánk alapja, amely valaha a szomszédos délszláv népektől zengett át hozzánk. A tamburazene lassan bódító párát eresztett a Kárpát-medence felett, mi pedig most kábultan szívjuk magunkba ezt a "nevettető-zokogtató", dús, napfényes és légies muzsikát, ami úgy megcsiklandozza a lelket…”