BESZÉLGETÉS SZÖRÉNYI LEVENTÉVEL

Amikor meghallottam a Még fáj minden csók című dalt és kitört a családban a veszekedés, hogy én azt nem szerethetem, mert az csúnya, na, akkor gyökeresen megváltozott a világhoz való viszonyom, vagy inkább úgy mondom, lett a világhoz viszonyom. Hat éves voltam. Pedig ez csak az első dal volt, amit hallottam Szörényi Leventétől, aztán jöttek sorban újabb és újabb emlékezetes dallamok, lemezek sora, meg zenekarok, szólóalbumok és Kőműves Kelemen és István, a király. Számtalan dal állandó szereplője lett az éjszakai bulizásoknak, egyszál gitárral, vagy épp gitár nélkül. Szinte már el sem tudtuk különíteni a Szörényi-szerzeményeket a népdaloktól, mert bár Levente írta, s a legtöbbet Bródy szövegezte, de mi énekeltük, mondjuk úgy: a nép. E sokrétű, s rendkívül nagy hatású életmű szerzőjével beszélgetek zenéről, zenekarokról, hatvanas évekről, meg más évtizedekről, életről és világról, múltról és jövőről, mindenről, amiről szívesen beszél.

Háy János