ARKA - BÁRKA
In Memoriam Bárka Színház
Teatr Osmiego Dnia – Artus
Lengyelül és magyarul írtuk ki a címet, mert lengyel-magyar együttműködésben jön létre Nagyharsányban ez a kivételesen látványos utcaszínházi előadás. Valójában egy már régóta létező produkció újjászületése ez, hiszen a világ egyik legrégebbi alternatív társulata érkezik hozzánk, nevük magyarul: Nyolcadik Nap Színháza – a kritikusok úgy is hívják az örökifjú csapatot, hogy a Színháztörténet Rolling Stones-a. 1964-ben jött létre Poznanban, a színháztörténet olyan mestere áradozott róluk, mint Eugenio Barba: „Ellenzékiek voltak a 60-as, 70-es évek Lengyelországában, emigránssá váltak Jaruzelski idején, hogy aztán most, amikor nincs már vasfüggöny, visszatérve hazájukba, a 21. században is disszidensként alkossanak saját hazájukban.”
A társulat bejárta a világot, furcsa, de jóleső leírni, hogy azok után érkeznek Nagyharsányba, hogy felléptek már Chilében és Svédországban, Argentinában és az Egyesült Államokban, Mexikóban és Németországban… 2016 júliusában Nagyharsányban találkoznak az Artus fiatal színészeivel, és újra összerakják a produkciót, hogy azzal 2016. augusztus 2-án este megnyissuk a 9. Ördögkatlant.
A BÁRKA-ARKA nem véletlenül érkezik hozzánk: mi, Ördögkatlanosok, sokan ex-Bárkások, emléket szeretnénk állítani a 20 évvel ezelőtt született valahai Bárka Színháznak. Amikor az előadásról olvasunk, nem tudunk nem gondolni arra a Bárkára, ami sokak – játszók és nézők – otthona volt egykor, nem is oly rég.
A lengyel-magyar Bárkáról: ez a hajó mindannyiunk otthona. Mindannyiunké, akik lelki és földrajzi értelemben örök vándorként fészket, otthont, bárkát keresünk magunknak. Az otthon melegét visszük magunkkal, amikor útra kelünk, hogy aztán újra otthonra leljünk régi és új társakkal. Otthonunk a múlt, amit elveszítettünk, hogy egy-egy pillanatra otthonra leljünk a jelenben, és hogy végérvényesnek tűnő, de újra és újra elveszítendő otthonról álmodjunk a jövőben.
Ez a hajó lehet Noé Bárkája és Aeneas hajója, lehet a Mayflower és a kubai menekültek csónakja, lehet az emlékek gyűjtőhelye és a közös örömök és vágyak temploma. A Bárka mindaz, amit alkotunk és elveszítünk, a Bárka bölcső és koporsó.
BÁRKA-ARKA
Létrehozta: Teatr Osmiego Dnia / Artus
Tér: Jacek Chmaj
Zene: Arnold Dabrowski
Jelmez: Izabela Rudzka és a csapat
Teatr Osmiego Dnia – Artus
Lengyelül és magyarul írtuk ki a címet, mert lengyel-magyar együttműködésben jön létre Nagyharsányban ez a kivételesen látványos utcaszínházi előadás. Valójában egy már régóta létező produkció újjászületése ez, hiszen a világ egyik legrégebbi alternatív társulata érkezik hozzánk, nevük magyarul: Nyolcadik Nap Színháza – a kritikusok úgy is hívják az örökifjú csapatot, hogy a Színháztörténet Rolling Stones-a. 1964-ben jött létre Poznanban, a színháztörténet olyan mestere áradozott róluk, mint Eugenio Barba: „Ellenzékiek voltak a 60-as, 70-es évek Lengyelországában, emigránssá váltak Jaruzelski idején, hogy aztán most, amikor nincs már vasfüggöny, visszatérve hazájukba, a 21. században is disszidensként alkossanak saját hazájukban.”
A társulat bejárta a világot, furcsa, de jóleső leírni, hogy azok után érkeznek Nagyharsányba, hogy felléptek már Chilében és Svédországban, Argentinában és az Egyesült Államokban, Mexikóban és Németországban… 2016 júliusában Nagyharsányban találkoznak az Artus fiatal színészeivel, és újra összerakják a produkciót, hogy azzal 2016. augusztus 2-án este megnyissuk a 9. Ördögkatlant.
A BÁRKA-ARKA nem véletlenül érkezik hozzánk: mi, Ördögkatlanosok, sokan ex-Bárkások, emléket szeretnénk állítani a 20 évvel ezelőtt született valahai Bárka Színháznak. Amikor az előadásról olvasunk, nem tudunk nem gondolni arra a Bárkára, ami sokak – játszók és nézők – otthona volt egykor, nem is oly rég.
A lengyel-magyar Bárkáról: ez a hajó mindannyiunk otthona. Mindannyiunké, akik lelki és földrajzi értelemben örök vándorként fészket, otthont, bárkát keresünk magunknak. Az otthon melegét visszük magunkkal, amikor útra kelünk, hogy aztán újra otthonra leljünk régi és új társakkal. Otthonunk a múlt, amit elveszítettünk, hogy egy-egy pillanatra otthonra leljünk a jelenben, és hogy végérvényesnek tűnő, de újra és újra elveszítendő otthonról álmodjunk a jövőben.
Ez a hajó lehet Noé Bárkája és Aeneas hajója, lehet a Mayflower és a kubai menekültek csónakja, lehet az emlékek gyűjtőhelye és a közös örömök és vágyak temploma. A Bárka mindaz, amit alkotunk és elveszítünk, a Bárka bölcső és koporsó.
BÁRKA-ARKA
Létrehozta: Teatr Osmiego Dnia / Artus
Tér: Jacek Chmaj
Zene: Arnold Dabrowski
Jelmez: Izabela Rudzka és a csapat
