Megfér egymás mellett a Quimby és Beethoven
Hét év - a változások évfordulója. Meg kell-e újulni, vagy pont elég megőrizni önmagunkat? Ezekről és az Ördögkatlan Fesztivál elmúlt hét évének hozadékáról beszélgettünk Bérczes Lászlóval, a fesztivál egyik főszervezőjével. INTERJÚ
- Az idei alkalom már a hetedik lesz a fesztivál történetében. A hét év egy gyerek életében már elég komoly. Már kérdez, önálló akarata és véleménye van. Vajon egy fesztivál életében mit jelent hét év? Mennyinek felel ez meg az emberi élethez viszonyítva? A kutyákét tudjuk - de egy fesztiválét?- Az biztos, hogy az Ördögkatlan már nem egy hétéves gyerek. Azt hiszem, egy felnőttről beszélgetünk most. Kialakult a "jelleme", a "személyisége", és ez alapjaiban már nem fog változni. A felnőttkornak vannak előnyei és hátrányai. Mindenesetre az esetek többségében a felnőtt már elszakadt a szülőktől, miközben a szülők továbbra is gyermekként bánnak vele. A kérdésedre az a válasz, hogy az idei, hetedik fesztivál már kiszámítható, aki ismeri, tudja, mire számíthat. Kiss Móni számára és számomra, jelképes "szülők" számára tehát az a tét, hasonlít-e majd ez a hetedik az előzőekhez, azaz megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amiket az első hat év alatt teremtett. Szóval felnőttünk, és a fő feladat önmagunk megőrzése. Így viszonyulok a hetedikhez: szülőként gyermeknek tekintem, de tudnom kell, hogy felnőtt, el kell engednem a kezét, amikor nincs rám szüksége, hisz már egy csomó dolog megy "magától". Itt már nem csak mi vagyunk Mónival, hiszen van egy csapat, melyben kulcsszó a bizalom. Ez a csapat lett felnőtt az évek alatt, és a csapatba most beleértem a fesztivál látogatóit, meg a sok száz helyi lakost is.
- Az idei alkalom már a hetedik lesz a fesztivál történetében. A hét év egy gyerek életében már elég komoly. Már kérdez, önálló akarata és véleménye van. Vajon egy fesztivál életében mit jelent hét év? Mennyinek felel ez meg az emberi élethez viszonyítva? A kutyákét tudjuk - de egy fesztiválét?- Az biztos, hogy az Ördögkatlan már nem egy hétéves gyerek. Azt hiszem, egy felnőttről beszélgetünk most. Kialakult a "jelleme", a "személyisége", és ez alapjaiban már nem fog változni. A felnőttkornak vannak előnyei és hátrányai. Mindenesetre az esetek többségében a felnőtt már elszakadt a szülőktől, miközben a szülők továbbra is gyermekként bánnak vele. A kérdésedre az a válasz, hogy az idei, hetedik fesztivál már kiszámítható, aki ismeri, tudja, mire számíthat. Kiss Móni számára és számomra, jelképes "szülők" számára tehát az a tét, hasonlít-e majd ez a hetedik az előzőekhez, azaz megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amiket az első hat év alatt teremtett. Szóval felnőttünk, és a fő feladat önmagunk megőrzése. Így viszonyulok a hetedikhez: szülőként gyermeknek tekintem, de tudnom kell, hogy felnőtt, el kell engednem a kezét, amikor nincs rám szüksége, hisz már egy csomó dolog megy "magától". Itt már nem csak mi vagyunk Mónival, hiszen van egy csapat, melyben kulcsszó a bizalom. Ez a csapat lett felnőtt az évek alatt, és a csapatba most beleértem a fesztivál látogatóit, meg a sok száz helyi lakost is.
Az interjú teljes szövege a Fidelio.hu oldalon jelent meg.