Mi fán terem a PBU? Ördögkatlan programajánló
Az Ördögkatlan programkínálata egy érdekes eseménycsoporttal, egy „új udvarral” bővül 2014-ben. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának programjairól Berta Jánost, az udvarban fellépő Improvokál társulat munkájáról pedig Hosszú Norbertet kérdeztük.
Hogyan jött a Pécsi Bölcsész Udvar ötlete?
Berta János: A Pécsi Bölcsész Udvar ötlete egy régi „katlanozó” kollégámtól, Vaszari Judittól származik, aki a PTE BTK Kari Hivatal Oktatásszervezési Osztályát vezeti. Személyes tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy a fesztivál alkalmas program arra, hogy a PTE Bölcsészettudományi Kar is megmutassa sokszínűségét, potenciálját, kiváltképp azért, mert az Ördögkatlan fesztivál számos, régión túlról érkező vendéget fogad, akik között érdemes lehet ilyen módon népszerűsíteni a kart. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a régió egyik legnagyobb kulturális fesztiválja, ill. a régió legnagyobb munkáltatója és kulturális motorja, a PTE között hivatalos együttműködés korábban nem volt (jóllehet számos résztvevő ezer szállal kapcsolódik az egyetemhez), pedig ez a kapcsolat mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.
Miért éppen Palkonyát választották?
B. J.: A helyszín kiválasztásakor az vezérelt bennünket, hogy egy sokak által látogatott pontról legyen szó, amelynek a fesztiválon belül is van egy sajátos hangulata, illetve amely azért mégsem a legfrekventáltabb helyszín. Így esett a választás Palkonyára, ahol a szervezők közül néhánynak voltak már pozitív tapasztalatai. Innen már szinte magától adódott a faluház, illetve a faluház udvara.
Kik szervezik a programokat, kik tartják a frontot az udvaron?
B. J.: A Pécsi Bölcsész Udvar házigazdája dr. Müller Péter, a PTE Bölcsészettudományi Kar tudományos dékánhelyettese. A szervezők emellett mind a kar munkatársai, maguk is volt bölcsészek, illetve a kar marketingjéért, PR-jáért felelős kollégák.
A 4 főszervező közül ketten rutinos katlanozónak számítanak, az ő hely- és programismeretük hiányában nem jöhetett volna létre a Pécsi Bölcsész Udvar színes programja. A palkonyai faluház egyfelől tökéletesen illik a tervezett programokhoz, másfelől inspirálta is a programsorozatot: akad olyan programelem a kínálatunkban, amely a helyszín ismeretének tükrében merült fel ötletként, illetve kristályosodott ki (pl. a moziudvar). Ugyanakkor a program összeállításakor fontos szempont volt, hogy a faluház udvara mellett adott esetben a faluház színháztermét is használhatjuk, mint pl. az Improvokál Társulat vagy az Escargo hajója Társulat előadásainak esetében.
Sokoldalú, média- és művészetfogyasztást biztosító eseményt ugyanúgy, mint erre a fogyasztásra reflektáló programot állítottak össze (lesz színház, filmnézés, beszélgetés irodalmi művek és film kapcsán, főzés ismeretterjesztő előadással összekötve, slam poetry, gyereksarok, koncert, táncház és tudományos médiasarok). Mintha lenne egy kvázi tematika; egy erős reneszánsz vonal is. Hogyan alakultak ki a programok?
B. J.: A programok összeállításánál kezdetben két fontos sarokpontot határoztunk meg: egyfelől szerettük volna, ha a karon található sokrétű és gazdag tudást sikerül megjelenítenünk, másfelől törekedtünk arra, hogy a karhoz köthető előadókkal, résztvevőkkel sikerüljön mindezt megvalósítani. Így a programokon többnyire olyan fellépőkkel, közreműködőkkel dolgozunk, akik maguk is (pécsi) bölcsészek, vagy azok voltak – természetesen vannak kivételek. Akadnak programok, amelyek esetében bölcs döntésnek bizonyult, hogy nyitjuk a résztvevők körét, és kívülről érkező kollégákat is invitálunk. A Semmi című regényhez kapcsolódó beszélgetéshez Csobánka Zsuzsa pedagógust Pethőné Nagy Csilla, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium tanára javasolta, hiszen Csobánka Zsuzsa egy középiskolai osztállyal feldolgozta a regényt a drámapedagógia eszközeivel. A Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesülettel, akik a gyermekeknek szóló médiapedagógiai foglalkozást tartják, nemrégiben kezdett a kar szakmai együttműködést. A Reneszánsz konyhát egy történész doktori hallgatónk, Kohári Gabriella vezeti. Természetszerű, hogy egy ilyen program nem valósulhatnak meg külső partnerek részvétele nélkül. Szerencsénkre a pécsi egyesületek, társulatok valamilyen módon kapcsolódnak karunkhoz: az Escargo hajója társulat tagjai korábbi vagy jelenlegi hallgatóink, ahogy az Improvokál Társulat tagjainak egy része szintén bölcsész hallgatókból áll. Alapvetően az volt a célkitűzés, hogy egy színvonalas kulturális-tudománynépszerűsítő programot tudjunk összeállítani, ahol elsődleges a kar értékeinek bemutatása, a karon található tudás felmutatása.
Mintha lenne egy kvázi tematika; egy erős reneszánsz vonal.
B. J.: A tematikát illetően az volt a határozott elképzelés, hogy a kari sajátosságokat vonultassunk fel. Mindegyik napnak kialakult egy tematikája: az első nap, augusztus 7-e programjainak összeállításakor a vidéki élet(mód) volt a hívószó. A második nap, augusztus 8-a kapcsán a fő szervezőelvet az adja, hogy Shakespeare születésének idén van 450. évfordulója, ehhez kapcsolódnak a kortárs értelmezések és a reneszánsz hangulat. A harmadik napon (augusztus 9.) pedig arra törekszünk, hogy összekapcsoljuk a kar két meghatározó tudományterületét: a médiakutatást és a neveléstudományt. Így kisgyermekkori médiapedagógiáról, a Z generáció médiafogyasztásáról, fiatalsággal kapcsolatos egzisztenciális/pedagógiai kérdésekről és a kortárs fiatalok problémáiról hallhatnak az érdeklődők.
Az Improvokál a PTE Bölcsészkar volt és jelenlegi hallgatóiból álló, improvizációval foglalkozó színházi társulat, ami az Ördögkatlanon interaktív, a nap témájára reagáló színházi előadással szerepel majd. Mit lehet tudni az Improvokál alakulásáról, tagjairól?
Hosszú Norbert: A társulat 2007-ben jött létre. Egy csapat egyetemista fejéből pattant ki az ötlet, eleinte csak a saját maguk szórakoztatására, de hamar kinőtte magát a kezdeményezés. A kezdeti fix mag több évig mulattatta a nagyérdeműt, természetesen volt, aki lemorzsolódott és volt, aki újult erővel csatlakozott a csapathoz.
A 2012/2013-as évben készült egy nagyobb volumenű váltás, többen végeztek egyetemi tanulmányaikkal, családot alapítottak, elköltöztek. Ekkor a társulat magja átformálódott, kicsit új lendületet kapott, és azóta stabil tagokkal járjuk Pécs és az ország színpadjait. Jelenleg kilenc fő alkotja az Improvokált, egyesek már kiszakadtak a PTE gyengéd kötelékéből, mások tanulmányaik kezdetén járnak – vagyis teljesen vegyes a társaság. Az egyik állandó tagunk több évig játszott a Janus Egyetemi Színházban, de a két társulat teljesen különböző.
Az egyetemi szorgalmi időszak minden keddjén nyílt műhelyt tartunk, ami a PISZE nevet viseli (Pécsi Improvizációs Színház Egyetemistáknak). Itt minden érdeklődő kipróbálhatja magát, improvizációs technikákat tanulhat, kiléphet a mindennapokból. Az "új tagok" többnyire ebből a műhelyből kerülnek ki.
Hol szoktatok fellépni és tréningezni?
H. N.: Évekig csak sodródott a csapat, egy éve azonban fix otthonra leltünk és immáron "pécsi impró pontként" könyvelhetjük el a Kupé Folyóirat Összművészeti Terét, a "FIKSZ"-et. A FIKSZ-ben biztosan van havi egy előadásunk, illetve a keddi PISZE-k mellett természetesen a városban, és a városon kívül is fellépünk meghívások és egyéb projektek kapcsán.
Több díjjal (Arlechino, Pulcinella, Brighella) is büszkélkedhettek.
H.N.: Igen, minden évben elmegyünk az országos Imprófesztivára, ahol rendszerint jól szerepelünk – igaz, a fesztiválon egészen más műfajjal találkozunk, mint amivel mi foglalkozunk. Nálunk nincs öt perc gondolkodási idő a színpadon.
Milyen munkamódszerrel dolgoztok?
H. N.: Nem használunk előre megírt szöveget, nincs forgatókönyv, csak a közönség és a mindenre elszánt játékosok. A játékvezető a közönség segítségét kéri a jelenetek instruálásában, minden a helyszínen dől el. Nálunk minden néző a rendezői székben ül. Újságokat, aznapi híreket nem olvasunk fel... Nincs két egyforma jelenet, nincs két egyforma karakter, mindig más és más helyzetek és szereplők elevenednek meg a színpadon, minden az adott közönségtől függ.
Mivel készültök az Ördögkatlanra?
H.N.: Az Ördögkatlanon idén lépünk fel először, rögtön három alkalommal. Elsőként a BTK keretein belül –egy klasszikus előadással –, lesz egy "Apró-Impró" nevű, kicsiknek szóló produkciónk is, illetve készülünk egy hosszú improvizációval, ami "A hős" nevet viseli. Az utóbbi két előadás az Esélykikötőben lesz, azon belül is a Kupé keretein belül, a Retró olvasóligetben
(A kérdező: Sándor Zita).
forrás: http://www.kupefolyoirat.hu/
Hogyan jött a Pécsi Bölcsész Udvar ötlete?
Berta János: A Pécsi Bölcsész Udvar ötlete egy régi „katlanozó” kollégámtól, Vaszari Judittól származik, aki a PTE BTK Kari Hivatal Oktatásszervezési Osztályát vezeti. Személyes tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy a fesztivál alkalmas program arra, hogy a PTE Bölcsészettudományi Kar is megmutassa sokszínűségét, potenciálját, kiváltképp azért, mert az Ördögkatlan fesztivál számos, régión túlról érkező vendéget fogad, akik között érdemes lehet ilyen módon népszerűsíteni a kart. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a régió egyik legnagyobb kulturális fesztiválja, ill. a régió legnagyobb munkáltatója és kulturális motorja, a PTE között hivatalos együttműködés korábban nem volt (jóllehet számos résztvevő ezer szállal kapcsolódik az egyetemhez), pedig ez a kapcsolat mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.
Miért éppen Palkonyát választották?
B. J.: A helyszín kiválasztásakor az vezérelt bennünket, hogy egy sokak által látogatott pontról legyen szó, amelynek a fesztiválon belül is van egy sajátos hangulata, illetve amely azért mégsem a legfrekventáltabb helyszín. Így esett a választás Palkonyára, ahol a szervezők közül néhánynak voltak már pozitív tapasztalatai. Innen már szinte magától adódott a faluház, illetve a faluház udvara.
Kik szervezik a programokat, kik tartják a frontot az udvaron?
B. J.: A Pécsi Bölcsész Udvar házigazdája dr. Müller Péter, a PTE Bölcsészettudományi Kar tudományos dékánhelyettese. A szervezők emellett mind a kar munkatársai, maguk is volt bölcsészek, illetve a kar marketingjéért, PR-jáért felelős kollégák.
A 4 főszervező közül ketten rutinos katlanozónak számítanak, az ő hely- és programismeretük hiányában nem jöhetett volna létre a Pécsi Bölcsész Udvar színes programja. A palkonyai faluház egyfelől tökéletesen illik a tervezett programokhoz, másfelől inspirálta is a programsorozatot: akad olyan programelem a kínálatunkban, amely a helyszín ismeretének tükrében merült fel ötletként, illetve kristályosodott ki (pl. a moziudvar). Ugyanakkor a program összeállításakor fontos szempont volt, hogy a faluház udvara mellett adott esetben a faluház színháztermét is használhatjuk, mint pl. az Improvokál Társulat vagy az Escargo hajója Társulat előadásainak esetében.
Sokoldalú, média- és művészetfogyasztást biztosító eseményt ugyanúgy, mint erre a fogyasztásra reflektáló programot állítottak össze (lesz színház, filmnézés, beszélgetés irodalmi művek és film kapcsán, főzés ismeretterjesztő előadással összekötve, slam poetry, gyereksarok, koncert, táncház és tudományos médiasarok). Mintha lenne egy kvázi tematika; egy erős reneszánsz vonal is. Hogyan alakultak ki a programok?
B. J.: A programok összeállításánál kezdetben két fontos sarokpontot határoztunk meg: egyfelől szerettük volna, ha a karon található sokrétű és gazdag tudást sikerül megjelenítenünk, másfelől törekedtünk arra, hogy a karhoz köthető előadókkal, résztvevőkkel sikerüljön mindezt megvalósítani. Így a programokon többnyire olyan fellépőkkel, közreműködőkkel dolgozunk, akik maguk is (pécsi) bölcsészek, vagy azok voltak – természetesen vannak kivételek. Akadnak programok, amelyek esetében bölcs döntésnek bizonyult, hogy nyitjuk a résztvevők körét, és kívülről érkező kollégákat is invitálunk. A Semmi című regényhez kapcsolódó beszélgetéshez Csobánka Zsuzsa pedagógust Pethőné Nagy Csilla, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium tanára javasolta, hiszen Csobánka Zsuzsa egy középiskolai osztállyal feldolgozta a regényt a drámapedagógia eszközeivel. A Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesülettel, akik a gyermekeknek szóló médiapedagógiai foglalkozást tartják, nemrégiben kezdett a kar szakmai együttműködést. A Reneszánsz konyhát egy történész doktori hallgatónk, Kohári Gabriella vezeti. Természetszerű, hogy egy ilyen program nem valósulhatnak meg külső partnerek részvétele nélkül. Szerencsénkre a pécsi egyesületek, társulatok valamilyen módon kapcsolódnak karunkhoz: az Escargo hajója társulat tagjai korábbi vagy jelenlegi hallgatóink, ahogy az Improvokál Társulat tagjainak egy része szintén bölcsész hallgatókból áll. Alapvetően az volt a célkitűzés, hogy egy színvonalas kulturális-tudománynépszerűsítő programot tudjunk összeállítani, ahol elsődleges a kar értékeinek bemutatása, a karon található tudás felmutatása.
Mintha lenne egy kvázi tematika; egy erős reneszánsz vonal.
B. J.: A tematikát illetően az volt a határozott elképzelés, hogy a kari sajátosságokat vonultassunk fel. Mindegyik napnak kialakult egy tematikája: az első nap, augusztus 7-e programjainak összeállításakor a vidéki élet(mód) volt a hívószó. A második nap, augusztus 8-a kapcsán a fő szervezőelvet az adja, hogy Shakespeare születésének idén van 450. évfordulója, ehhez kapcsolódnak a kortárs értelmezések és a reneszánsz hangulat. A harmadik napon (augusztus 9.) pedig arra törekszünk, hogy összekapcsoljuk a kar két meghatározó tudományterületét: a médiakutatást és a neveléstudományt. Így kisgyermekkori médiapedagógiáról, a Z generáció médiafogyasztásáról, fiatalsággal kapcsolatos egzisztenciális/pedagógiai kérdésekről és a kortárs fiatalok problémáiról hallhatnak az érdeklődők.
Az Improvokál a PTE Bölcsészkar volt és jelenlegi hallgatóiból álló, improvizációval foglalkozó színházi társulat, ami az Ördögkatlanon interaktív, a nap témájára reagáló színházi előadással szerepel majd. Mit lehet tudni az Improvokál alakulásáról, tagjairól?
Hosszú Norbert: A társulat 2007-ben jött létre. Egy csapat egyetemista fejéből pattant ki az ötlet, eleinte csak a saját maguk szórakoztatására, de hamar kinőtte magát a kezdeményezés. A kezdeti fix mag több évig mulattatta a nagyérdeműt, természetesen volt, aki lemorzsolódott és volt, aki újult erővel csatlakozott a csapathoz.
A 2012/2013-as évben készült egy nagyobb volumenű váltás, többen végeztek egyetemi tanulmányaikkal, családot alapítottak, elköltöztek. Ekkor a társulat magja átformálódott, kicsit új lendületet kapott, és azóta stabil tagokkal járjuk Pécs és az ország színpadjait. Jelenleg kilenc fő alkotja az Improvokált, egyesek már kiszakadtak a PTE gyengéd kötelékéből, mások tanulmányaik kezdetén járnak – vagyis teljesen vegyes a társaság. Az egyik állandó tagunk több évig játszott a Janus Egyetemi Színházban, de a két társulat teljesen különböző.
Az egyetemi szorgalmi időszak minden keddjén nyílt műhelyt tartunk, ami a PISZE nevet viseli (Pécsi Improvizációs Színház Egyetemistáknak). Itt minden érdeklődő kipróbálhatja magát, improvizációs technikákat tanulhat, kiléphet a mindennapokból. Az "új tagok" többnyire ebből a műhelyből kerülnek ki.
Hol szoktatok fellépni és tréningezni?
H. N.: Évekig csak sodródott a csapat, egy éve azonban fix otthonra leltünk és immáron "pécsi impró pontként" könyvelhetjük el a Kupé Folyóirat Összművészeti Terét, a "FIKSZ"-et. A FIKSZ-ben biztosan van havi egy előadásunk, illetve a keddi PISZE-k mellett természetesen a városban, és a városon kívül is fellépünk meghívások és egyéb projektek kapcsán.
Több díjjal (Arlechino, Pulcinella, Brighella) is büszkélkedhettek.
H.N.: Igen, minden évben elmegyünk az országos Imprófesztivára, ahol rendszerint jól szerepelünk – igaz, a fesztiválon egészen más műfajjal találkozunk, mint amivel mi foglalkozunk. Nálunk nincs öt perc gondolkodási idő a színpadon.
Milyen munkamódszerrel dolgoztok?
H. N.: Nem használunk előre megírt szöveget, nincs forgatókönyv, csak a közönség és a mindenre elszánt játékosok. A játékvezető a közönség segítségét kéri a jelenetek instruálásában, minden a helyszínen dől el. Nálunk minden néző a rendezői székben ül. Újságokat, aznapi híreket nem olvasunk fel... Nincs két egyforma jelenet, nincs két egyforma karakter, mindig más és más helyzetek és szereplők elevenednek meg a színpadon, minden az adott közönségtől függ.
Mivel készültök az Ördögkatlanra?
H.N.: Az Ördögkatlanon idén lépünk fel először, rögtön három alkalommal. Elsőként a BTK keretein belül –egy klasszikus előadással –, lesz egy "Apró-Impró" nevű, kicsiknek szóló produkciónk is, illetve készülünk egy hosszú improvizációval, ami "A hős" nevet viseli. Az utóbbi két előadás az Esélykikötőben lesz, azon belül is a Kupé keretein belül, a Retró olvasóligetben
(A kérdező: Sándor Zita).
forrás: http://www.kupefolyoirat.hu/