Interjú Takács Nóra Diánával
Engedje meg, hogy először gratuláljak az idén elnyert Mensáros László díjhoz. Ezt a díjat fiatal színészek kapják kiemelkedő színészi vagy filmes alakításokért. Korábban olyan művészek nyerték el, mint Mácsai Pál, Gálffy László vagy Für Anikó. Hogyan fogadta az elismerést?
Mindenekelőtt meglepődtem. Azért nehéz erről beszélni, mert ez ugye az első díjam. Szerintem nincs olyan, aki ne vágyna valami elismerésre a munkájával kapcsolatban, de aznap, előadás után egyáltalán nem számítottam rá, hogy én díjat kapok. Bár Znami (Znamenák István) kezében láttam a fényképezőgépet a nézőtéren, de nem tudtam értelmezni a helyzetet, aztán Mácsai pedig úgy vezette fel a díj átadását, hogy csak én lehettem…de mégis azt hittem végig, hogy biztos a Nagy Zsolt kapja (nevet). Persze elsírtam magam, és nagyon meghatódtam. Büszkeséggel tölt el, hiszen korábban nem akárkik nyerték már el ezt a díjat.
Esténként az emberek az előadás részvevőit tapsolják meg, egy díj azért más, mert ez egy olyan elismerés az életben, ami személyesen szól a díjazottnak. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy bánkódtam volna, ha nem kapok díjat… ugyanúgy folytattam volna az életem, ahogy eddig.
Mindenekelőtt meglepődtem. Azért nehéz erről beszélni, mert ez ugye az első díjam. Szerintem nincs olyan, aki ne vágyna valami elismerésre a munkájával kapcsolatban, de aznap, előadás után egyáltalán nem számítottam rá, hogy én díjat kapok. Bár Znami (Znamenák István) kezében láttam a fényképezőgépet a nézőtéren, de nem tudtam értelmezni a helyzetet, aztán Mácsai pedig úgy vezette fel a díj átadását, hogy csak én lehettem…de mégis azt hittem végig, hogy biztos a Nagy Zsolt kapja (nevet). Persze elsírtam magam, és nagyon meghatódtam. Büszkeséggel tölt el, hiszen korábban nem akárkik nyerték már el ezt a díjat.
Esténként az emberek az előadás részvevőit tapsolják meg, egy díj azért más, mert ez egy olyan elismerés az életben, ami személyesen szól a díjazottnak. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy bánkódtam volna, ha nem kapok díjat… ugyanúgy folytattam volna az életem, ahogy eddig.
Egy korábbi interjúban „szerencsés/szerencsétlen alkatát” emelte ki színészi sajátosságként. Az Örkény Színházban, ahol játszik, és ahol elsőrendű színészgárda van, mennyire tudja megvalósítani önmagát? Vágyik főszerepre?
Igen, hát ez van, lényegében örülök is ennek, hiszen végzősként is nagyobb darab lány voltam, és amellett, hogy azért nyilván tehetséges is, ezzel tűntem ki. Gyakran kifejezetten ezért kérnek fel egy szerepre, mert ilyen alkatú karaktert kell eljátszani. Nehogy azt képzeld, hogy nekem bajom van ezzel. Sőt, igazából még büszke is vagyok rá, sőt egyenesen küldetéstudatom van azzal kapcsolatban, hogy az embert kell nézni az ő sajátosságaival, az ő adottságaival és nem kell beállni semmilyen sorba.
A másik kérdésre válaszolva, már az első perctől megvalósítottam önmagam, ezzel nem volt gond. Azt hiszem, szerencsének mondhatom magam, hiszen már Debrecenben, a gimnáziumi darabokban is játszottam, illetve a Csokonai Színházban is. Aztán jött az Új Színház Stúdiója, ahol rengeteget tanultam. Egyáltalán nem bántam azt sem, hogy csak ötödszörre vettek fel a Színművészetire. A főiskola után én voltam az első, akit rögtön leszerződtettek valahova - én az Örkény Színházba kerültem. Szinte elsőre befogadtak. Egyáltalán, nem is volt bennem félelem, hogy esetleg nem tudok érvényesülni. Persze, hozzá kell tenni, és ez szinte minden munkára igaz, hogy nagyon fontos, hogy az ember hova kerül. Sajnos mostanában sok esetben nem úgy alakul az ember dolga, ahogy eltervezi…az Örkénnyel szerencsésnek érezhetem magam. Nyilván az emberben időnként van apró irigység, érik csalódások, ha mondjuk nem rá osztanak egy szerepet, amit úgy gondol, hogy neki kéne eljátszani. De egy idő után ez is elmúlt. A Kasimir és Karoline-ban vágytam Erna szerepére, és amikor megnéztem, Hámori Gabi teljesen lenyűgözött. Eszembe sem jutott aztán, hogy ennek másképp kellett volna történnie. A pálya elején mindenki nagy szerepekről álmodozik, és van, aki már főiskolásként nagy szerepeket kap. Az én utam inkább a folyamatos formálódás, alakulás és az apró lépések. És azt hiszem, elégedett vagyok ezzel. Ez a pálya nem a szereplési vágyról szól. Akinek csak arról szól, nincs is értelme ezt a pályát választania. Sokkal többet ér számomra, ha van akárcsak egy három mondatos szerep, sőt, akár egy néma szerep, de tudok úgy létezni, hogy érvényes legyen és emlékezzenek rám a tapsrend alatt a nézők, ne azon agyaljanak, hogy ez mit is csinált ma este. Mindegyikhez ugyanolyan jelenlét és elhivatottság kell. Ráadásul tényleg, annyi munkám van… néha még örülök is, ha van egy este, amikor kisebb szerepem van, ha például előző nap délután meg este is volt egy-egy nagyobb szerep.
Az Örkény Színház mellett a Hoppart Társulat tagja, amely volt színművészetis osztályából alakult ki. Mennyire jelent Önnek feltöltődést egy ilyen önálló társulat az Örkény kőszínházi jellege mellett?
Ez így ebben a formában nem igaz, és sokan nem tudják, hogy valóban nem vagyok a Hoppart Társulat tagja, mivel én az Örkénybe szerződtem. A Hoppart valóban az osztályunk egy részéből alakult ki, és többen játszunk a darabokban (én most már csak egyben, a Válasszunk párt-ban). Egyébként nem szeretem ezt a kérdést. Tudod, nem teszek különbséget, mindkettőt munkának fogom fel. Nincs ilyen konkrét dolog, hogy az egyik korlátok közé szorítana. Ráadásul Polgár Csabival például mindkét helyen együtt dolgozom. Együtt kezdtem az Örkényt és a Hoppartot, nem csöppentem bele kőszínházból egy független társulatba, vagy fordítva. Mindkettőt kellően komolyan veszem.
Igen, hát ez van, lényegében örülök is ennek, hiszen végzősként is nagyobb darab lány voltam, és amellett, hogy azért nyilván tehetséges is, ezzel tűntem ki. Gyakran kifejezetten ezért kérnek fel egy szerepre, mert ilyen alkatú karaktert kell eljátszani. Nehogy azt képzeld, hogy nekem bajom van ezzel. Sőt, igazából még büszke is vagyok rá, sőt egyenesen küldetéstudatom van azzal kapcsolatban, hogy az embert kell nézni az ő sajátosságaival, az ő adottságaival és nem kell beállni semmilyen sorba.
A másik kérdésre válaszolva, már az első perctől megvalósítottam önmagam, ezzel nem volt gond. Azt hiszem, szerencsének mondhatom magam, hiszen már Debrecenben, a gimnáziumi darabokban is játszottam, illetve a Csokonai Színházban is. Aztán jött az Új Színház Stúdiója, ahol rengeteget tanultam. Egyáltalán nem bántam azt sem, hogy csak ötödszörre vettek fel a Színművészetire. A főiskola után én voltam az első, akit rögtön leszerződtettek valahova - én az Örkény Színházba kerültem. Szinte elsőre befogadtak. Egyáltalán, nem is volt bennem félelem, hogy esetleg nem tudok érvényesülni. Persze, hozzá kell tenni, és ez szinte minden munkára igaz, hogy nagyon fontos, hogy az ember hova kerül. Sajnos mostanában sok esetben nem úgy alakul az ember dolga, ahogy eltervezi…az Örkénnyel szerencsésnek érezhetem magam. Nyilván az emberben időnként van apró irigység, érik csalódások, ha mondjuk nem rá osztanak egy szerepet, amit úgy gondol, hogy neki kéne eljátszani. De egy idő után ez is elmúlt. A Kasimir és Karoline-ban vágytam Erna szerepére, és amikor megnéztem, Hámori Gabi teljesen lenyűgözött. Eszembe sem jutott aztán, hogy ennek másképp kellett volna történnie. A pálya elején mindenki nagy szerepekről álmodozik, és van, aki már főiskolásként nagy szerepeket kap. Az én utam inkább a folyamatos formálódás, alakulás és az apró lépések. És azt hiszem, elégedett vagyok ezzel. Ez a pálya nem a szereplési vágyról szól. Akinek csak arról szól, nincs is értelme ezt a pályát választania. Sokkal többet ér számomra, ha van akárcsak egy három mondatos szerep, sőt, akár egy néma szerep, de tudok úgy létezni, hogy érvényes legyen és emlékezzenek rám a tapsrend alatt a nézők, ne azon agyaljanak, hogy ez mit is csinált ma este. Mindegyikhez ugyanolyan jelenlét és elhivatottság kell. Ráadásul tényleg, annyi munkám van… néha még örülök is, ha van egy este, amikor kisebb szerepem van, ha például előző nap délután meg este is volt egy-egy nagyobb szerep.
Az Örkény Színház mellett a Hoppart Társulat tagja, amely volt színművészetis osztályából alakult ki. Mennyire jelent Önnek feltöltődést egy ilyen önálló társulat az Örkény kőszínházi jellege mellett?
Ez így ebben a formában nem igaz, és sokan nem tudják, hogy valóban nem vagyok a Hoppart Társulat tagja, mivel én az Örkénybe szerződtem. A Hoppart valóban az osztályunk egy részéből alakult ki, és többen játszunk a darabokban (én most már csak egyben, a Válasszunk párt-ban). Egyébként nem szeretem ezt a kérdést. Tudod, nem teszek különbséget, mindkettőt munkának fogom fel. Nincs ilyen konkrét dolog, hogy az egyik korlátok közé szorítana. Ráadásul Polgár Csabival például mindkét helyen együtt dolgozom. Együtt kezdtem az Örkényt és a Hoppartot, nem csöppentem bele kőszínházból egy független társulatba, vagy fordítva. Mindkettőt kellően komolyan veszem.
A nemrég indult új, magyar tv-sorozatnak, a Fapadnak is tagja volt. Milyen élményt adott ez a filmes munka? A közeljövőben lesz filmes szerepe?
Rövid, egy hetes forgatás volt számomra, Fazakas Péterrel dolgoztam együtt, és nagyon sok élménnyel gazdagodtam. A színművészetin keveset foglalkoztunk filmmel, és a párhuzamos filmes osztály vizsgafilmjeiben sem szerepeltem. Nagyon jó tapasztalat volt számomra.
Idén nyáron forgattam egy főiskolás kisfilmben egy napot, Kölcsey-Gyurkó Leventével és Simonyi Balázs kisfilmjében egy napot, ezek nagyon jó munkák voltak, élveztem. Lesz még egy napom egy nagy produkcióban is.
Azt mondta, hogy az Ördögkatlan Fesztiválra idén jön először. A Katlan összeművészeti fesztivál, ahol az Örkénnyel, a fesztivál egyik díszvendégével több darabbal is részt vesznek. Színészként mennyire tartja fontosnak, hogy a különböző művészeti ágakban felvilágosult, naprakész legyen? A színházon kívül van olyan művészeti ág, ami iránt még érdeklődik?
Nagyon fontosnak tartom a felkészültséget, mert ez egy komplex szakma, ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni. Azonban nem előfeltétel. Vannak olyan erős ösztönű emberek, akik bár nem túl műveletek, nincs is szükségük rá, mert magukban hordoznak valamiféle tudást, ami egy rendező vagy egy partner segítségével felszínre tör és sokkal lenyűgözőbb eredmény születik. Nem szeretem a túlművelt, okoskodó színészeket és színészetet, nekem a szív, meg a tett sokkal fontosabb. Azt hiszem én középutas vagyok, se túlművelt se túlösztönös, nem tudom nem használni az agyam, nekem ez jön ösztönösen.
Sok dolog iránt érdeklődöm, de sajnos nem elég mélyen, inkább alkalomszerűen merülök el filmekben, festményekben, zenékben. Leginkább a saját magam szórakoztatására. Az Ördögkatlan Fesztivál éppen ezért nagyon fontos esemény, kis helyen nagyon sok kulturális élmény érheti az embert!
Nagyon fontosnak tartom a felkészültséget, mert ez egy komplex szakma, ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni. Azonban nem előfeltétel. Vannak olyan erős ösztönű emberek, akik bár nem túl műveletek, nincs is szükségük rá, mert magukban hordoznak valamiféle tudást, ami egy rendező vagy egy partner segítségével felszínre tör és sokkal lenyűgözőbb eredmény születik. Nem szeretem a túlművelt, okoskodó színészeket és színészetet, nekem a szív, meg a tett sokkal fontosabb. Azt hiszem én középutas vagyok, se túlművelt se túlösztönös, nem tudom nem használni az agyam, nekem ez jön ösztönösen.
Sok dolog iránt érdeklődöm, de sajnos nem elég mélyen, inkább alkalomszerűen merülök el filmekben, festményekben, zenékben. Leginkább a saját magam szórakoztatására. Az Ördögkatlan Fesztivál éppen ezért nagyon fontos esemény, kis helyen nagyon sok kulturális élmény érheti az embert!
Az Örkény Színházon kívül mennyire vágyik arra, hogy más társulatokkal, rendezőkkel együtt dolgozzon? Hívták már?
Nagyon. Vannak, akikkel nagyon szívesen dolgoznék, és vannak, akiktől kifejezetten félek és ezért vágyom dolgozni velük. Szívesen kipróbálnám például a Katonát, bár nagyon félnék tőle, mert nagyon más közegnek képzelem, mint ahol én vagyok. Van persze olyan korábbi előadás, ahol dolgoztam másokkal: pl. a Dohány utcai seriff, ahol olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel nem is tudnék így együtt lenni, hiszen az nem egy társulat, hanem sokfelől összeszedett társaság. Az előadásban sok fiatallal is együtt dolgozhatok. Most is hívnak néha, de általában nem szoktam elvállalni. Ilyenkor mérlegelem, hogy valójában mi a fontosabb. Az Örkényben rengeteg munkát kapok, hálistennek, és nem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni, mert nem vagyok egyeztethető. Ezt nekem kell most már úgy alakítani, hogy annyit játsszak az Örkényben, hogy ha valami mást is szeretnék elvállalni, akkor azt tisztességesen megtehessem.
Nagyon. Vannak, akikkel nagyon szívesen dolgoznék, és vannak, akiktől kifejezetten félek és ezért vágyom dolgozni velük. Szívesen kipróbálnám például a Katonát, bár nagyon félnék tőle, mert nagyon más közegnek képzelem, mint ahol én vagyok. Van persze olyan korábbi előadás, ahol dolgoztam másokkal: pl. a Dohány utcai seriff, ahol olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel nem is tudnék így együtt lenni, hiszen az nem egy társulat, hanem sokfelől összeszedett társaság. Az előadásban sok fiatallal is együtt dolgozhatok. Most is hívnak néha, de általában nem szoktam elvállalni. Ilyenkor mérlegelem, hogy valójában mi a fontosabb. Az Örkényben rengeteg munkát kapok, hálistennek, és nem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni, mert nem vagyok egyeztethető. Ezt nekem kell most már úgy alakítani, hogy annyit játsszak az Örkényben, hogy ha valami mást is szeretnék elvállalni, akkor azt tisztességesen megtehessem.
(Haragonics Zalán Áron)