Claudia KRAUS & Amalia PEREIRA: TITKOK KERTJE

„mi magunk vagyunk a természet. éljük az életünket. növekszünk. kibontakozunk. az életünk meglepő, egyedülálló utazás. fejlesztjük az érzékeinket. a megérzéseink vezetnek bennünket. járjuk az utunkat.
és az utunk során változunk. ez a természet megállíthatatlan körforgása, az élet rendje. azt mondják a változástól félnünk kell, hogy el kell kerülnünk, mivel a változás olykor keserű is lehet. ezt érezzük, amikor a rólunk készült régi fényképeket nézegetjük. ezt tapasztaljuk, amikor rég feledett pillanatokra emlékeztetnek bennünket, mikor az emlékek lassan elhalványulnak. mindennap látjuk, amikor a tükörbe nézünk. így megy ez.
és mi mégis olyan világot teremtünk magunk köré, ami folyamatosan emlékeztet minket eszményképeink múló voltára. a tökéletesen formáltra, a legfrissebbre, a legegészségesebbre, a makulátlanra, az erősre, az egyszerűre. elhanyagoljuk, sőt harcolunk a természet változásai ellen, és amikor csak lehet, elkerüljük a változás jeleit.
tekintsünk az idősek képeire. vizsgáljuk az arcokat, amelyek történeteket mesélnek nekünk. szemléljük a mosolyokat és a ráncokat, mint a növekvő fák kérgén a mintázatot. a virágzó napok nyomait, és megérintenek bennünket. mert ha előítélet nélkül nézzük őket, akkor úgy látjuk az életet, mint egy könyvet, amit a lélekre írtak. nézzünk a friss, az eszményi, a tökéletes és a tiszta mögé. rendszereket látunk, amelyek összetartottak és még ma is összetartanak minket. tekintsünk mélyebbre, lássunk át a felszínes ragyogáson és mindent felfedezünk, ami különleges, gyönyörű élőlényekké tesz bennünket. ez a belülről fakadó szépség.
a kor: változás. minden pillanata egyedülálló, és nem csupán a vakító fényben tett első lépések gyönyörűek.” Claudia Kraus


„Kollázsmunkáim személyes élményeim megnyilvánulásai, vagy ahogy jobban szeretem kifejezni:
„Egy alkotó nő, a gyógyuló nő”. Nálam az inspiráló elemek nagyon szorosan kötődnek az irodalomhoz, valamint a zenéhez, de leginkább ez utóbbi indítja be a kreatív folyamatokat. Alkotásaim a bölcs nők iránt érzett tiszteletről beszélnek; virágzó pillérek, akik az életért küzdenek: barátnők, anyák, szerelmesek és amazonok, olyanok, akikkel a világ bármely részén találkozhatunk. Mert még életünk legnehezebb próbatételei során is a szépség kíséri utunkat. Az élet egy hosszú utazás, és nem járhatunk úgy ezen az úton, hogy ne vennénk tudomást arról, hogy megannyi apró alkotóelemnek csodálatos találkozása vagyunk, mely elindult az élet forgatókönyvének létrehozására. Munkáimban érzelmi párbeszédet alakítok ki a természettel, amely gyökerestül újít meg legbelül, a használt színskálát a trópusokon lévő markáns kontrasztokból és az észak-európai mérsékelt melegségből merítem. A madarak a hírnökei az üzeneteimnek tengereken át, azon az óceánon, amely megosztotta az életemet. A fotográfiával való korai találkozásom határozta meg a keret, a hangsúlyozás és a perspektíva értékét, elraktározva vele mindazt a szépet, ami érintetlenül jutott el hozzám. Több, mint egy évtizede ezt a gazdag változatosságot igyekszem egyszerűsíteni és nyitni ennek a küldetésnek egy tágas, virágzó utat magam előtt, ami egy hosszú és gyümölcsöző folyamatnak ígérkezik”. Amalia Pereira