Bérczes László: Megmutatni a jobbik részünk

A Művészetek Völgye szervezői 2008 júniusában pénzhiányra hivatkozva lemondták a Bérczes László által akkor már hat éve szervezett pulai programokat. A dramaturg-rendező és párja, Kiss Mónika nem sokáig szomorkodott, mertek nagyot álmodni, és másfél hónap alatt megalkották saját fesztiváljukat a villányi szőlőhegyek szomszédságában. Az elmúlt nyolc év alatt az Ördögkatlan ártatlansága ellenére is profivá érett, az idén minősített európai fesztivállá választották. Bérczes Lászlót az idei programok és egy Törőcsik Marival készülő beszélgetős könyv kapcsán kérdeztük.

– Kicsit meséljen az Ördögkatlan indulásáról. Szerelemgyerek, ha jól tudom.
– 2001-ben keresett meg Márta István, hogy a Bárka Színház társulatával, ahol akkor dramaturg-mindenes voltam, nem lenne-e kedvünk a Művészetek Völgyében, Pulán egy saját portát vinni. Hat éven át lelkesen szerveztük a színházi előadásokat, koncerteket, irodalmi beszélgetéseket. 2008-ban, másfél hónappal a fesztivál indulása előtt kiderült, hogy Márta Istvánék nem kaptak kellő támogatást, lefújták a Völgyet. A levegőben lógott a percre pontosan összeállított programunk. Valahogy mégsem csüggedtünk, hajtott minket a lelkesedés. Persze szerencsénk is volt. Ismeretségen keresztül jutottunk el Nagyharsányba, ahol Balassa Gyula polgármester tárt karokkal fogadott minket, de a környező településeken is nyitottak voltak az Ördögkatlan ötletére. Visszatekintve csenevész pár nap volt, de nagyon jól sikerült. Az első pillanatban tudtuk, hogy kell védnök. Olyan makulátlan két embert kértünk fel, akik támadhatatlanok, jó értelemben vett tekintélyek. Cseh Tamás és Törőcsik Mari, azt hiszem, az Ördögkatlan esszenciáját testesítik meg. Nekik szeretnénk megfelelni. Emberségükkel és azzal a minőséggel, amit az életükkel megteremtettek, igazi példaképek. Amikor az Ördögkatlant szervezzük, valahova oda szeretnénk felérni, ahova őket képzeljük. Bár Tamás már nincs köztünk, de ez még mindig így van.

A teljes cikk az mno.hu oldalon olvasható.