Lezárult a Vers-verseny!
A facebookos szavazást Lukács Orsolya nyerte. Nyereményét, a heti bérletet kedden, a fesztivál kezdetekor veheti át. A csokonaisok zsűrije Schwarzkopf Ágnes művét találta a legjobbnak, nyereménye egy eredeti gumikrokodil, (a neve Judit, esetleg Edit☺ 
A közönségdíjas vers:
LUKÁCS ORSOYA: HIMNUSZ AZ ÖRDÖGKATLANHOZ
Hömpölyög a Dráva a határba’
nem ér az Óceánba, de a Dunába.
Folytában kikacsint, lesi a tájat,
Baranya dombjait, a sok színes házat.
Épp csak pislantana, ám szeme kerekedik:
mennyi ember, és egy se normális, ezek meg kik?
Medréből kilépni lusta, küldi hát követeit:
szúnyogok, szitakötők s békák seregeit.
Nézzenek körül, mire a sok ember,
s ép eszük ugyan hova veszett el?
Repül, ugrik a parancsra a sok állat,
s célba érve biza elejti az állat:
hisz a sokaság ugyan bolond, de jó,
nem békára lépő vagy bogárra csapó.
Nem árt az a légynek se, csak issza a kávét,
nem hív össze tüntetést, se pedig konklávét.
A kávét is csak azé’, mer’ bírni kell a ritmust,
ötször 24 órán át győzni az élménylabirintust.
Hisz mind, ki nem normális, fut a negyven fokban,
kritikát hallgat, ropja ájulásig esőben és porban,
színházzal és kultúrával lúgozza a lelkét,
ha kell, ananásszal veti be a szomszédék telkét.
Míg a nagyja bort kóstol, az apraja gipszet önt,
mesét ír a mókusról, trombitál, várfalakat ledönt.
Palkonyán együtt edzi szellemét kicsi és nagy,
Kisharsányban a rétesből morzsányit sem hagy,
Vylyan-teraszon a tájban gyönyörködve lágy zenére zsibbad,
Nagyharsányi ligetben mulat, míg az ég alja nem pirkad.
Beremenden varázslat: hangjegyekből csillagok,
Percek, órák, napok – csodák, elillanók.
A közviselet kissé „negligée”, az arcokon nincs púder,
kék-fehér csíkosban pompázik Bérczes és Göttinger.
A Kiss mindég mezítláb, bár modell is lehetne,
„Balaton szépe” címet is simán nyerhetne.
De ennek a közösségnek nem kenyér a hívság,
szép vagy csúnya-e valami, nem számít, csak a láng.
A láng, mi belül lobog, s kifelé szikrákat ragyog,
kiáltja a világba: Mari, Tamás, Ördögkatlan, itt vagyok!
S ihletet kapnak a folyó követei , a postán tollat ragadnak,
a versírást gyakorolva a víznek rímeket faragnak:
„mi maradnánk itt, mert jó nagyon nemnormálisnak lenni,
ha jő a tél, s befagysz gazdánk, légy kedves értünk izé ... szánkót küldeni.
A zsűri által legjobbnak nyilvánított mű:
Schwarzkopf Ágota: Amáliához
Amáliát látván ejtem neglizsémet,
Jertek a Katlanba ti édes koncertek!
Ananász diéta zsíromat olvasztja,
24 órára kedvemet lohasztja.
Kávéval lúgozom, borral zsibbasztom,
Edzem modell testem, kínom nem sokallom.
Szánkóra nem ülök, postára nem futok.
Balaton? Óceán? trombiták! ritmusok!
Mókuskám a Dráván csónakjában evez,
Szép lány a tömegben, púder, rúzs és ecset.
Kollár Klemencz Laci gyönyörködik benne,
Vylyan pincétől Palkonyáig menne.
Messziről szép Zoli szívemet fájdítja,
Versírás, kritika, zeneszó ringatja.
Amália vigyázz, ki ne pukkadozzál,
Elibém a sorban be ne hajladozzál!
Ördögnek villája nagyon éles szerszám,
Farkával egyet csap, csak állhatsz ott némán.
Meg ne ijedj tőlem drága krokodilom,
Gipszbe öntöm szobrod, borral locsolgatom.
Arcod sosem csúnya, Háy Janó megírja,
Mozgásod nem lomha, vigyorod megjárja.
Ne izélj már ember, vegyél csíkos pólót!
Király vagy itt nálunk, foglald el a trónod!
"Éljen sok esztendőt gyönyörű napokkal
S vígadjon örökké fent az angyalokkal.
E rövid, de fontos áldásunk summája
Légyen tiszteletünk örökös táblája.