KOVÁCS UDVARHÁZ




KOVÁCS UDVARHÁZ
KISHARSÁNY
…Európa legkisebb agrár romkocsmája…
műhelyek – művészeti, kézműves, újrahasznosító
…ahol minden emberléptékű és személyes…
bemutatók – koncertek, színházak, kiállítások
…semmi szenzáció és tömeg, csak jóérzés és hangulat…
Csak akkor gyere, ha erre vágysz!


Kedves Fesztiválvendégek!

KOVÁCS UDVARHÁZ hitvallása tömören a következő:
Ne pont légy a tömegben, a közönségben, hanem válj a közösség részévé! Személyiségeddel alakítsd a hangulatot, a programot! Végy rész művészeti és kézműves műhelymunkákban, az ételek elkészítésében! Ismerkedj, barátkozz! Csere-berélj! Légy aktív fesztiválvendég!”

Az elsőre lehet, hogy „meredek”-nek tűnő tömörség feloldására javasoljuk a következők elolvasását:

A tavaly felfedezett, kísérleti helyszínként beüzemelt és az ott járt, odatévedtek sokak által az Ördögkatlan Fesztivál leghangulatosabb helyszínének, a fiatalok szerint „agrár romkocsmá”-nak minősített kisharsányi Kovács udvarház az idén ismét működni fog. Hála a kisharsányi önkormányzatnak, aki megvette az épületet.

Az idén még kísérletezőbb üzemmódra kapcsol az udvarház, a MEDIAWAVE Fesztivál munkatársainak szervezésében. Nem egyszerűen arról lesz szó, hogy művészeti kísérletek terepe lesz az udvarház, bár ez is benne van tervekben, amint az majd a részletes programból kiderül. Sokkal inkább olyan kísérleti formákról, amelyek a kisközösségek létrejöttét, megerősítését, azok egymásra találását, tapasztalatcseréjét segítsék. Mindezek közvetítésében természetesen, a MEDIAWAVE és partnereinek indíttatásából adódóan, többségében a művészet és kultúra kapcsolatteremtő erejét fogjuk „kihasználni”.


EGY KIS ELMÉLETI FEJTEGETÉS (akit nem érdekel, ugorja át)

Mielőtt a megvalósítás konkrétumaira térnék, fontos megemlítenem egy nemrég látott „Mindentudás egyeteme” előadást, amely hangsúlyosan visszaigazolta a bennünk fortyogó, egyre inkább elodázhatatlannak tűnő új megoldások keresését a kultúraközvetítési és közösségszervezési problémákra.

Akit érdekelnek tavaly összegzett gondolataink és gyakorlati kísérleteink, kattintson ezen linkekre: rövid verzió - hosszú verzió. Itt írott fejtegetést és gyakorlati megvalósítást mutató videót is találhat.

Ezen szervezői elmélkedésekhez hozott megerősítést és új, megvilágosodást segítő szálat egy híres agykutató fentebb említett előadása, amelyből azért pár gondolatot kiragadnék, mint a Kovács udvarház idei eszmeiségének lehetséges alappilléreit.

Kutatásaik szerint az emberiségre az utóbbi időszakban rázuhanó információs áradat, amelynek nyilvánvalóan sok értékes elemmel is rendelkezik, több ma már jól látható és kutatott problémát okoz. Pár példa ezek közül, amely a kulturális közvetítés és a kisközösség szempontjából érdekes lehet:

1./ Az egyre felgyorsuló információ áramlás és befogadás hatására rohamosan csökken a családokon, generációkon belüli hagyományok, szokások átadása. Ezek helyét az újonnan felnövekvőknél a világhálóról való tájékozódás és szokások átvétele veszi át. Ezért a hagyományozódás rohamosan csökken, amely következményeként az egymást követő generációk egyre nehezebben tudnak egymással kommunikálni, kapcsolatot tartani.

2./ A falvak őrzik még a legjobban a kisközösségi formákat, a hagyományátadás azokban még kevésbé tört meg.

3./ Gyorsuló genetikai módosulásokat, emberi evolúciós változást feltételeznek, azaz valószínűsíthetően növekedni fog a mutáns, az információdömpinget jobban feldolgozó egyedek száma, de egyúttal veszélyes léptéket érhet el az „önző” gének, azaz a közösségi formákat egyre jobban kizáró, világháló alapú intelegenciák mértéke. Persze ez a távoli jövő, ami azonban már elkezdődött, igazán utódaink fognak vele szembesülni.

A professzor javaslata, hogy pl. művészeti és kézműves műhelyfolyamatokba való bevonással lassítsuk az új generációk kisközösségekből való kizáródását.

E gondolatok megerősítettek bennünket, hogy eddig is jó úton jártunk és éppen ezért a Kovács udvarház ezen elméleti problémák gyakorlati megvalósításának mintaadó terepe szeretne lenni.


MIT IS AKARUNK?

Itt van nekünk – szerencsénkre - egy igazi falu, és lakossága, amely valós – nem turista – élményeket, hangulatokat, ízeket kínál, adhat nekünk. Persze csak ha figyelünk rájuk és észrevesszük azokat. Nem fogják ránk tukmálni. Meg kell „dolgozni” érte. Mondhatni pénzzel nem vásárolható meg. De beszélgetéssel, barátkozással van esély közel kerülni egymáshoz! És ha kialakul a szimpátia, onnan már egyre simábbá válik az addig rögösnek tűnő út.
Az ismerkedéshez, az emberközeli, közvetlen helyzetek kialakulásához a közeget a Kovács udvarház megpróbálja biztosítani.

/ezt a részt megint csak a nagyon érdeklődők olvassák el/
De figyelmeztetésként felrémlik bennem egy fura közeli emlék, amikor egy barátunk 15 milliós városból érkező, magas rangú kínai vendégeket hozott hozzánk, hogy megmutassuk nekik a magyar falut. A távoli világból érkezett vendégek megérkeztükkor, nyilván a kulturális sokk hatására, ahányan voltak, mint kattogtatni kezdték a fényképezőgépüket. És 25-ször lefotózták még az utolsó kiálló rozsdás szöget is. Kellett vagy egy óra evés-ívás, beszélgetés, rávezetés, mire kezdtek ráérezni, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen. Az első pillanatokban nyilván valamiféle egzotikus, múlt évezredből itt maradt nép voltunk a szemükben, furcsa, ósdi szokásokkal és környezettel, épüleekkel. De aztán láthatóan kezdték élvezni, elfogadni azt. Mi meg a bennszülöttek összekacsintós humorával tűrtük az ő általuk „elkövetett” összes gusztustalan turista merényletet, várva, hogy majdcsak rájönnek, hogy mi is olyan emberek vagyunk, mint ők, csak mások a körülményeink.  Tudva, korábbról megtapasztalva, hogy minden kultúra önmagán belül egységben van. Kívülről szemlélve esetenként vannak szimpatikus és számunkra kevésbé elfogadható megnyilvánulásai, de sose felejtsük, hogy az előbb említett egységben levésnek ára van, és ha vagyunk elég türelmesek és kitapogatjuk az okokat, akkor megérthetjük, hogy eme elsőre negatívnak tűnő szokásoknak is logikus okuk van. Egy hagyományos közösség összetartó ereje minden problémára megoldást keres és talál, még ha nem is mindig jónak tűnően egy külső szem számára. A világ számomra egzotikus területein járva, mindig próbálok az adott kulturális háttérben elmélyülni, amennyire az adott helyzet azt lehetővé teszi. Ezt a vendéglátók is hamar észreveszik és így gyorsabban kikerülök a hülye turista kategóriából és egy fokozattal közelebb engednek magukhoz.
Persze lehet, hogy jobb turistának lenni, egy olyan felsőbbrendű „faj” (tudatlan) egyedének, aki pl. egy népi helyzetben csak a leveldula illatú Matyó-himzést akarja csodálni, de a tehénszartól már undorodik. Nekik a népművészeti boltban a helyük.

Az előbbi bennszülött hasonlatról még egy számomra nagyon izgalmas és tanulságos példa jutott eszembe, amely az érthetőség, a kommunikáció, a nyelv szerepére hívja fel kicsit a figyelmet. Tavaly láttam egy ausztrál játékfilmet, ami az ottani bennszülöttek életéről szólt. Láthatólag a rendező szándékosan fekete-fehérben fényképeztette. Így elsőre a film olyannak tűnt, mint egy 100 évvel ezelőtt készült néprajzi film, ahol a primitív aboriginalok fegyverükkel hadonásznak, ugrándoznak, összevissza karattyolnak. Aztán egyszer csak megjelent a képernyő alján a fordítás és onnantól kezdve minden érthetővé vált. És eltűnt belőle az egzotikum, a káosz és egyáltalán nem egy primitív nép életéből kezdett kibontakozni egy történet, hanem a történés nagyon hasonló volt ahhoz, mint amit nap mint nap átélünk saját magunk is. A szövegértés egyszerűen átalakította a kezdeti látszatot.
Szóval figyeljük figyelmesen a kevéssé ismert kultúrákat és ne csak távoltól szemléljük azokat, akkor talán jobban megértetjük, elfogadhatjuk őket.


HOGY SIKERÜL-E?

Kísérleteink nem biztos, hogy minden ponton sikeresek lesznek, mert pl. ismeretlen terepen járva nem készítjük elő elég módszeresen azokat, azaz rosszul dolgozunk. Az is lehet, hogy jó a gondolat, de még nem érett meg rá a közösség.
Az öt nap eredményei dolgozzuk fel és jövőre javítsunk! Ne újrakezdjünk, hanem építsünk az előző évi alapokra!



A KÖZVETÍTÉS ÉS KAPCSOLATTEREMTÉS ELEMEI


I. CSERE-BERE PLACC

Újdonságként szeretnénk bevezetni a Kovács udvarházban a Csere-bere placc-ot, amely az ősi piacok hagyományát szándékozik feleleveníteni. A piac nagyon hatékony közvetítő és kapcsolatteremtő közeg volt a történelem folyamán. Most szolgálja, segítse a helyi lakosok és fesztiválra jövő látogatók közti kapcsolatok kialakulását.
Másrészt ez úton szeretnénk elérni, hogy a városiak meg tudják kóstolni a jellegzetes kisharsányi ízeket, finomságokat.
Sajnos már kiveszett az a forma, amelyen keresztül közvetlenül elérhetők lennének ezek, falak épültek, ezért új formákat kell keresni az elérésükre. Mert egy városi mégsem kopogtathatnak be egy porta ajtaján, hogy "Hé nénémasszony, nem kínálna meg valami helyi jóval?". Ilyen már csak népmesékben olvasható, mondhatni ma nem életszerű helyzet.
De tegyük fel, hogy egy „pofátlan” városi mégis veszik a bátorságot, de akkor meg miért kellene egy kisharsányi polgárnak
ajándékba adni azt a bizonyost... Nem mindenki teheti ezt meg.
A hivatalos jogszabályok sajnos nem teszik lehetővé, vagy csak nagyon bonyolult módon, hogy pl. Bözsi néni eladja süteményét, pogácsáját, rétesét, stb. (Bár pl. gyümölccsel megteheti ezt.) De
elcserélni elcserélheti. Emiatt kialakítunk egy csere-bere placcot az udvarház udvarán, ahol minden nap kora délutántól beindulhat az ősi cserkereskedelem. Persze van egy lényeges pontja ennek, a városiaknak tudatosan készülni kell erre és hozni magukkal csere
portékát!
Biztosak vagyunk benne, hogy elsőre nem fog tökéletesen működni, és kevesen hoznak magukkal csereárut. Persze a rendszer beindulta esetén a felkészületlenek bánkódni fognak. De ez legyen az ő bajuk. Az élet végül is tanulási folyamatok sora. És van, aki gyorsan, más lassan tanul.
De mi gondolunk lassú felfogású embertársainkra is, miattuk bevezetjük a kisharsányi helyi pénzt, a HARI-t, amely 600.-Ft-ot ér. A felkészületlen városi vendég ezt megvásárolhatja és csereáruként felhasználhatja. A helyi csere-berélőknél összegyűlt HARI-t a szervezők beváltják fizetős programokra, Ördögkatlan trikóra és további értékes ajándékokra.

Figyelem!
Az új fesztivál fizetőeszköz, a HARI háttere, alapja erős – kulturális és közösségi élmény, környezetudatos gondolkodás áll a háttérben!

A környezettudatos gondolkodás erősítése céljából a csere-bere tárgyaknak elsősorban kézműves jelleggel kell rendelkezniük pl. nagymama lekvárja, házi kolbász, szalonna, bor, pálinka, méz, süti és bármi, ami az ember saját keze munkája. Természetesen tudjuk és belátjuk, hogy a jelenkor – ilyen értelemben – fejletlen társadalmában nem minden egyén kezéhez tapad kétkezi munka és annak eredménye, sikere, jóérzése. De bízunk abban, hogy a társadalom alapegységében a családban vannak olyan egyének, akik még élnek a mai bevásárlóközpont alapú, növekedéskényszeres világunkban is ezzel az elavultnak tűnő, de talán egy környezettudatosabb jövő alapelemével. Egyszerűbben: nézz körül a mama, a nagyi éléskamrájában vagy a papa pincéjében! Esetleg keresd a boltok, piacok standjain a kistermelői, kézműves portékákat.
De pl. csereportékaként használhatók lesznek az újrahasznosított anyagokból önkezünkkel készített Reartos és más kézművestermékek is.
 
A KOVÁCS UDVARHÁZ világában mire jó a csere-bere?
 
1./ Elsősorban – elkerülheted vele a vendéglátás számodra drágának tűnő kínálatát. Ha élni kívánsz ezzel a lehetőséggel, akkor hozz magaddal fölösleget, hogy csere-berélni tudj más ismerős és ismeretlen fesztivállátogatóval. (Pl. kolbászt borért.) Ezen tevékenységedet a fesztivál szervezői nem akadályozni, hanem szorgalmazni szeretnék, és ehhez csere-bere helyszínt biztosítanak. (Tán néhányatokban felvetül ezen sorok olvastán a kaláka vagy a batyús bál kifejezések egyre jobban feledésbe merülő tartalma. Na, ezek meg/felújítására törekszünk.
 
2./ Másodsorban – a csere-bere reményeink szerint a közösségi kapcsolatokalakítójává válhat. Vedd észre, élj vele!  

3./ Nem utolsósorban – szeretnénk segíteni azt a folyamatot, hogy ismét tudatossá váljon, a helyére kerüljön az előadó és a közönség kapcsolatában lévő, egyre feledettebb “adás-kapás” viszony. Azaz, aki a színpadon áll, az azt azért teszi, hogy valamit adjon nekünk. És az, amit ad, az értéket képvisel, mert ő megdolgozott a tudásáért. Az ősi társadalom együttműködési alappillérei közé tartozott a kölcsönösség fogalma, amelyet később a társadalmi különbségek kialakulása, majd a pénz megjelenése egyre jobban torzított, esetenként kényszeressé, deformálttá tett. De azért azt gondoljuk, hogy mindenkiben ott szunnyad a kölcsönösség alapérzése, jelen esetben az, hogy ha egy művész nekünk valamit ad, azért cserébe – a fesztiválra be(vissza)vezetett csere-bere szellemében – nekünk is illene adni valamit. Olyasvalamit, amit módunkban áll, amivel lehetőségünk szerint kifejezhetjük, viszonozhatjuk a kapott értéket – pl. egy üveg borral, lekvárral, stb, egyszóval ami nálunk van. (Ne feledjük, hogy a Kovács udvarház programjai ingyenesek!)
Ennek szorgalmazására minden koncerten és előadáson elhelyezünk egy kosarat, amelyben az előadás közben vagy végén elhelyezhető a kapott érték megbecsülését jelző ajándék. Higgyék el, örülni fognak neki!
 
4./ Azt már csak pirulva szeretnénk említeni, hogy mi – szervezők – is szívesen látnánk kosarunkban ezt-azt eme válságos időkben. Hiszen mi, öntekéveny civilek nem muszájból dolgozunk, hanem azért, hogy örömet és jóérzést okozzunk annak, aki nyitott az általunk képviselt értékekre.
 

I./1. SPECIÁLIS CSERE-BERE FORMÁK

Három olyan csere-bere formát is szeretnénk Kisharsányban meghonosítani, amelyek többségében, kicsit másként, de ismertek:

RUHATEREGETÉS
Ez tulajdonképpen a közismert turkáló, azaz használt ruha kereskedés, nem üzleti formája. 
Lényege: mi hozunk egy alap ruhakészletet, amelyet az udvarban, ruhaszárító kötelekre kiaggatunk. Lehet nézegetni, válogatni belőlük azzal a feltétellel, hogy a tetsző és elvinni szándékozó darab helyett be kell tenni egy saját ruhadarabot. Azaz a készlet állandó darabszámra, de folyamatosan frissül. A kisharsányiak persze haza is szaladhatnak egy cseredarabért, de a városiak figyelmét elhívjuk a csereáruk hozására.

KÖNYV CSERE-BERE
A lényege ugyanaz, mint a ruhateregetésnél. Mi hozunk egy alapkészletet, a tetszőt ki lehet cserélni egy sajátra.

JÁTÉK CSERE-BERE
A szisztéma megegyezik az előzővel.


II. ÉTELVERSENYEK

KISHARSÁNYI ÉTELEK VERSENYE

TÉSZTAÉTELEK VERSENYE – augusztus 3. (péntek)
18-19 óra között az otthon készített finomságok zsűrizése (pogácsa, rétes, lángos, sütemények, stb.). De természetesen a helyszínen is el lehet készíteni őket. Nagyon örülnénk, ha régi, speciális receptek is előkerülnének…
Eredményhirdetés 19 órakor.

BOGRÁCSÉTELEK VERSENYE – augusztus 5. (vasárnap)
Kié a jobb pörkölt, lecsó, gulyás, stb, amely lehet disznóból, marhából, vadból, stb. a helyszínen kell elkészíteni. Nevezhet kisharsányi polgár és gyüttment idegen. Lényeg, hogy legyen bográcsa és nyersanyaga, fát tüzelőnek biztosítunk. Örülnénk, ha régi, speciális receptek is előkerülnének…
Ételek elkészítése: 13-17 óra között, de lehet előbb is kezdeni (közben sok gyermek és felnőtt programmal)
A legjobbak díjazásban részesülnek. Díjátadás az esti koncertek előtt 17:30-kor.

III. KISHARSÁNYI BAROMFIUDVAR

Nem a szokásos állatsimogatókat szeretnénk példaként venni, de kétségtelen cél, hogy a városi és lassan a falusi gyerekek is életközelből láthassák, milyen volt egykor egy falusi baromfiudvar. A Kovács udvarház fénykorában - mint módos parasztporta - nagy baromfiudvarral rendelkezett. Most megpróbáljuk rekonstruálni a régi állapotot a kisharsányiak segedelmével.
Nagy probléma, hogy ma már a magyar falvakban is alig vannak háziállatok és ez alól Kisharsány sem kivétel. Ezért írtam az előbb, hogy lassan a falusi gyerekeknek is állatkertben kell megmutatni, milyen a liba.
Pedig az lenne a szép, ha a falu adná össze a baromfiudvarba való jószágokat. A megoldás még nem bontakozott ki előttünk sem, de várjuk a jobbító ötleteket, hiszen „Legyen a Kovács udvarház mindnyájunké és érezzük benne együtt jól magunkat!”


IV. MŰHELYMUNKÁKBAN VALÓ RÉSZVÉTEL


MŰVÉSZETI MŰHELYEK

Az udvarház és a falu többféle művészeti műhelymunkának fog otthont adni, amelyből a filmesek, fotósok, építészek és a muzsikusok tevékenysége közismert, több évre visszanyúló.
A FILM- ÉS FOTÓMŰHELY-be előzetesen lehet jelentkezni és az Ördögkatlan Fesztivál előtt két nappal kezdődik.

ÉPÍTÉSZMŰHELY-t a győri Széchenyi Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói alkotják. Ők is négy nappal a fesztivál előtt kezdenek együttdolgozni.  

ZENEI MŰHELY-ek – a Both Miklós (Napra együttes) vezette Roma&Magyar Progresszív Zenei Műhely, valamint a Geröly Tamás vezette jazzműhely meghívott fiatal muzsikusokkal fog dolgozni a fesztivál különböző időszakában.


ÚJRAHASZNOSÍTÓ MŰHELYEK 

REART - Ökodesign műhely és látványvarroda
naponta 15.00-19.00 között
A ReArt Műhely független alkotók csoportja, akik kreatív újrahasznosítással enteriőr elemeket, táskákat, ékszereket hoznak létre. Egyedi design termékek előállítása mellett a műhely tagjai hangszerek, játékok, közösségi installációk és terek létrehozásával recycling foglalkozásokat tartanak fesztiválkitelepülések formájában is. Az Ördögkatlan Fesztiválon gyermekeknek szóló kézműves műhelyfoglalkozás mellett  ökodesign shop-ot és átalakító műhelyt vezet a helyi lakók hozott anyagainak feldolgozásával.
Hozz izgalmas anyagot, ruhát, formát akár egy törött konyhai darabot és újrahasznosítjuk együtt!

RE-LIKVIA Műhelyek
Az idei MEDIAWAVE Fesztivál újrahasznosító pályázatára több mint 200 nevezés érkezett, amelyekből ??? izgalmas és minőségű pályamű lett beválogatva a rendezvény programjába. Ezekből hozunk el csokorral a Kovács udvarházba.


VIZSOLYI BIBLIAKÉSZÍTŰ MŰHELY

V. IDŐRENDHEZ KÖTÖTT PROGRAMOK

A Kovács udvarház nem kíván versenyre kelni koncert, színházi, kiállítás és gyermek programjaival a nagy helyszínekkel. De nem mellékesen, lesznek ilyen programjaink is, amelyeket egyáltalán nem háttérprogramoknak szánunk. Az jöjjön rájuk, aki kíváncsi a világban és itthon zajló friss és új folyamatokra.