Holnemvoltfa - Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Vándorút. Három mese, három nép, három kultúra.

A kaposvári Csiky Gergely Színház meseelőadása egy magyar, egy indiai és egy cigány népmesét dolgoz fel - sok sok szép muzsikával.

Madár vagyok madár lettem
napot, szelet csipegettem
ha nem akad, nincs keserem
szállok, mikor szállni kedvem.

Napba nézek, napot látok
egy csillagra rátalálok.
ha nem akad, odább állok,
mikor kedvem, tovább szállok.

Szálltak, csak szálltak. Országok, világok felett. Ha megéheztek, csippentetek egyet a napból, ha meg megszomjaztak, kortyoltak a szélből. Mígnem egyszer leszálltak az emberek közé. Sose láttak még ilyen szépet. És amikor meg rázendítettek, minden ember őket akarta. Etették, itatták őket, simogatták a puha aranytollukat, csakhogy énekeljenek nekik. Császárok, királyok udvarába beröppenhettek, amikor csak kedvük tartotta. Történt egyszer, hogy túl közel repültek a naphoz, hát bizony az addig szép arany tolluk szép barna lett. Őket nem zavarta, sőt tán még örültek is neki, hiszen így még közelebb repülhettek a naphoz. Ám az emberek már nem szerették őket. Hiába énekeltek ugyanolyan szépen, mint annak előtte, az aranytoll az mégiscsak aranytoll. Így aztán nem volt mit tenni, vándormadarakká váltak. Nappal röpültek, éjjel leszálltak. Néha addig maradtak, amíg a csősz el nem kergette őket. Akkor aztán újból felröppentek, nekieredtek. Ha fáztak, fellegekkel takaróztak. Így érkeztek el hazáig. Ott leszálltak, és újra emberré váltak. De már nem voltak királyok és királynék – szegények voltak, a bőrük barna volt, csak a hangjuk emlékeztette őket a hajdanvolt aranytollú madarakra.

Azt ettek, amit találtak. Magokat, néha, ha az emberek ráismertek az egykor volt madarakra, és megénekeltették őket, cserébe dobtak nekik falatokat. Ha meg semmi nem akadt, akkor vártak arra, amit a természet ad nekik. Most se volt másképp.

A mese fontos. Minden nép mesél gyermekeinek, este, napközben, alvás előtt, munka közti szünetekben. Fontos a közösségnek, hisz olyan tapasztalatokat oszt meg a kicsikkel, nagyokkal, hallgatókkal, amik segítségével az emberek bölcsebbek, okosabbak lehetnek, utat mutathatnak az élet kisebb-nagyobb buktatóin keresztül. Persze csak ha elég bátrak figyelmesen hallgatni, és magukat a megfelelő meseszereplő helyébe képzelni. A jó meséből minden korosztály a maga tanulságát szűrheti le, a gyereket megtanítja félelmeinek kezelésére, a nagyobbat emberségre okíthatja. Vannak vándormotívumok, amiket majd’ minden nép mesél, és vannak egyedi, csak egy adott népcsoportra jellemzőek – beleszövik életük történeteit, megpróbáltatásait meséikbe. Egy dologban azonban közösek: minden mese – még az állattörténetek is – az emberről szólnak, a bukdácsolásáról, arról, hogy hogyan él, élhetne, hogy kellene élhetőbbé tennie saját és a közössége életét.

Ezért is oly fontos, hogy gyermekeink minél előbb, és minél többet találkozzanak a mesékkel.

Három nép, három kultúra, három történet: a kicsik magyar, cigány és indiai népmeséket láthatnak egy előadásban.

HOLNEMVOLTFA
- népmesék kicsiknek -

(magyar, indiai és cigány népmesék alapján)
zenéjét szerezte: Huzella Péter
a dalszövegeket írta: Váradi R. Szabolcs
- Karácsony Tamás emlékére -

játsszák:

Czene Zsófia, Fábián Zsolt, Fándly Csaba, Horváth Zita, Kalmár Tamás, Kovács Zsuzsanna, Lestyán Luca, Német Mónika, Tóth Molnár Ildikó
hangszerekkel játszik:
Huzella Péter/Borsányi Dániel e.h.
Díszlet-látvány: Bati Nikoletta - Szalai József 

Jelmez: Cselényi NóraZene: Huzella Péter 

Koreográfus: Tóth Richárd

Súgó: Kirsch Vera 

Világítástervező: Memlaur Imre
Segédrendező: Mészáros Csilla 

Ügyelő: Bors Gyula
Rendező: Váradi Szabolcs