ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Passport Control Fotográfia Workshop Kisharsány

Ismét nagyon sikeres volt az immáron 7. évadban megrendezett Ördögkatlan fesztivál, amelynek a villányi borvidéken elterülő, nagyon hangulatos Kisharsány, Nagyharsány és Palkonya falvak adják fő helyszíneit. Helyszíni tudósítóink beszámolóját olvashatják. Az ötnapos, augusztus elejei katlanérzés, immár nem szokatlanul, vagyis hetedik éve „emberközelít” barátságos légkörével a dél-baranyai dombok lankáin. Évek óta izgatottan várjuk július végén a közelgő ördögkatlanos eseményeket és bízva a szervezők megbízhatóan jó ízlésében, csemegézni kezdünk a választékban. Ebben az évben is némi fejtörést és logisztikai fórumvitákat generált a több helyszínen egy időben jelen lenni kérdéskör. A teljes cikk a zene.hu oldalon jelent meg.

Babra együttes Grencsó - Szabados projekt Geröly trió Wombo Romungro Egy szignálfilmszerűség , amit a táborlakók csináltak. G & G duó (BEL/ESP) Montanaro Ethno Zenei Műhely zárókoncert Both Miki cigány workshop felvétele is. In memoriam Cseh Tamás

Mi történik négy faluval, ha évente egy hétre elözönli több tízezer fiatal egyetemista és ötvenes értelmiségi, akik már reggel hatkor sorszámokért tülekednek, hogy színházi előadásokon szorongjanak? Akik opera-beavatót hallgatnak a templomokban, akik hajlandók kilométereket gyalogolni a szőlőhegyen, hogy irodalmi beszélgetéseken vegyenek részt? Hogyan hat a hetedszerre megrendezett Ördögkatlan fesztivál a dél-baranyai falvak életére? Milyen problémákkal küzdenek ezek a települések az év többi napján? A Nagy Generáció most nem a fellépő művészekre vagy a közönségre volt kíváncsi, hanem azokra a helyiekre, akik kezdettől fogva segítették, értékelték, szerették ezt a négyszáz eseményt felvonultató összművészeti rendezvény- áradatot, amelynek jelszava: nem vagyunk normálisak! Arcok, portrék az augusztus elején lezajlott Ördögkatlan fesztivál helyszíneiről. Első rész, 12.54 perc Kanász Imre géplakatosnak indult, aztán pedagógus lett, majd megalapította a nagyharsányi helytörténeti gyűj

Kötelező körök, felpezsdítő zenekarok és a végén totális őrület – a 7. Ördögkatlan Fesztivál szerteágazó könnyűzenei programjával Kiss Tibor Noé próbált lépést tartani. A fesztiválok egyik jellemzője az állandóság, s ez igaz az Ördögkatlanra is. Állandó a lángos és a langalló, a kánikula és a sár, a sorban állás a toi toi és a színházterem előtt, a Kovács udvar hippibörzéje és az éjszakai stoppolás. Nyitányként Kiss T. (Quimby), zárásként Lovasi A. (Kiscsillag). A Wombo Orchestra – nyolcszor. Változatlanok a hangulatos helyszínek: a kisharsányi kocsma, a nagyharsányi Narancsliget, a palkonyai malompark és a palkonyai vasútállomás (alkonyati fényben, mindenek felett). Állandó, visszatérő látogatóként mászkáltunk-kocsikáztunk egyet a helyszínek között, könnyű zenei csemegékre vadászva. Szubjektív beszámoló. A teljes szöveg itt olvasható:  http://www.jelenkor.net/

Énekművészként régóta tart komolyzenei foglalkozásokat gyerekeknek, az Ördögkatlan Fesztiválon pedig Hangicsálda című zenés játékán találkoztunk vele, amelyben a Kodály-tanítvány, Kokas Klára elveit követi. Kővári Eszter Sárával beszélgettünk. - Miben különbözik a Hangicsálda Kokas Klára módszerétől? - A Hangicsálda tulajdonképpen csak egy fesztiválnév, kifejezetten az Ördögkatlanra találtuk ki. Ezt a foglalkozást kilencven százalékban Kokas Klára zenepedagógiai elvei alapján tartjuk, hiszen Klára módszerében értékes komolyzenei, népzenei elemek vannak. Amit Kerek István hegedűművésszel hozzáteszünk, az az élőzene, amivel reményeink szerint még erőteljesebbé válik a zenei élmény. Persze nem itt, a Katlanon próbáltuk ki a módszert először; Budapesten rendszeresen tartok ilyen foglalkozásokat, amelyeken sokszor kérem meg Istvánt, hogy hegedüljön. A teljes interjú itt olvasható:  http://fidelio.hu/

7. Ördögkatlan Fesztivál, ötödik nap, 2014. augusztus 9. szombat A zárónapon volt egy kis idő arra, hogy a kiemelt események látogatása mellett tegyünk egy kis sétát a fesztiválközpontban és környékén. Az iskola épülete körül és az faluközpontban az udvaron civilek, vásározók pavilonjait lehetett végigjárni, valamint gyermek- és családi programok várták az érdeklődőket. Ennek részeként óriás buborékfújó, örömzenélő és hangszerkészítő sátor, kulturális folyóiratok standjai és különböző alapítványok foglalkoztató programjai színesítették a kínálatot. forrás:  http://kulturgyom.hu/

7. Ördögkatlan Fesztivál, negyedik nap, 2014. augusztus 8. péntek Pénteken késő délután a nap még tétovázott, hogy kibújjon-e felhőtakarója alól, amikor a buszmegállóban a két nappal ezelőtti eső után sárgásra száradt menetrendet böngésztük. Mire van még idő itt Nagyharsányban a Palkonyára induló fesztiválbusz előtt? Először vagyunk itt, nem tudjuk, korábban hogy működött a közlekedés, de az óránként közlekedő katlanbuszok most mindvégig megbízhatóan jártak és még csak túlterheltek sem voltak – nem volt semmi gondunk a helyszínek közti utazással. A teljes cikk itt olvasható:  http://kulturgyom.hu/

Ördögkatlan harmadik nap 7. Ördögkatlan Fesztivál, harmadik nap, 2014. augusztus 7. csütörtök A csütörtöki napot Palkonyán kezdtük, a még háromszáz főt sem számláló, hegyoldalba épült kis falu látképe festményekre és poszterekre való, a zöldből elővillanó fehér falú parasztházaival, gondozott portáival. Első helyszínünk a Mokos pincészet épületében található előadóterem, amelyben a színházi programok számára a lehető legtökéletesebb helyszínt találták meg a szervezők. A vadonatúj, igényesen kialakított épületben a minőségi borok élvezete mellett a kultúrának is kiemelt helyet biztosítanak, ami feltétlenül (M)okos kezdeményezés. Az előadóterem pedig impozáns belső térrel, kiváló akusztikával várja az ide utaztatható színházi és előadóest jellegű produkciókat. A teljes cikk itt olvasható: http://kulturgyom.hu

Végre egy valódi tehetségkereső a közöny ellen: elképesztő energiájú roma és magyar zenészekre bukkant Both Miklós és stábja a dávodi cigánysortól a Jászságon át Baranyáig. Több mint 10 ezer kilométert tettek meg tehetségek után kutatva az ország leszakadó régióiban. A belőlük összeállt Palimo Story nagyobbat szól, mint a Buena Vista. A cikk a vs.hu oldalon olvasható.

Ördög vigye, mondjuk, ha mérgesek vagyunk valakire, Ördög hozza, mondom én, ha fesztiválról van szó, és erről az idén hetedik alkalommal megrendezésre kerültÖrdögkatlan Fesztivál tehet. Életem első fesztiválja, ahol az első naptól az utolsóig, a szívet melengető megnyitótól a zárókoncert utolsó daláig (ha nem is napi huszonnégy órában, de) ott voltam. Ebben a fesztiválban sok dolog vonzott már évek óta; elsősorban a programok gazdagsága és változatossága, de a helyszín közelsége sem volt elhanyagolható tényező, arról nem is beszélve, hogy ez a kulturális fesztivál nagyon is az én ízlésemhez volt szabva: pont megfelelő arányban volt a programban zene (sok-sok), színház, irodalom és képzőművészet. Öt nap mindenféle jóból, ezt ígérte a programfüzet, és nem állított valótlant. A teljes szöveg itt olvasható: http://gittegylet.com

Kultúrpart A változékony idő ellenére 40-45 ezer látogatóval zárt a 7. Ördögkatlan, a négy dél-baranyai faluban (Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya és Beremend) megrendezett összművészeti fesztivál. A tervezett több mint 400 programból (színházi előadások, koncertek, beszélgetések, filmvetítések, családi programok, kiállítások) egy híján mind megvalósult. A teljes cikk itt olvasható: http://www.kulturpart.hu/

Élete első Katlan-látogatását szinte rögtön fellépéssel kezdte, ahol többek között egy olyan gitárt is használt, amit neki készített egy erdélyi lantmester. A zalaegerszegi születésű Podhorszky Gábor gitárművész új romantikus gitárja a nagyharsányi templomban szólalt meg először koncerten, az említett erdélyi mester pedig először készített gitárt életében. A teljes cikk itt olvasható .

Péntek este kilenckor indultunk el Villányból biciklivel az Ördögkatlan Fesztiválra egy üveg jó roséval felszerelkezve. A látvány, ami fogadott, egy szőlőhegy, előtte kis templom az augusztusi szuperhold misztikus fényével övezve. MAGAZIN Négy keréken rögtön tapasztalja az ember, különösen visszafelé, miért kapta a természet közeli fesztivál az Ördögkatlan nevet. A négy falu közt egyébként nem nagy a távolság, mégis néha kénytelenek voltunk időhiány miatt a katlanbuszt vagy a stoppolást választani. Ez utóbbi elképesztően jól működik ezen a fesztiválon - az ember gyakorlatilag még ki sem teszi a kezét, már benne is ül egy kocsiban. A fidelio.hu teljes cikke itt olvasható.

Színház az Ördögkatlanban Nagyharsány – Kisharsány – Palkonya – Beremend. Augusztus 5-én kedden, késő délután elkezdődött a hetedik Ördögkatlan Fesztivál. Színház, zene, kiállítás, irodalom, közösségi programok. Összművészet Baranyában, az ördögszántotta hegy körül. A részletes beszámoló teljes szövege itt olvasható:  http://www.prae.hu

Hajni el, és az ég szikrázó napsütésbe csapott péntek reggeltől….Csak a sárfoltok maradtak, hogy a másfél éves porontyra és a menekülésre emlékeztessenek… Vagyis Hajnival ellentétben mi szabályosan leégtünk, miközben egyik programhelyről vonszoltuk magunkat a másikra, és facsartuk a vizet, na, nem az esőtől, hanem a verítékgőztől… az Ördögkatlanon. A teljes beszámoló itt olvasható:  http://www.hir24.hu/

„Nem vagytok normálisak! Ilyen időben sátorban aludni, szét fogtok ázni!" Hát ja, tényleg rizikós az idei fesztiválszezon, mert mostanában igazán nagy esők járnak. A hagyományos záporral nincs nagy baj, de ha jön egy hirtelen 30-40 milliméteres felhőszakadás, akkor hiába a jól megfeszített ponyva és a waterproof borítás; elázik minden. Ördögkatlan Fesztivál esővel és Hraballal Induljunk, vagy ne, mert tényleg nagyon zuhog. Csekkoljuk félóránként a radart az Időképen. Nincs változás, majd talán két nap múlva. Végül is csak 2-3 millimétert jósolnak, az még belefér. Megyünk és kész, maximum jól bezacskózunk mindent! Különben is, tavaly meg azért nem voltunk normálisak, mert 40 fokban utaztunk közel hat órát; váltott buszokon. Zalaegerszeg-Pécs, Pécs-Siklós, Siklós-Nagyharsány. Az út most sem rövidebb, de legalább nincs olyan meleg. Ne is beszéljünk többet az időjárásról, nem vagyunk olyan öregek. Az esőt meg vigye el a fene, itt az ördög szántotta hegy lábánál. Pánczél Petra t

Voltál már katlanlakó? Még nem? Nem is tudod, miről van szó? Az baj, nagy baj, mert akkor ezt az élménysorozatot csak jövőre ismerheted meg, ugyanis augusztus 9.-én zárult az ország legkedvesebb, legőrültebb, legcsaládiasabb, legösszművészetibb fesztiválja. Ebből fogok kisebb szeletet bemutatni, ahogy én éltem meg. A részeletes beszámoló teljes szövege itt olvasható.  

A 7. Ördögkatlan Fesztivál zárónapja is bővelkedett látnivalókban, maradandó élményekben és katlanhőségben. A nagyharsányi faluközpontban a Nagykanizsai Gólyalábasok "csinálták a show-t", majd a kisharsányi gasztro-flashmobon koccintottunk - igaz, kevesebben, mint tavaly. A település ismét kísérletet tett arra, hogy az 1000 fő alatti települések és a Villányi-borvidék legkedveltebb települése legyen. A cél az volt, hogy minél több embert tudjanak koccintásra invitálni a helyi termelők és a borvidék borászainak nedűiből. Ma sem hagytuk ki az egyik leghangulatosabb fesztiválhelyszínt, a Kovács Udvarházat, ahol a különböző workshopok záróelőadásai zajlottak. A napot, s vele együtt a fesztivált Beremenden zártuk a gödöllői Dohnányi Filharmonikus Zenekar és Lajkó Félix közös koncertjével, ahol a szabad ég alatt Bartók, Kodály, Dohnányi és Lajkó-művek csendültek fel Dinyés Dániel vezényletével, több ezer katlanozó örömére! A képek a vaskarika.hu oldalon jelentek meg!

Az idén lenne 100 éves Bohumil Hrabal, sokunk kedvenc írója, akire a 7. Ördögkatlan Fesztivál több programmal is emlékezett. Állítjuk, hogy a nagyharsányi Hrabal vurstli színesebb volt, mint a Budapest Pride, ráadásul rossz szájízt sem hagyott maga után... Festett falak, festett szobák, szivárványos zenék, gigantikus Hrabal-portré ördögkatlanos pólóban, tárlat és felolvasás. Rövid életrajzi áttekintésünkben Hrabal emlékét felidéző Katlanos programokat is felidézzük. A teljes cikk itt olvasható:  http://vaskarika.hu/

Ültünk a Katlan szellemi kereszthuzatában, s mindegyikünk kisablakán beáramlott annyi új infó, amennyit azon beengedi hagyott. Ezeken a mezítláb bejárható utakon találom meg mindazt, amivel kitelelek. Igazi lélekfitness. A Palkonya-Kisharsány-Nagyharsány katlanháromszög kultúrporát kirajzoló talpamról pedig leolvasható, miken voltam! Jó indián a T. Olvasó, de segítünk egy összegzővel, amiben minden cikkünket és fotónkat összegyűjtöttük, plusz leválogattunk egy best of galériát, és közzéteszünk egy videót a Cseh Tamás emléknapról. Uff! A vaskarika.hu cikkéért kattints ide .

A fesztiválpillanat az a hirtelen feltörő érzés, amikor úgy gondolod, hogy ha csak ez az egy dolog történt meg veled, már megérte az egész. Az Ördögkatlan Fesztiválon számolni sem tudtuk ezeket az emelkedett pillanatokat. Noha katlanozni nem jelent feltétlenül egyet a fesztiválozással. Hogy mi a különbség a kettő között, azt 10 pontban összeszedtük. A koncert.hu cikkének teljes szövege itt olvasható ...

Második nap a katlanban 7. Ördögkatlan Fesztivál, második nap, 2014. augusztus 6. szerda Mintha az égiek is vigyáznának az Ördögkatlanra, mert amíg Budapest környékén és a Dél-Dunántúl több pontján is felhőszakadások és folyamatos esőzések voltak kedden és szerdán, Nagyharsányban és környékén csak fenyegetően borús volt az idő. Eső egészen szerda estig nem zavarta meg a programokat, akkor is csak rövid időre. A teljes szöveg itt olvasható .

Hamarosan véget ér. Túl hamar. Utolsó nap van, belénk fészkel ez az érzés, és mi mindent elkövetünk, hogy ne törjön fel, hogy a nyomasztó érzés ne uralkodjon el rajtunk. Még itt vagyunk, még együtt, még szeretünk, még nem vagyunk normálisak. Hát egy utolsó nekifutással még megtesszük, ami tőlünk telik. Reggel felkészülünk a mezítlábas menzások rohamára, megkenünk vagy százharminc zsíros és vajas kenyeret, hogy aztán a tizes katlanjárattal átérjünk a palkonyai kamarazenei koncertre, láthassuk Dinyés Danit, a zseniális játékát. Koncert közben nem tudom eldönteni, hogy becsukjam-e a szemem, és csak a varázslatos hangokra koncentráljak, vagy nézzem a hangszereket, a zenészeket. Mert mélyen meghat, ahogy áramlik bennük és belőlük a zene szeretete, ahogy mosolyognak és egymásra néznek, ahogy a játék közben játszanak egymással, a zenével és velünk. Szívmelengető, ahogy Berán Gábor elmosolyodik brácsával, majd hegedűvel a kezében, a boldogságtól és meghatottságtól pedig könny szökik a s

Övé a leghálátlanabb szerep: ő a gazdaságis. Egész évben ugyanannyit dolgozik, mint a két társigazgató-társszolga, BL és KM, ugyannyi munkát és szívet ad bele az egészbe – és ő kap vissza a legkevesebbet. Se programra nem jut el, se mosoly nem jut el hozzá. Ül a nagyharsányi iskola igazgatói irodájában, és a számlát nem hozó , azt elrontó, számláról még csak nem is tudó, a szerződést otthon felejtő, rosszul kitöltő, a pénzt mostazonnal akaró, a szerződéshez képest még valamit akaró, követelő… végtelen a variáció, ahogy a Katlanban szoktuk mondani, és általában pozitív előjellel: sokfélék vagyunk, és ezzel a sokfélén ügyetlen és mérges emberekkel küzd egész nap. No meg a számokkal, hogy meglegyünk, megmaradjunk, megússzuk. Ő a színpadra sose kerül, ezért őt nem ismeritek, pedig ő se normális. Hát ismerjétek meg, és hajtsatok fejet előtte, mert nélküle nem lenne Ördögkatlan. Ő Petz Annamari, a fából vaskarika: a szívvel és lélekkel rendelkező gazdaságis, egy nagyszerű ember. K

Helyi lakosokkal karöltve ment a koncert: http://www.mediawavearchivum.hu/index.php?modul=filmek&kod=10310 30 perctől indul be igazán. Both Miklós

Gyerekekkel a Katlan Szolláth Dávid Gyerekeim első találkozása Shakespeare-rel vízben lebegő, lengyelül bugyborékoló bábfigurákhoz kötődik majd, ami nagyon rendjén való. A műélvezet útjai kifürkészhetetlenek – Szolláth Dávid az Ördögkatlanról. Az volt a terv, hogy majd kipróbálunk sok gyerekprogramot. Kisördögtánc, arcfestés, kézműves foglalkozások. Délutánonként majd a szabadkai színészek napközijében hagyjuk a kicsiket (ők már várták őket, tavalyról emlékeztek rájuk), addig mi, felnőttek megnézzük a délutáni darabokat. A terv részben megvalósult, sőt, jól sikerült. Festettünk Kisharsányban, legóztunk és kazoo-t készítettünk Nagyharsányban, gombszemű zoknihalacskákat varrtunk a palkonyai Cifra Udvarban, kipróbáltuk a Vylyan-terasz kézműves-sátrát, ahol stílszerűen parafadugóval dolgoztak a gyerekek. A teljes írás/beszámoló a Jelenkor oldalán olvasható. 

Egy rockzenész is érezheti magát otthon a világban. Beck Zoliból ez sugárzik a nagyharsányi focipályán. Az egész 30y boldogan muzsikál. Kicsit jobbra a hegy, kicsit felfelé a csillagok. Kicsit szemben a kicsi közönség. Úgy értve, hogy nem agyontaposós tömeg. Otthonos pogózás. Lökdösődés öcsivel a gyerekszobában, nekiesés a szekrénynek. Lehorzsolt térdek, vidám mintás ragtapaszok. Ragtapanaszkodások. Rózsaszín szörpök, rózsaszín rozék. „Anyám karjában rózsák között voltam.” Jó a Katlanban lenni, úgy tűnik, nem halunk már bele semmibe. Még két éve „azt hittem érdemes”. Valamiért persze. Forgatom itt az állítmányt, kicsi szöveg, kicsi reflexió. Hogy otthon a Katlan persze, ahol, ami fáj, se fáj igazán, de akkor meg burok, védőháló, Kispálék még mondanák, hogy rezervátum. A 30y pedig játszik, tíz éve is volt a dalok egy része, énekeltük akkor is, csak akkor bele is haltunk. Azóta otthonra leltünk, vagy hát itt lett egy otthon, mézeskalácsház, na, ezt kerestem, így van a dalszövegben. Jól

- „Öltöztetnéd a szíved megint ünneplőbe” – idézte a 30Y egyik dalának kezdősorát a 23 éves, Luca, amikor arról kérdezem, mit jelent számára az Ördögkatlan fesztivál. A pszichológiából mesterszakra készülő pápai lány 17 éves húgával hatodjára jött el a négy baranyai falu - Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya és Beremend – által befogadott rendezvényre. A nővérek mindig apjukkal együtt érkeznek, aki nagy dzsessz-fun. Luca a koncerteken rekedésig énekel, emiatt a visszajáró ismerősök úgy emlegetik, hogy: a lány, akinek a harmadik napra elmegy a hangja. Luca újra a 30Y nótáját citálta, amint a fesztivál utáni időkre gondolt: - „...és sötétség lesz megint, 360 napig...” - elnevette magát: - Nincs ám nekik rossz soruk aztán sem, csak épp annyira jó itt, hogy ehhez képest minden szürke és eseménytelen. A teljes cikk/beszámoló a nol.hu  oldalon jelent meg, ott olvasható.

Az Ördögkatlan Fesztivál első látásra, a megnyitón ülve minden évben ugyanolyannak tűnik, de mégis más, a megszokott elemek mellett hozza a gyönyörködtető változatosságot és a meglepetéseket, ha másképp nem is, hát az ördögi időjárás vonatkozásában. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Idén hetedik alkalommal rendezték meg Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya és Beremend falvak közreműködésével a baranyai térségben az ördögszánotta hegy legendájához kötődő összművészeti fesztivált. A profil minden évben nagyon karakteres, idén például Hrabal századik születésnapját ünnepeltük maratoni felolvasás, képzőművészet, gigantikus Novák Erik festette portré, performanszok, Göttinger Pál és Grisnik Petra vezette Hrabal vurstli segítségével. Díszvendég volt a Katona József Színház, melynek művészei öt nap alatt kilenc előadást játszottak, Lajkó Félix, aki két koncertet is adott, Horváth Csaba, akinek több rendezését is láthattuk, valamint lengyel színdarabokat, rockzenét és bábszínházat is megismerhetett a közönsé

Beszámoló az Ördögkatlan fesztivál színházi programjairól Vilmos Eszter Hetedszerre is lecsengett Magyarország legsokszínűbb fesztiválja, az Ördögkatlan. A Kisharsányt, Nagyharsányt, Palkonyát és Beremendet összekötő ötnapos összművészeti maraton az év egyik mérvadó kulturális eseménye – Vilmos Eszter tudósítása. Az írás a Jelenkor oldalán olvasható.

Akik nélkül nem ment volna: a fesztivál 72 önkéntese, vezetőjük immár 7. éve: Radnóti Gábor KÖSZÖNET nektek srácok!!

Kedves katlanlakók! Íme a lista. Kicsit tényleg azt hittük, hogy a végére érhetünk, mert a Katlan-varázslat része az is, hogy bármi lehetséges, de egyáltalán nem csalódottak vagyunk, hanem nagyon-nagyon büszkék! És hálásak! Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki idejét és türelmét és kitudjamijét szánta arra, hogy Hrabal szóljon, szóljon, egész nap. Ilyen születésnapi házimurija talán még neki sem volt. Olvassatok, olvassatok, olvassatok! Mert ugye, milyen jó? Szívből köszönjük! (És egyben a segítségetekre is szükségünk van: néhányan beírták ugyan a nevüket a füzetbe, nekünk viszont elolvasni már nem sikerült. Ha tudjátok, kinek a neve hiányzik, netán a tiétek!, akkor rögtön szóljatok, és bővítjük a felsorolást!) Szigorúan ellenőrzött vonatok Szabó Réka, Ember Márk, Grisnik Dóra és Csipcsalakutya, Szabó Gergely, Takács Piroska, Ladvenicza Éva, Georgita Máté Dezső, Gyöngyösi Zoltán, Tóth Rita, Gyuk Izabella, Kintli Dóra, Fischel Ági, Pahocsa Júlia, Fodor Orsolya, Földesi Ági, Hannig Dó

Tágra Zárt Lencsevég

Let’s say it’s Thursday, 12.55, we are now entering the tiny church in Kisharsány, the weather is a bit unsure, but sun is „almost” shining and the air is warm and pleasant. The temple is full to its extent, a piano in the middle, four casually dressed, relaxed singers chatting, sitting in the stalls and the master of ceremony in the person of Dániel Dinyés strolling here and there, as if capturing the mood of the numerous audience to respond in a most accurate way during his already legendary standup show by the name of Opera-beavató.  Angol nyelvű beszámoló és képek itt!

It was my second Ördögkatlan, if we agree that last years’ Requiem was the first time. I decided to divide the post in two parts, as the whole surrounding story deserves to be told as well, places to be mentioned and atmosphere to be described. So this is the first one: the story. The next one will be the review-ish part, let’s say: I did not go there to play a music critic so no such nonsense :-) Angol nyelvű beszámoló és képek itt!

Helen Edmundson drámája az 1652-es Írországba kalauzol, ám Horváth Csaba rendezésében kortalanná válik. Az Irtás egyszerre szól a hatalom természetéről és az egyszerű ember életére gyakorolt hatásáról. A darab mondatai a színészek szájából újabb jelentésrétegekkel gazdagodtak. Krisztik Csaba egyszerű despotából sugárzóan perverz, hatalommániás őrültet faragott, a Nagy Norbert által alakított csecsemő dudájával néma metaforaként volt jelen a színpadon. A színészek szikár, törött mozdulatai csodálatosan költőivé tették az előadást, feszült jelenlétük utánozhatatlan. Nagyon régen láttam olyan produkciót, ahol ennyire jelentős a díszlet, gyakorlatilag szereplővé válik a több mázsányi tőzeg. Az Irtásban ez a halott anyag életre kel. Elhagyja a szabályos rendbe rakott zsákokat, hogy beférkőzzön az emberek pólusaiba, tanyát verjen a nyálkahártyájukon, bekebelezze az egyre halmozódó hullatömeget, hogy végül új életet táplálhasson a pusztítás után. A tőzegen kívül életnagyságú fröccsöntött fa

Az Ördögkatlan Fesztivál szerves részét képezi minden évben a képzőművészet. Az én szememben ez egyfajta oda-vissza műhelyként működik. A nézők alkotókká, az alkotók pedig fesztivállátogatókká válnak. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy önmaguk által létrehozott dísz- vagy használati tárgyakat hozzanak létre. A legkisebbek például gipszből gyárthatnak maguknak hűtőmágnest, míg a nagyobbak ékszereket, képeket készíthetnek. Saját kreativitásunk kibontakoztatása mellett pedig mások munkáival is megismerkedhetünk. Csak Nagyharsányban hét különböző kiállítást tekinthetünk meg, és ha ez sem lenne elég, továbbmehetünk nézelődni a Katlanbusszal Palkonyára. A lelkemnek az egyik legközelebbi a Budapest Pride-ot felelevenítő fényképekből készült tárlat volt. Az itt megtekinthető fotográfiák különlegessége – számomra – abban rejlik, hogy végtelen emberi közelséggel, civileket és ismertebb arcokat egyaránt kiragadva, hétköznapi pillanatokat mutat meg nekünk. Azokat az embereket, akik adott indí

- Beszélgetés Máté Gáborral - Első hallásra talán fura, hogy a budapesti Katona József Színház fesztiválozni megy, hogy Máté Gábort beültetjük egy meszelt falú, kis belmagasságú, némileg pisi szagú helyiségbe, ahol a nézők sárosak és ázott sörpadokon foglalnak helyet. Azután megkezdődik a beszélgetés, megtudhatjuk, hogy mindez nekik annyira nem szokatlan, a Katona színpada a rosszul bekötött szellőzés miatt mindig WC-szagot áraszt. (Irányított asszociáció: A nép ellensége, Bemutató: 2013) Ezután Bérczes Laci, a beszélgetőtárs, szóba hozza Kaposvárt (hogyne hozta volna, mindkettejüknek komoly munkáséveket jelent a színház), ennek kapcsán szóba kerül a minőségbiztosítás kérdése. Vajon mi kell ahhoz, hogy évtizedeken keresztül a legjobb lehessen egy intézmény? Máté Gábor a maximális elkötelezettségről beszél, hogy a gazdaságisoktól a színészekig mindenkitől ez a legalapvetőbb elvárás. Persze, kell hozzá szerencse is, hogy a legmegfelelőbb embereket tudják kiválasztani időről-időre. A besz

„A kiterjedés nagysága gazdag forrása a fenségesnek.” - írja Edmund Burke a Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről alkotott eszméink eredetéről című tanulmányában. Márpedig nekünk péntek este a szénaszagú beremendi éjszakában mindjárt két nagy kiterjedésű fenségessel is dolgunk akadt. Kezdetnek ott volt a csillagos ég beláthatatlan végtelenje, amit a koncertre várakozva csodáltunk. Megkerestük a Göncölszekeret, és figyeltük, miként változik a tintaszínű alkonyat mélykékbe. Utána színpadra állt a zenekar, a karmester meghajolt és belecsaptak a IX. szimfóniába. Beethoven szerteágazó gazdagsága egyszerre befogadhatatlan. Megnyugtató kihallani a témát a fúvósoktól vagy elmerülni egy-egy játékos variációban, de a szimfónia egyszerűen monumentális. Csak ülök ott és nézem, milyen magabiztosan fogja össze a sokaságot Dinyés Dániel. Ütemről ütemre értelmezi a művet, hangsúlyoz, mint egy jó versmondó, a Budafoki Dohnányi Zenekar pedig követi. Negyedik tétel. Jön a kórus, minden szál

Esett, mikor indultunk Pécsről, útközben tisztult ki az Égbolt, halvány szivárvány jelezte, hogy Palkonyán már süt a Nap. A friss levegő Életerővel tölti meg a Lelket, nem beszélve a csodálatos tájról, ami fogadott bennünket. Hatalmas fűzfák előtt épült fel a színpad, lélegzésük mindvégig Egy volt a miénkkel. A zenekar már hangolt, mire odaértünk. A hosszas hangbeállás nem volt hiába, gyönyörű tisztán szólt a muzsika. 19 órakor teljes erőbedobással megkezdődött a koncert a Végtelen Egy című nótával. Sok koncerten voltam már életemben, de ilyen elementáris erővel még nem találkoztam. A közönség pillanatok alatt táncra perdült, mindenki szíve együtt dobogott. Két órán keresztül megállás nélkül táncoltunk, sejtjeinkből csak úgy áradt a boldogság! Olyan csodálatos dallamok zendültek fel, mint a Tábortűznél, a Mámoros éji vágtázás, melyek hatására visszatértem egy pillanatra ősi hazámba, megéltem régmúlt korokat, mikor a Hunok Csatájában jártam. Újult erővel szabadultak fel a Vágtázó Ha

Egy végtelenbe vágtató ritmikus gondolatmenet, aminek nincs meghatározott eleje vagy vége, mégis elindul és tart valahová. Fekete Ernő Weöres Sándor gyűjteménye is vendége volt az idei Ördögkatlan Fesztiválnak. A fesztiválozók jóval kezdés előtt már sorban álltak a palkonyai faluház ajtajában, hogy megtekinthessék a Katona József Színház művészének vendégjátékát. A teljes cikk és a forrás:  http://kulturgengszterek.blogspot.hu

Komlós Attila képei a fesztivál néhány pillanatát mutatják be. http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=30438

Katlanbeszámolónk második részében kiderül, hogyan elevenedett meg a történelem (a régmúlt és a közelebbi történések) az Ördögkatlan színpadain, hogyan lett Nagyharsány Hrabal világának része és hogyan válik Katlanlakóvá a Mester (képünkön) milyen megdöbbentő titkokat és különlegességeket rejt Kisharsány, milyen az, amikor több száz ember Cseh Tamás dalokat énekel, vagy milyen a hangulata egy IX. szimfóniának illetve Lajkó Félix koncertnek tücsökzenével kísérve. A teljes cikk itt olvasható:  http://pecsiriport.hu/

Hetedszerre is kezdetét vette az Ördögkatlan Fesztivál, a „nem normálisak” gyülekezőhelye egy héten át. Idén – eddig legalábbis - nem kap hőgutát, aki a lelátogat a Katlanba, viszont a hangulatnak és a programoknak köszönhetően ugyanolyan (belső) hőfokon ég mindenki. A Katlan üstje egészen vasárnap hajnalig rotyogni fog a maga több mint 400 programjával: koncertekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal és egyéb Katlanságokkal. A beszámolót itt lehet olvasni:  http://pecsiriport.hu

„Az éjszaka az éjszaka. A sötét meg sötét.” A fenti mondat a Nézőművészeti Kft. A zsidó című előadásában hangzik el. A sötétség az sok véka föld, ami alá pakolják az emberek eltitkolnivaló bűneiket. De sajnos azt előbb vagy utóbb kiássa valaki. Ez az előadás ugyanazt a problémát tárja fel, mint a Katonás előadás (A mi osztályunk), ha nem is oly szikáran és drámai erővel. Erről persze a szöveg, az írott mű tehet elsősorban, ám az, hogy nekiveselkedik, és feltárja az évtizedes elhallgatást a lengyelek felelősségről a második világháború utáni zsidók ellen elkövetett mészárlásokban, az nagyon fontos társadalmi tett a színdarab részéről. Négy tanár, köztük az iskola igazgatója, valamint az iskolában szintén tanító katolikus pap próbálja megmenteni az iskolát a bezárástól, és a megmentőt egy Izraelben élő, feltételezetten gazdag (hiszen ott mindenki gazdag) zsidó öregdiák személyében találják meg. Nem is lenne baj, ha egy csöppet nem lenne ez kínos. Amúgy is, mégiscsak egy zsidó (mit fognak

Azt talán túlzás lenne állítani, hogy az Operakalauz az Ördögkatlan legnépszerűbb programja, nekem mégis úgy tűnik, hogy lassacskán erre az igazi csemegének számító eseménysorozatra a legnehezebb a bejutás. Számtalanszor bekucorodtam már olyan színházi vagy cirkuszi produkcióra, amire reggelente nem sikerült sorszámot szerezni, Dinyés Dániel szórakoztató és elmés előadására azonban legutóbb nem jutottam be (pedig oda sorszám nem is kell). Emlékszem az „Operabeavató” 2012-es indulására: néhányan üldögéltünk a nagyharsányi templomban, az enyhe szél könnyedén utat talált a padok között, én pedig megvilágosodtam (ha jól emlékszem, a Traviata kapcsán), miközben jóleső gyomorremegés vett rajtam erőt Dinyés Dániel zongorajátéka és az operaénekesek hangja hallatán. Azt hiszem, ezzel az élménnyel nem voltam egyedül, sokak számára kiderült, hogy a jól megírt operák rendkívüli módon élvezhetőek, főként, ha Dinyés közvetlen hangú és lendületes magyarázatai, elmélkedései kapcsolódnak hozzá. Az idei

Az idei Ördögkatlan egyik záró nagyrendezvénye a fesztivál talán legtöbbet dolgozó művésze, Dinyés Dániel és a muzsikus díszvendég, Lajkó Félix együttműködése révén valósult meg. A beremendi Megbékélés kápolna és az impozáns méretű színpad közötti rendkívül hangulatos téren előbb a padok és szalmabálák, majd az ülőalkalmatosságok nélküli füves rész népesült be. Az autóval érkezők a koncerthelyszíntől néhány száz méterre a segítőkész szervezők útmutatását követve gyorsan helyet találhattak gépkocsijuknak. A kilátogatók jelentős része fölkészülten érkezett: hálózsákkal, takaróval, meleg ruhával, szúnyogriasztóval fölszerelkezve. Akik egyébként csak egy plédre leheveredtek a fűbe, azok is jól érezhették magukat: fölöttük a csillagos ég és az épp a Földhöz nagyon közel járó Hold, kellemes nyár esti hőmérséklet és egy remek hangverseny. Kezdés gyanánt Kodály Zoltán Galántai táncok című kompozíciója hangzott el. A Dinyés Dániel vezényelte Budafoki Dohnányi Zenekar szép telten és erőteljesen

Kint az eső lógatja a lábát. Az elmúlt három napban viszont már mindenkinek volt alkalma 3,5 mp alatt szalonképtelenné ázni, egyúttal arról is megbizonyosodni, hogy a Katlanban szerencsére viszonylag kevés a szalon-számba menő programhelyszín, többek között a Narancsliget sem az, ezért elindulhatunk, nem kell, hogy feszélyezzen a fenyegető monszun. Szirénének a liget felől – a hangolás utolsó pillanataira érkezünk. Átlibbenünk a dagonyán, és kerítünk magunknak a dombon néhány négyzetcentit. Nem többet, mert kezdés előtt nem sokkal már a sárban kuporgó, guggoló helyek is elkeltek: a közönség megelőlegezte a Rájátszóknak a pontot, ők pedig dalolva rakták alá az i-t az este végére – ezúttal is. Egy szolid, frappáns felvezető („Jó estét. Jó szórakozást.”) után belecsapnak, és gyakorlatilag lehetetlen kézzelfoghatóvá tenni, hirtelen mennyi inger éri az embert, a színpad minden sarkában akad valami mikro-gesztus a főprodukciókon túl, ami érdemes egy félszemnyi figyelemre. Ahogy ezek az író-é