Katlanban a Katona
- Beszélgetés Máté Gáborral -
Első hallásra talán fura, hogy a budapesti Katona József Színház fesztiválozni megy, hogy Máté Gábort beültetjük egy meszelt falú, kis belmagasságú, némileg pisi szagú helyiségbe, ahol a nézők sárosak és ázott sörpadokon foglalnak helyet. Azután megkezdődik a beszélgetés, megtudhatjuk, hogy mindez nekik annyira nem szokatlan, a Katona színpada a rosszul bekötött szellőzés miatt mindig WC-szagot áraszt. (Irányított asszociáció: A nép ellensége, Bemutató: 2013)
Ezután Bérczes Laci, a beszélgetőtárs, szóba hozza Kaposvárt (hogyne hozta volna, mindkettejüknek komoly munkáséveket jelent a színház), ennek kapcsán szóba kerül a minőségbiztosítás kérdése. Vajon mi kell ahhoz, hogy évtizedeken keresztül a legjobb lehessen egy intézmény? Máté Gábor a maximális elkötelezettségről beszél, hogy a gazdaságisoktól a színészekig mindenkitől ez a legalapvetőbb elvárás. Persze, kell hozzá szerencse is, hogy a legmegfelelőbb embereket tudják kiválasztani időről-időre.
A beszélgetés fő témája természetesen az aktuálisan futó Vörös volt, a két előadás között, a színház frissen leváltott igazgatója mellett lassan feltöltődik a sor, megérkeztek a szereplők, hogy egy óra múlva a beszélgetés végét jelezve a közönséggel együtt fussanak vissza játszani a nagyharsányi tornaterembe. A kérdések nyomán képet kaptunk az előadás keletkezésének történetéről, az író-dramaturg heroikus küzdelméről az ötezer oldalnyi anyaggal, és kiderült, hogy egy dráma készülhet akár Excel-táblázatban is. Sok szó esett a határon túli magyarság kulturális sokszínűségéről és alapvető toleranciájáról, hogy a Vörös olyan témát dolgoz fel, mely a mai napig erősen befolyásolja az ottani létezést. Sokat beszéltek még arról, hogy Máté Gábor mostanában ilyen előadásokat rendez, fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást, a fiatalok felé nyitást, amit a Katona minden eszközével folyamatosan kommunikál.
A Katona felpakolt és elindult, hogy az elveihez ragaszkodva kinyissa a színházat a budapesti közönségen túlra, és hol máshol kezdené, mint az Ördögkatlanon, ahol olyan erős a színházi érdeklődés, hogy a fesztiválozók hajnalban kelnek a sorszámokért.
Totobé Anita
Első hallásra talán fura, hogy a budapesti Katona József Színház fesztiválozni megy, hogy Máté Gábort beültetjük egy meszelt falú, kis belmagasságú, némileg pisi szagú helyiségbe, ahol a nézők sárosak és ázott sörpadokon foglalnak helyet. Azután megkezdődik a beszélgetés, megtudhatjuk, hogy mindez nekik annyira nem szokatlan, a Katona színpada a rosszul bekötött szellőzés miatt mindig WC-szagot áraszt. (Irányított asszociáció: A nép ellensége, Bemutató: 2013)
Ezután Bérczes Laci, a beszélgetőtárs, szóba hozza Kaposvárt (hogyne hozta volna, mindkettejüknek komoly munkáséveket jelent a színház), ennek kapcsán szóba kerül a minőségbiztosítás kérdése. Vajon mi kell ahhoz, hogy évtizedeken keresztül a legjobb lehessen egy intézmény? Máté Gábor a maximális elkötelezettségről beszél, hogy a gazdaságisoktól a színészekig mindenkitől ez a legalapvetőbb elvárás. Persze, kell hozzá szerencse is, hogy a legmegfelelőbb embereket tudják kiválasztani időről-időre.
A beszélgetés fő témája természetesen az aktuálisan futó Vörös volt, a két előadás között, a színház frissen leváltott igazgatója mellett lassan feltöltődik a sor, megérkeztek a szereplők, hogy egy óra múlva a beszélgetés végét jelezve a közönséggel együtt fussanak vissza játszani a nagyharsányi tornaterembe. A kérdések nyomán képet kaptunk az előadás keletkezésének történetéről, az író-dramaturg heroikus küzdelméről az ötezer oldalnyi anyaggal, és kiderült, hogy egy dráma készülhet akár Excel-táblázatban is. Sok szó esett a határon túli magyarság kulturális sokszínűségéről és alapvető toleranciájáról, hogy a Vörös olyan témát dolgoz fel, mely a mai napig erősen befolyásolja az ottani létezést. Sokat beszéltek még arról, hogy Máté Gábor mostanában ilyen előadásokat rendez, fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást, a fiatalok felé nyitást, amit a Katona minden eszközével folyamatosan kommunikál.
A Katona felpakolt és elindult, hogy az elveihez ragaszkodva kinyissa a színházat a budapesti közönségen túlra, és hol máshol kezdené, mint az Ördögkatlanon, ahol olyan erős a színházi érdeklődés, hogy a fesztiválozók hajnalban kelnek a sorszámokért.
Totobé Anita