KÖSZÖNJÜK, ANAMI!
Egész évben ugyanannyit dolgozik, mint a két társigazgató-társszolga, BL és KM, ugyannyi munkát és szívet ad bele az egészbe – és ő kap vissza a legkevesebbet. Se programra nem jut el, se mosoly nem jut el hozzá. Ül a nagyharsányi iskola igazgatói irodájában, és a számlát nem hozó , azt elrontó, számláról még csak nem is tudó, a szerződést otthon felejtő, rosszul kitöltő, a pénzt mostazonnal akaró, a szerződéshez képest még valamit akaró, követelő… végtelen a variáció, ahogy a Katlanban szoktuk mondani, és általában pozitív előjellel: sokfélék vagyunk, és ezzel a sokfélén ügyetlen és mérges emberekkel küzd egész nap. No meg a számokkal, hogy meglegyünk, megmaradjunk, megússzuk. Ő a színpadra sose kerül, ezért őt nem ismeritek, pedig ő se normális.
Hát ismerjétek meg, és hajtsatok fejet előtte, mert nélküle nem lenne Ördögkatlan. Ő Petz Annamari, a fából vaskarika: a szívvel és lélekkel rendelkező gazdaságis, egy nagyszerű ember.
Köszönjük, Anami!
(A képen Pannóval és Borkával, fantasztikus kislányaival, akiket viszont ismerhettek, mert örökös katlanlakók)