Népi és modern a csillagos ég alatt
Az idei Ördögkatlan egyik záró nagyrendezvénye a fesztivál talán legtöbbet dolgozó művésze, Dinyés Dániel és a muzsikus díszvendég, Lajkó Félix együttműködése révén valósult meg. A beremendi Megbékélés kápolna és az impozáns méretű színpad közötti rendkívül hangulatos téren előbb a padok és szalmabálák, majd az ülőalkalmatosságok nélküli füves rész népesült be. Az autóval érkezők a koncerthelyszíntől néhány száz méterre a segítőkész szervezők útmutatását követve gyorsan helyet találhattak gépkocsijuknak. A kilátogatók jelentős része fölkészülten érkezett: hálózsákkal, takaróval, meleg ruhával, szúnyogriasztóval fölszerelkezve. Akik egyébként csak egy plédre leheveredtek a fűbe, azok is jól érezhették magukat: fölöttük a csillagos ég és az épp a Földhöz nagyon közel járó Hold, kellemes nyár esti hőmérséklet és egy remek hangverseny.
Kezdés gyanánt Kodály Zoltán Galántai táncok című kompozíciója hangzott el. A Dinyés Dániel vezényelte Budafoki Dohnányi Zenekar szép telten és erőteljesen szólalt meg, az elején talán egy picit a rézfúvósok a vonósok kárára voltak hangosak, de aztán a hangképben az arányok néhány perc után beálltak. A darabválasztás jól illett a fesztivál művészi koncepciójába és a falusi-természeti tájhoz. A folk motívumok és a modern zene ötvözete volt az este fő iránya: Bartók Román népi táncokját úgy hallhattuk, hogy a tételek között Borbély Mihály vezetésével egy alkalmilag verbuvált népi zenekar eljátszotta a dallamok eredeti változatát, így a vájtfülűek megfigyelhették, hogyan kaptak ezek Bartók munkája nyomán új zenei kontextust. Ezt követően a zenekar névadójától, Dohnányi Ernőtől három tétel hangzott el a Ruralia Hungaria-ból, remekül kiegészítve a jól ismert Kodály és Bartók darabokat.
A magyar modernség klasszikusai után Lajkó Félix következett, aki előbb citerán, majd hegedűn játszott. E dalok többségét a szerencsések péntek este Palkonyán brácsával, bőgővel és cimbalommal kísérve hallhatták, szombaton Beremenden a szimfonikus zenekari háttér természetszerűleg változtatott Félix dallamainak karakterén. Ameddig ugyanis saját bandájában az improvizáció, az alkalmi dallam és tempóváltások az összeszokott muzsikustársakkal koncertről koncertre némileg mindig más eredményt hoznak, addig itt a nagyzenekari megszólalás merevebb kereteket, de színesebb hangképet jelentett. Csakis örülhetünk annak, hogy az Ördögkatlan lehetővé tette, hogy ki-ki eldöntse, melyik változat kedvesebb szívének.
Sándor Zita
Kezdés gyanánt Kodály Zoltán Galántai táncok című kompozíciója hangzott el. A Dinyés Dániel vezényelte Budafoki Dohnányi Zenekar szép telten és erőteljesen szólalt meg, az elején talán egy picit a rézfúvósok a vonósok kárára voltak hangosak, de aztán a hangképben az arányok néhány perc után beálltak. A darabválasztás jól illett a fesztivál művészi koncepciójába és a falusi-természeti tájhoz. A folk motívumok és a modern zene ötvözete volt az este fő iránya: Bartók Román népi táncokját úgy hallhattuk, hogy a tételek között Borbély Mihály vezetésével egy alkalmilag verbuvált népi zenekar eljátszotta a dallamok eredeti változatát, így a vájtfülűek megfigyelhették, hogyan kaptak ezek Bartók munkája nyomán új zenei kontextust. Ezt követően a zenekar névadójától, Dohnányi Ernőtől három tétel hangzott el a Ruralia Hungaria-ból, remekül kiegészítve a jól ismert Kodály és Bartók darabokat.
A magyar modernség klasszikusai után Lajkó Félix következett, aki előbb citerán, majd hegedűn játszott. E dalok többségét a szerencsések péntek este Palkonyán brácsával, bőgővel és cimbalommal kísérve hallhatták, szombaton Beremenden a szimfonikus zenekari háttér természetszerűleg változtatott Félix dallamainak karakterén. Ameddig ugyanis saját bandájában az improvizáció, az alkalmi dallam és tempóváltások az összeszokott muzsikustársakkal koncertről koncertre némileg mindig más eredményt hoznak, addig itt a nagyzenekari megszólalás merevebb kereteket, de színesebb hangképet jelentett. Csakis örülhetünk annak, hogy az Ördögkatlan lehetővé tette, hogy ki-ki eldöntse, melyik változat kedvesebb szívének.
Sándor Zita