Néhány mondat a fenségesről

„A kiterjedés nagysága gazdag forrása a fenségesnek.” - írja Edmund Burke a Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről alkotott eszméink eredetéről című tanulmányában. Márpedig nekünk péntek este a szénaszagú beremendi éjszakában mindjárt két nagy kiterjedésű fenségessel is dolgunk akadt. Kezdetnek ott volt a csillagos ég beláthatatlan végtelenje, amit a koncertre várakozva csodáltunk. Megkerestük a Göncölszekeret, és figyeltük, miként változik a tintaszínű alkonyat mélykékbe.
Utána színpadra állt a zenekar, a karmester meghajolt és belecsaptak a IX. szimfóniába. Beethoven szerteágazó gazdagsága egyszerre befogadhatatlan. Megnyugtató kihallani a témát a fúvósoktól vagy elmerülni egy-egy játékos variációban, de a szimfónia egyszerűen monumentális. Csak ülök ott és nézem, milyen magabiztosan fogja össze a sokaságot Dinyés Dániel. Ütemről ütemre értelmezi a művet, hangsúlyoz, mint egy jó versmondó, a Budafoki Dohnányi Zenekar pedig követi.
Negyedik tétel. Jön a kórus, minden szál összeér, majd újra szerteszalad.
Egy pillanatra befogtuk a fenségest.

Totobé Anita