Vágtázó Csodaszarvas koncert az Ördögkatlan Fesztiválon

Esett, mikor indultunk Pécsről, útközben tisztult ki az Égbolt, halvány szivárvány jelezte, hogy Palkonyán már süt a Nap. A friss levegő Életerővel tölti meg a Lelket, nem beszélve a csodálatos tájról, ami fogadott bennünket. Hatalmas fűzfák előtt épült fel a színpad, lélegzésük mindvégig Egy volt a miénkkel.

A zenekar már hangolt, mire odaértünk. A hosszas hangbeállás nem volt hiába, gyönyörű tisztán szólt a muzsika. 19 órakor teljes erőbedobással megkezdődött a koncert a Végtelen Egy című nótával. Sok koncerten voltam már életemben, de ilyen elementáris erővel még nem találkoztam. A közönség pillanatok alatt táncra perdült, mindenki szíve együtt dobogott. Két órán keresztül megállás nélkül táncoltunk, sejtjeinkből csak úgy áradt a boldogság!

Olyan csodálatos dallamok zendültek fel, mint a Tábortűznél, a Mámoros éji vágtázás, melyek hatására visszatértem egy pillanatra ősi hazámba, megéltem régmúlt korokat, mikor a Hunok Csatájában jártam. Újult erővel szabadultak fel a Vágtázó Halottkémek feldolgozások és a Gyönyörű Vágyban teljesedtek ki.

Ha valaki úgy érzi a magyar emberből kiveszett az ősi erő, a hazaszeretet, akkor jöjjön el a Vágtázó Csodaszarvas koncertjeire és meglátja, csak szunnyad szíve mélyén és azt várja, hogy felébredhessen, hiszen „Lélek vagyok, akinek van Teste, nem pedig Test, aminek olykor Lelke is lehet”.

Szabóné Nemes Lívia

Ezt az írást a neten kaptuk, nem jelent meg máshol.