„Bárhogy is forgatom”
Egy rockzenész is érezheti magát otthon a világban. Beck Zoliból ez sugárzik a nagyharsányi focipályán. Az egész 30y boldogan muzsikál. Kicsit jobbra a hegy, kicsit felfelé a csillagok. Kicsit szemben a kicsi közönség. Úgy értve, hogy nem agyontaposós tömeg. Otthonos pogózás. Lökdösődés öcsivel a gyerekszobában, nekiesés a szekrénynek. Lehorzsolt térdek, vidám mintás ragtapaszok. Ragtapanaszkodások. Rózsaszín szörpök, rózsaszín rozék. „Anyám karjában rózsák között voltam.”
Jó a Katlanban lenni, úgy tűnik, nem halunk már bele semmibe. Még két éve „azt hittem érdemes”. Valamiért persze. Forgatom itt az állítmányt, kicsi szöveg, kicsi reflexió. Hogy otthon a Katlan persze, ahol, ami fáj, se fáj igazán, de akkor meg burok, védőháló, Kispálék még mondanák, hogy rezervátum. A 30y pedig játszik, tíz éve is volt a dalok egy része, énekeltük akkor is, csak akkor bele is haltunk. Azóta otthonra leltünk, vagy hát itt lett egy otthon, mézeskalácsház, na, ezt kerestem, így van a dalszövegben. Jól ki van ez sütve, boldogan díszítem, ha tudok hozzá tojást hozni, nem hagyom otthon. Hagyom valahol? Mit is?
Igaziból azt szeretném mondani, hogy nem értem, csak sajnálom, hogy két óra sincs, és már vége, hogy hallgatni kellene még őket, hogy a Rubik-kocka mindegyik felét ki lehessen rakni, nem csak az illúzió, hogy minden a helyén. Nem mintha az ne volna jó.
Hodászi Ádám
Jó a Katlanban lenni, úgy tűnik, nem halunk már bele semmibe. Még két éve „azt hittem érdemes”. Valamiért persze. Forgatom itt az állítmányt, kicsi szöveg, kicsi reflexió. Hogy otthon a Katlan persze, ahol, ami fáj, se fáj igazán, de akkor meg burok, védőháló, Kispálék még mondanák, hogy rezervátum. A 30y pedig játszik, tíz éve is volt a dalok egy része, énekeltük akkor is, csak akkor bele is haltunk. Azóta otthonra leltünk, vagy hát itt lett egy otthon, mézeskalácsház, na, ezt kerestem, így van a dalszövegben. Jól ki van ez sütve, boldogan díszítem, ha tudok hozzá tojást hozni, nem hagyom otthon. Hagyom valahol? Mit is?
Igaziból azt szeretném mondani, hogy nem értem, csak sajnálom, hogy két óra sincs, és már vége, hogy hallgatni kellene még őket, hogy a Rubik-kocka mindegyik felét ki lehessen rakni, nem csak az illúzió, hogy minden a helyén. Nem mintha az ne volna jó.
Hodászi Ádám