Ilyenné tettük

Ahogy az összművészeti fesztiválok általában, ez is igyekszik a kikapcsolódáson kívül valami extrát nyújtani. „Az Ördögkatlan olyan, amilyenné ti teszitek” – hangsúlyozzák a szervezők a kezdetektől fogva. Ha ez valóban így van, akkor az elmúlt tíz évben igencsak kitettek magukért a résztvevők, ugyanis a nyugalom és a pörgés, valamint a szórakozás és a kultúra olyan remekül kiegészítették egymást, hogy igazán kevés panasz érheti a szervezést és a lebonyolítást.
A nevéhez hű fesztivál idén valóban egy katlanhoz hasonlított, az öt nap alatt egy felhőt sem lehetett kiszúrni az égen, a helyszíneken pedig egy-egy kivételtől eltekintve szinte sorba kellett állni az árnyékért. Mindemellett érthető, hogy a focipályán kempingezés magában hordja annak a veszélyét, hogy reggel hét óra után az alvás nehézkessé válik. A valódi probléma azonban ironikus módon a fesztivál egyik védjegyéből és legkomolyabb erényéből származik. Azáltal, hogy öt falu együttesen adja a programok helyszíneit, a közlekedés gyakran kényelmetlenné válik, talán túlságosan fesztiválhangulatúvá. Amikor Kisharsányból próbál száz-százötven ember eljutni egyetlen busszal Nagyharsányba, további háromszáz pedig stoppol, ráadásul mindezt két kiemelt koncert között (30Y, illetve Quimby), akkor felvetődik a kérdés, miszerint biztosan ez-e a leggördülékenyebb megoldás. Bár direkt ilyen célra ingyenes buszjáratokat indítottak a falvak közt, ezek a ritkaság miatt gyakran csak látványelemnek illettek be. A TELJES CIKK A KULTER.HU OLDALÁN OLVASHATÓ.