Sztalker Csoport: Míg fekszem kiterítve

William Faulkner Míg fekszem kiterítve című, 1930-as megjelenésű kisregénye a felnőtté válás folyamatát, valamint egy közösség megszületését meséli el egy ismeretlen világban. Fiatal férfitestvérek veszítik el édesanyjukat, otthonukat, hitüket. Az ő útjuk, az ő keresésük története rajzolódik ki szövegfoszlányokból, képekből, hangokból. Hogy hogyan tanulnak meg kommunikálni, emberként együtt élni, egyedül lerázni a múltat, megrajzolni a jövőt, összerakni a jelent.

SZTALKER CSOPORT
MÍG FEKSZEM KITERÍTVE

Rendező: Ifj. Vidnyánszky Attila

William Faulkner: Míg fekszem kiterítve c. regénye alapján írta: Vecsei H. Miklós

Szereplők:

Bordás Roland
Böröndi Bence
Dóra Béla
Ertl Zsombor e.h.
Gyöngyösi Zoltán
Herczeg Péter
Kiss Gergely Máté
Kiss Domonkos Mátyás
Kovács Tamás
Lestyán Attila
Mészáros Martin
Patkós Márton
Reider Péter e.h.
Szabó Sebestyén László

Látvány: Vecsei Kinga Réta
Díszlettervező: Virág Vivien
Zene: Kovács Adrián
Koreográfus: Berecz István
Producer: Osváth Gábor

A Sztalker Csoport első független előadása, William Faulkner regénye alapján.



...sokan, sokfelől a kapaszkodásról, botladozó történet az újrakezdésről, tisztelettel „üvöltés” a mából, arról az utolsó találkozásról, a halálról, búcsúzás tőle akitől, amitől lettünk, ahonnan jöttünk, amiért kell: „amíg élsz, hiszen majd eljön a hallgatás ideje.”



Mára elsőbbséget élvez a hatás minden formája a gondolattal és az érzelemmel szemben. A Y-Z generációk idegrendszeri érzékenysége újtipusú. Ez a fajta változás egyre érzékelhetőbb. Az ingerküszöb növekszik. Az agyunk több információt, a szívünk kevesebb érzelmet, a lelkünk folyamatos provokálást igényel. Határainkat feszegetjük, igényeljük, hogy állandóan “történjen valami”. Zsebünkben van a világ - nem létezik ismeretlen, felfedezhetetlen. A titok a rácsodálkozás öröme lassan elmúlik, minden kérdés fel van téve és meg van válaszolva. A valóságot fogadjuk el, mindazt, ami az agyunkra, értelmünkre hat. A világot próbáljuk befogadni és élvezni - magát az embert elfelejtjük kutatni, azt az érthetetlen és láthatatlan összetevőt, amitől érzünk, azt, amitől emberek vagyunk. Ez a fajta ismeretlen a szakralitás eltűnőben van. Ezek a folyamatok tükröződnek a színházban is, ott, ahol a legalkalmasabb és legfontosabb cél: az ember kutatása. 




A Csoport első közös - még egyetemi produkciója - az Athéni Timon, ennek a kultúrának akart úgymond megfelelni. Azzal kísérleteztünk, hogyan lehet az agy-lélekben rövidzárlatot okozni, tehát egy végletekig kifeszített hatássorozattal üressé tenni az embert. Görbe tükröt próbáltunk tartani a haladni-vágyásnak, a jövőnek, magunknak, hogy felismerjük: a pénz- és a lightkultúra dimenziójában, az eladhatóság és fogyasztás kultúrájában mi lettünk a súlytalan “popcorn-generáció.” 




Faulkner regényének segítségével szeretnénk folytatni a látványcivilizáció ezirányú kutatását és megértését. Úgy érezzük, hogy ez a legalkalmasabb anyag arra, hogy a mi generációnk nyelvén érzékeltethessük a racionalitás és az irracionalitás egyensúlyvesztésének veszélyességét, azaz a tudatosság elhatalmasodását az érzékek szintjén. Hogy mondanivalónk, de méginkább kérdéseink célba érjenek, egy ikont, egy olyan szócsövet keresünk, amin keresztül másképp hangzanak mondataink, egy új stílust szeretnénk megrajzolni, vagy pusztán egy “trendi” gondolatot: a fogyasztható szakralitást.




„A léghiány, amely a jelen színházát fojtogatja, pontosan ez: a szakrális közeg eltűnése. Szakrális, vallásos közegben ugyanis nincs szükségünk a valóság betű szerinti utánzására, de az abszurd dráma függetlenített színpadára se, hogy egy emberi eseményt fölidézzünk, és ugyanakkor tökéletesen itt és most éljünk át – a nézőtéren és a színpadon." 

Pilinszky János



William Faulkner Míg fekszem kiterítve című, 1930-as megjelenésű kisregényében nem a történet vagy a drámai helyzet a jelentős, hanem költészetében, szürreális világában tud mai lenni és zsigerileg hatni.



A darab a felnőtté válás folyamatát, valamint egy közösség megszületését meséli el egy ismeretlen világban. Fiatal férfitestvérek veszítik el édesanyjukat, otthonukat, hitüket. Elfelejtenek beszélni, érezni, életben maradni. Az ő útjuk, az ő keresésük története rajzolódik ki szövegfoszlányokból, képekből, hangokból. Hogy hogyan tanulnak meg kommunikálni, emberként együtt élni, egyedül lerázni a múltat, megrajzolni a jövőt, összerakni a jelent.



"Nem tudom mi az a gyötrődés. Nem tudom, gyötrődök-e vagy nem.

Hogy tudok-e vagy nem. Nem tudom, hogy próbáltam-e vagy nem. 

Úgy érzem magam, mint nedves mag a vak világban,

a forró vad földben."

William Faulkner




_____________________________________________________________________ 





Régi vágyunk ezt az anyagot színre vinni. Első elképzelésünkben az Anya szerepét a mesélőt Törőcsik Marival álmodtuk meg, az ő képeivel, felvételeivel. Egyetemi éveink kezdetétől, a Csoport megalapításán át folyamatos kapcsolat és kötődés alakult ki az ő személyével, azonban egészségi állapota nem tette lehetővé a közös munkát. Végül Bérczes László segítségével sikerült vele egy közel egyórás hanganyagot rögzítenünk, amelyben felmondott a regényből részleteket, valamint az előadáshoz szorosan kapcsolódó Pilinszky idézeteket. Ez a gesztus tette számunkra egyértelművé, hogy ezt az előadást meg kell csinálnunk, ezt a társulatot meg kell alapítsuk, mégpedig “Mari” hangjára építve. 






Sztalker Csoport



Név: Andrej Tarkovszkij Sztalker című filmje előtt tisztelegve, egy évtizedes múltra visszatekintő beregszászi Sztalker Fesztivál eszmeiségét továbbvíve, egy új világban hitet keresve döntöttünk a név mellett: Sztalker Csoport.


A Sztalker jelentése: “a sztalkerek, kevéssé ismert és nem ritkán veszélyes helyeket cserkésznek, kutatnak, az ilyen helyek ismerői és rajongói, és az ilyen utakon kísérnek, vezetnek másokat…”



Sztalker Csoport: Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós közös előadásaira létrejött formáció, egyben „képzeletbeli társulat” is; gyűjtőhelye azoknak a fiatal alkotóknak, akik együtt kezdték a színházcsinálást, fórum olyan gondolkodóknak, akik egy irányban, közösen tervezik a jövőt.



Mellettünk: Büszkék vagyunk rá, hogy fővédnökünknek tudhatjuk Hegedűs D. Gézát, aki első előadásunk, az Athéni Timon főszereplője, így a csapatunk magja volt. Büszkék vagyunk, hogy a moszkvai Meyerhold Központ vezetője, Viktor Rizsakov kezét nyújtotta és segíti készülő munkáinkat; az ő látásmódja nagyban befolyásolja társulatunk épülését. 



Miért: A közös energiát szeretnénk megkötni, őrizni. Erőt éreztünk abban, hogy többen vagyunk, hogy ugyanabban hiszünk, utat keresünk mert úgy érezzük, képesek lehetünk kutatni azokat a kérdéseket, amik túlmutathatnak a jelenünkön.


Miről: „Hogy az istenek az egekben élnek, hogy a rabok a barlangokban szenvednek, ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni”.


Eddigi munkáink: Athéni Timon (Ódry Színpad 2015), Karnyóné (A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az SZFE közös produkciója 2015), Liliomfi (Budaörsi Latinovits Színház 2015), Rómeó és Julia (Kaposvári Egyetem Színházi intézet 2016), III Richárd (A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös produkciója 2016), Iván a Rettenet (Radnóti Színház 2016), Kinek az ég alatt már senkije sincsen (Debreceni Csokonai Színház 2017), Ahogy Tetszik (Ódry Színpad 2017), Liliom (Moszkvai Mejerhold Központ 2017), Mondjad, Atikám (Vígszínház 2017).



Most: Az évad második felében három kőszínházi produkciónk születik, Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényéből készítünk előadást a Pesti Színházban, majd Büchner Woyzeck klasszikusát visszük színre a Nemzeti Színházban és végül Vecsei H. Miklós Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabját fogalmazzuk újra a Pesti Színházban. Korábbi, egyetemi és kőszínházi munkáink után Míg fekszem kiterítve című előadásunk lesz a Sztalker első saját produkciója, amiben képzeletbeli társulatunk jelenlegi alkotói vesznek részt. 




SUFNI: a Sztalker Csoport feladatának tekinti, hogy generációnk más művészeti ágainak képviselőit is megszólítsa. Ennek szellemében alakult meg a SUFNI, a Sztalker Csoport állandó bútor- és asztalosműhelye Bajtai Ádám faiparimérnök, valamint Debrei Nóra formatervező vezetésével.




Sztalker Suli: Heti rendszerességgel foglalkozunk hatvan 12-23 éves fiatallal Jerzy Grotowski, Mihail Csehov, valamint a Tudatos Jelenlét mestereinek szellemiségében. 




POKET: Olvasásnépszerűsítési projekt, amelynek keretében könyvautomatákat helyezünk el Budapest csomópontjain, amelyekből zsebméretű klasszikus és kortárs regényeket vásárolhat majd a közönség, a Sztalker Csoport saját kiadásában. 




Csoport: Osváth Gábor produkciós menedzser, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós alkotók, Kovács Adrián, Mátyássy Szabolcs zeneszerzők, Berecz István koreográfus, Vecsei Kinga Réta, Páter Sparrow látványtervezők…



Zárszó: Nem a színpadon, sem telefonunkban, nem a mellettünk ülőben sem a vászonról ránknézőben, csakis bennünk, saját magunkban lehetséges, hogy megszülessen a történet, meglegyen a mondanivaló. Ez csak emberben érintéstől érintésig, tekintetben szemtől szemig, ma, most születhet meg.








„vagyok, kereslek”