A nemzedék nélküli ember
Beck Zoli szerzői estje
a fotósok fürkészik a nemzedék nélküli ember arcát. már megjelentek a
ráncok. a barkón ősz szálak. a borostán csillan az ezüstös idő. hogy a
nevetés fiatalítja – de megsokasodnak azért a gyűrődések a szem körül.
az orrcimpa két oldaláról egyre markánsabban indul az árok a
szájszeglet felé. dolgom van az idővel: azzal, ami mögöttem van, meg
azzal, ami még előttem. vagy inkább a mosttal, ahol az egyik folyton
elkezdődik, a másik meg folyton véget ér.
a fotósok fürkészik a nemzedék nélküli ember arcát. már megjelentek a
ráncok. a barkón ősz szálak. a borostán csillan az ezüstös idő. hogy a
nevetés fiatalítja – de megsokasodnak azért a gyűrődések a szem körül.
az orrcimpa két oldaláról egyre markánsabban indul az árok a
szájszeglet felé. dolgom van az idővel: azzal, ami mögöttem van, meg
azzal, ami még előttem. vagy inkább a mosttal, ahol az egyik folyton
elkezdődik, a másik meg folyton véget ér.
