Augusztus 1-jén A helység kalapácsa ősbemutató Nagyharsányban!
Petőfi,
ha most élne, Chuck Berry-rajongó lenne
A kaposvári színészek már a Narancsligetben próbálnak!
A kaposvári színészek már a Narancsligetben próbálnak!
A történet,
mely azt mutatja, hogy az
I. ÉNEKBEN
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez - azonban
az nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást tervező, álmából
fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál meglepőbb
legyen;
a II. ÉNEKBEN
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb
kocsmája? mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki buzdítja
merényének végbevitelére?...
a III. ÉNEKBEN
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s amily
szörnyű dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára
köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény hőse;
a IV. ÉNEKBEN
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű
véget ér.
a zeneszerző
Egy
magyar zenésznek normál esetben a népzenétől kellene bárhova eljutnia, de a
Kodály-módszer hazájában ez rendszerint nem így van. Én Jimi Hendrix, az AC/DC
és a Hobo Blues Band zenéjén nőttem fel. Ma két dolog határozza meg a zenémet:
a népzene és Hendrix. Kedvenc íróm Jókai, kedvenc költőm Petőfi. Aki a rock and
rollt életformájának vallja, az nem mehet el Petőfi mellett úgy, hogy ne
ragadja meg a belőle sugárzó energia és életöröm. Velem sem történt ez másként.
Petőfi,
ha most élne, Chuck Berry-rajongó lenne. Tanuljátok meg, mi a költő, mert én
most megtanultam.
Volt egy
poros doboz lerakva a földre, kinyitottuk, és orrba vágott minket egy szellem –
ez Petőfi. Elkezdtünk vele foglalkozni, és a dalaink 90 százalékát kiszórta.
Kőkemény kritikusként belépett az életünkbe.
Petőfi
kőkemény, kegyetlen. Megismertem a költészetét – most már viszonylag jól
ismerem – és ha az ember leszámol a sztereotípiákkal, és nyitott tudattal megy
neki, akkor fantasztikus élményben lesz része.
A legtöbb
helyen azt látom, hogy tizenhat éves srácok és lányok teli torokból, csukott
szemmel, foggal fölfelé ordítják a Petőfi-verseket, úgy, ahogy tőlünk
hallatták. Ez egy nagyon megtisztelő és egyben nagyon veszélyes feladat, mert
Petőfi-verseivel az ember egy másodperc alatt hiteltelenné válhat.
akkor és most
„Kár,
hogy nem említi, melyik nemnek, vagy kornak, vagy különösen kiknek készittetett
e divinum opus? Tudós
férfiaknak talán? azok véleményem szerint komolyabb és célirányosb tárgyra
függesztik figyelmöket, semhogy egy garasos comoediával
bibelődnének;
ifjuság számára talán? procul ad
Gramantas! ezt a tárgy se
kül, se belalakja meg nem engedheti; vagy, mivel a köznép költeményeiből van
meritve, talán a köznépnek szánta költész úr? hanem mi okbul? merem kérdeni,
hogy tanuljon belőle? de mit? talán azt mikép kell egymást gyalázni,
gunynevekkel illetni, az ököljogot gyakorlani? ilyesmi őszintén megvallom, hogy
a korosbakban nem, de még a kisdedekben sem helyeselhető. Azonban, mint a 3.
ének elejéből kiveszem, e munka leginkább honunk hölgyeinek van szánva: risum teneatis
amici!
No, de ha már ezt tette költész úr, ugyan miért keresztelte munkálatát ily
dicső nevezettel? Hisz tudhatná, hogy hölgyeink a valódi hőskölteményt a
hosszasb elmefeszültség és férfias érzés hiánya miatt nem igen olvasgatandják,
s igy költész úr költői lángeszének föllengős müve minden cifrasága mellett is
a padon békével maradand, s hősileg közöttük soha nem harcoland.” Poór Jenő – 1844
„Jókedvében
írta A Helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úgy buzog, forr, sistereg ma is e
szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában.”
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában.”