NAGYIDAI CIGÁNYOK

Csavar Színház a Felvidékről

Vasárnap délelőtt Gál Tamás (és segítője, Bodonyi András) varázsol el kicsiket is, nagyokat is a palkonyai Faluházban. Arany János történetét meséli el – nem is akárhogy: sírunk és nevetünk örömünkben. 

Nem árt tudni, hogy a 2010-es Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Biennálé megosztott fődíjas produkcióját látjuk most a Katlanban (mellesleg a 2012-es díjazott, a Hepp Trupp Kisharsányban lép fel augusztus 3-án).

„Gál Tamás egymaga – a szó szinte szoros értelmében – megeleveníti a történet nem kevés szereplőjét, felét magából, felét a nézőközönségből. Azonban, miközben egyik szereplőjével kézbábként játszik, majd a két marakodó-beszélgető figurája között ide-oda ugrál, figurából szól ki és figurával vonja be a gyerekeket a játékba, a figurát a bevont kisember megszeppentségének mértékében keményíti vagy lágyítja, minden egyes színpadi alakja érzékelhetően valóságos, szóval, mindeközben eszünkbe sem jut a virtuóz, a briliáns vagy bármely egyéb kényeskedő kifejezés. Gál Tamás ősz hegedűsével, cigánydallal, cigányzenével, huncut, mégis nyílt tekintetével állandó, élő viszonyban van minden egyes színpadi figurájával. Ahogy Arany János kineveti alakjait, úgy neveti ki minden egyes általa színre hozott alakját Gál, és ahogy a költő nevetése sem puszta gúny, úgy a felvidéki színész sem mulasztja el megmutatni a kikacagott figurák igazságát sem. Megmutatja a labancot is, megmutatja a csóri vajdát is és más cudar embereket is egytől egyig, van, akit jobban kedvel, van, akit kevésbé, de ez az előadás jól érezhetően senkire nem haragszik. A nagyidai cigányok egy jóízű játék, meg-megszakadó nevetés, mégpedig az a fajta, amikor nem csak a rekeszizom csavarodik, de az agy sem marad csavartalan.” (Török Ákos – 7ora7)