Volt egyszer egy színházépület, még a 19. század közepén építették Szabadkán. Aztán történt vele ezmegaz, de azért ott állt majd’ másfél évszázadig, mígnem jó évtizeddel ezelőtt azt találták ki, újat építenek. Meghagyták a híres oszlopsort, és földig rombolták a régi épületet. És elkezdtek építeni egy betonborzadályt. Hogy aztán 2011-ben félbehagyják. Se előre, se hátra. Szabadka főterén ott díszeleg egy jelképes maradvány – a két társulat pedig (a magyar és a szerb) egy Jadrannak nevezett, színházcsinálásra alig alkalmas helyen együtt nyomorog. Próbálni pedig egy csipkegyárnak csúfolt városszéli patkánylyukba járnak.
A négy fotográfus (Szilágyi Nándor, Baráth Attila, Hajdú Tamás, Kovács Attila) szomorú képein mindezek dokumentálása látható Nagyharsányban.
(Szubjektív megjegyzés: mindezek ellenére nagyszerű magyar társulat állt ott össze az elmúlt években – úgy tűnik, az is szétveretik a jövőben. Árva társulat, árva játszó-téren. Az épületet sikerült szétverni – felépíteni nem. Vajon…?)
