CSIKY-PLAKÁTOK
Németh Levente kiállítása
A tökéletes alkalmazott grafikus. Németh Levente elkészülő munkái – legyenek azok plakátok, műsorfüzetek, lemezborítók, szórólapok, névjegyek, egyedi-alkalmi kiadványok, logók és bármik – paradoxont oldanak. Azt a paradoxont, amiben valaki abszolút alkalmazkodik – ugyanakkor abszolút öntörvényű.
Évek óta együtt dolgozunk, ideálisabb munkatársat elképzelni nem tudok. Gondolhatok itt az emberségére, az empátiájára, a pontosságára, a megbízhatóságára, a konfliktusokat nélkülöző, harmonikus, baráti együtt-munkálkodásra, ám mindez semmit nem számít, ha a végeredmény nem igazolja. A Vylyan Teraszon most az elmúlt három évben a kaposvári Csiky Gergely Színház számára készült plakátok láthatóak. A plakátot közhelyesen, de teljes joggal a focihoz hasonlíthatjuk: mindenki ért hozzá. Ez még nem baj. A baj az lehet, hogy majd’ mindenki bele is szól: a rendező, a színész, a sajtós, a gazdaságis, a tervező, a szerző, a művészeti vezető, a dramaturg, az igazgató… És ha a grafikus balek, mindenkit meg is hallgat. Levente nem balek, pedig mindenkit meghallgat.
És itt jön az a titok, amit sok év után sem tudok megfejteni: amikor elkészül a plakát, a fentiek (rendezőtől az igazgatóig stb.) mind azt érzik, igen, e sorok írója is, hogy pont az született, amit ők (külön-külön) akartak. Miközben ez egyáltalán nem igaz: Németh Levente bármikor felismerhető, egyéni, ismételhetetlen, egyszeri, öntörvényű és ne feledjük, erős, hatásos és szép munkái születnek itt meg. Azt éljük meg, ő alkalmazkodik hozzánk, miközben mi statisztálunk neki.
Ezeket a plakátokat látva boldog lehet minden statiszta.
B. L.
A tökéletes alkalmazott grafikus. Németh Levente elkészülő munkái – legyenek azok plakátok, műsorfüzetek, lemezborítók, szórólapok, névjegyek, egyedi-alkalmi kiadványok, logók és bármik – paradoxont oldanak. Azt a paradoxont, amiben valaki abszolút alkalmazkodik – ugyanakkor abszolút öntörvényű.
Évek óta együtt dolgozunk, ideálisabb munkatársat elképzelni nem tudok. Gondolhatok itt az emberségére, az empátiájára, a pontosságára, a megbízhatóságára, a konfliktusokat nélkülöző, harmonikus, baráti együtt-munkálkodásra, ám mindez semmit nem számít, ha a végeredmény nem igazolja. A Vylyan Teraszon most az elmúlt három évben a kaposvári Csiky Gergely Színház számára készült plakátok láthatóak. A plakátot közhelyesen, de teljes joggal a focihoz hasonlíthatjuk: mindenki ért hozzá. Ez még nem baj. A baj az lehet, hogy majd’ mindenki bele is szól: a rendező, a színész, a sajtós, a gazdaságis, a tervező, a szerző, a művészeti vezető, a dramaturg, az igazgató… És ha a grafikus balek, mindenkit meg is hallgat. Levente nem balek, pedig mindenkit meghallgat.
És itt jön az a titok, amit sok év után sem tudok megfejteni: amikor elkészül a plakát, a fentiek (rendezőtől az igazgatóig stb.) mind azt érzik, igen, e sorok írója is, hogy pont az született, amit ők (külön-külön) akartak. Miközben ez egyáltalán nem igaz: Németh Levente bármikor felismerhető, egyéni, ismételhetetlen, egyszeri, öntörvényű és ne feledjük, erős, hatásos és szép munkái születnek itt meg. Azt éljük meg, ő alkalmazkodik hozzánk, miközben mi statisztálunk neki.
Ezeket a plakátokat látva boldog lehet minden statiszta.
B. L.