Svjata Vatra hangszerbemutató
Észtországból érkezik a Svjata Vatra, és hozzák különleges északi hangszereiket. Augusztus 7-én be is mutatják őket az Árokpart Bárban. Íme a hangszerek (és megszólaltatójuk) leírása - élőben lesz igazán izgalmas!
Janna Suits (1980), észt hegedűs és zseniális lantjátékos. Egyik kulcsfigurája a lantjáték XX. századi újjászületésének. Janne zenészként és könyvtárvezetőként dolgozik az Észt Tradicionális Zenei Központban.
A hiiu kannel („észt lant”) feltehetőleg a legrégebbi típusa a vonós lírának Európában. Svéd bevándorlók hozták magukkal az akkor még lakatlan észt szigetekre és az ország nyugati partjára a 13. század környékén. Ennek a hangszernek nincs fogólapja, a húrok pedig lószőrből készültek. A talharpa (ahogy ők hívják), rendkívül népszerű volt a Vormsi szigeten. Minden nap használták az 1870-es évekig, utána sajnos vallási mozgalmak kiirtották.
Juhan Suits (1977) egyike a leghíresebb észt dudásoknak. Népi fúvós hangszereken játszik az észt-ukrán powerfolk bandában, a Svjata Vatrában, emellett a Viljandi Kulturális Akadémia népzenei előadója.
A torupill (észt duda) tánczenék alapja és mulatságok népszerű és egyetlen hangszere volt évszázadokon át, a hegedű érkezéséig. Észtország bizonyos részein a 19. század végéig vezető hangszer maradt. Hengeres furatú egyszerű nyelvsíppal rendelkezik, amely sokkal lágyabb hangzást biztosít – ellentétben más dudákkal. Egy sztenderd dudának kettő, néha három sípja van.
A parmupill (doromb) már szintén létezett Észtországban a 13. században. Korábbi időszakot nem állíthatunk biztosan, de száz évvel ezelőtt főként dallamhangszernek használták tánczenéhez. Annak ellenére, hogy a doromb igen nagy népszerűségnek örvend az egész világon, a technikája sokkal bonyolultabb, mint a legtöbb ember gondolja. Egy jó dorombból sokkal több mindent ki lehet hozni, mint néhány furcsa hangot. ;)
A labajalg egy régi észt tánc… a többit róla a helyszínen. ;)
Janna Suits (1980), észt hegedűs és zseniális lantjátékos. Egyik kulcsfigurája a lantjáték XX. századi újjászületésének. Janne zenészként és könyvtárvezetőként dolgozik az Észt Tradicionális Zenei Központban.
A hiiu kannel („észt lant”) feltehetőleg a legrégebbi típusa a vonós lírának Európában. Svéd bevándorlók hozták magukkal az akkor még lakatlan észt szigetekre és az ország nyugati partjára a 13. század környékén. Ennek a hangszernek nincs fogólapja, a húrok pedig lószőrből készültek. A talharpa (ahogy ők hívják), rendkívül népszerű volt a Vormsi szigeten. Minden nap használták az 1870-es évekig, utána sajnos vallási mozgalmak kiirtották.
Juhan Suits (1977) egyike a leghíresebb észt dudásoknak. Népi fúvós hangszereken játszik az észt-ukrán powerfolk bandában, a Svjata Vatrában, emellett a Viljandi Kulturális Akadémia népzenei előadója.
A torupill (észt duda) tánczenék alapja és mulatságok népszerű és egyetlen hangszere volt évszázadokon át, a hegedű érkezéséig. Észtország bizonyos részein a 19. század végéig vezető hangszer maradt. Hengeres furatú egyszerű nyelvsíppal rendelkezik, amely sokkal lágyabb hangzást biztosít – ellentétben más dudákkal. Egy sztenderd dudának kettő, néha három sípja van.
A parmupill (doromb) már szintén létezett Észtországban a 13. században. Korábbi időszakot nem állíthatunk biztosan, de száz évvel ezelőtt főként dallamhangszernek használták tánczenéhez. Annak ellenére, hogy a doromb igen nagy népszerűségnek örvend az egész világon, a technikája sokkal bonyolultabb, mint a legtöbb ember gondolja. Egy jó dorombból sokkal több mindent ki lehet hozni, mint néhány furcsa hangot. ;)
A labajalg egy régi észt tánc… a többit róla a helyszínen. ;)