Akik Bárdos Lajost sarokba állítják

Van úgy, hogy az embernek rossz napja van, hiába süt a nap, hiába találkozik régen látott kedves barátokkal, történik vele sok jó dolog, valahogy csak a fűben lévő kutyaszart tudja észrevenni. Egyszerűen rossz helyen van a fókusz.

Így jártam valahogy én is a mai nappal. Hiába vagyok az ország legjobb hangulatú fesztiválján, nem tudtam zöld ágra vergődni. Azután a munkaköri leírás részeként elsétáltam meghallgatni a Hangfürdő koncertjét. Előre mérgelődtem, mert a templom elrendezése miatt gyakorlatilag semmit nem láttam, a hátam mögött zacskóval zörögtek, néhányan kezdés után érkeztek és mocorogni merészeltek!

Látni nem kellett, a zörgés rövidesen abbamaradt, én pedig fejest ugrottam a kórusmeditációba. Nem tudom, pontosan mi történt, de egy órával később teljesen kipihenten jöttem ki a nagyharsányi templomból. Észrevettem, hogy bár erősen süt a nap, a szellő kellemesen hűvös és virágillatot áraszt. Az emberek többsége mosolyog.

A Hangfürdő indázó vokális zenéje kisimítja az összecsomósodott idegeket azáltal, hogy a dallamíven kívül mindent kikerget a hallgatóság fejéből. És ha valaki ezek után úgy gondolná, hogy ez valami elszállt amatőrkórusos kísérletezgetés, akkor nagyon téved. Így énekelni csak heti többszöri gyakorlással és komoly muzikalitással lehet.

Aki legközelebb is fókuszt váltana vagy elmélyülne, annak csak ajánlani tudom, hogy keresse őket Pesten a Jurányiban, vagy a Kulturfürdő programjában.

Totobé Anita