Psyché

Weöres Sándor: Psyché

“Te a Concretumoktúl el-vonod az illatot, mozgást, életet, minden hideg és kemény leszen, márván liget, márván Istenek, márván ember és asszony: te nálad minden kőbűl és érczbűl vagyon. Ellemben én, ha bármirűl írok, azt akarom, hogy tapintatja, íze, bűze legyen. Ha kalács evésrűl írok, úgy érzze az olvasó, mint ha ő enné; ha keblem, vagy derekom említem, érzze, hogy véle hálok, vagy legalább is szorosan mellette ülök. Az egész Világ ölelő kurva Venussza légyek, vagy ha nem lehet, minden olvasóimé. – S illyent mit válaszolt: – Te kurva vagy, de én nem. Az élet tele s tele kurvasággal, ezért meg-vetem, s Poesisemben el-kerűlöm.

Ezért nem firkálok többé jányokhoz verseket, Lidi, még hozzád se. – Már nem tudom mit felelék. “ /Weöres Sándor/




Előadja:

Ábel Stella




Dramaturg: Dohy Balázs

Látvány: Mucsi Balázs

Rendező: Tárnoki Márk