Közelítés
Usine 1.84 Társulat: Közelítés
(Kvartett variációk)
A megismerés határvidékén a testtelen remegésből valami válik, a valami valakivé lesz, a valakiből több valaki, ember, férfi, nő – és megszületik a dráma. Értelemmel telik meg a mindenség, birtokba vesszük a világot.
Zoom. A képernyő mindent megmutat! Nincs hazugság, csak létezés! Ki vagyok én a világmindenségben, a kozmoszban, a bolygón, a kontinensen, az országban, a társadalomban, a munkahelyen, a családban? A testemben? Egy parányi részecske változásával új fajok, új eszmék képződnek…Az én saját emberi döntéseim vajon mire hatnak?
Képes vagyok a dolgok mélyére látni? Képes vagyok a változásra? Hajlamosak vagyunk elsiklani a részletek felett. Csak az eredményre koncentrálunk, nem éljük meg a pillanatot. Az Usine 1.84 új darabjában emberi történetekkel találkozunk, ahogy azok felépülnek a szinte semmiből, a test és a táncnyelv legelemibb alkotórészeiből. Egy megcsillanó bőrfelületből, egy moccanó izomból. Hányféle élményt képes elmesélni ez a pár elem, hányféle történetet, kapcsolatot, szenvedést élünk meg velük? Nem útmutatás a cél, hanem hogy felnyíljon a szem, s lássuk azt is, amiről azt hisszük, már rég ismerjük. Bármerre is járunk, e sok történet végül mégiscsak egy: a csillagpor itt rezeg bennünk.
(Kvartett variációk)
A megismerés határvidékén a testtelen remegésből valami válik, a valami valakivé lesz, a valakiből több valaki, ember, férfi, nő – és megszületik a dráma. Értelemmel telik meg a mindenség, birtokba vesszük a világot.
Zoom. A képernyő mindent megmutat! Nincs hazugság, csak létezés! Ki vagyok én a világmindenségben, a kozmoszban, a bolygón, a kontinensen, az országban, a társadalomban, a munkahelyen, a családban? A testemben? Egy parányi részecske változásával új fajok, új eszmék képződnek…Az én saját emberi döntéseim vajon mire hatnak?
Képes vagyok a dolgok mélyére látni? Képes vagyok a változásra? Hajlamosak vagyunk elsiklani a részletek felett. Csak az eredményre koncentrálunk, nem éljük meg a pillanatot. Az Usine 1.84 új darabjában emberi történetekkel találkozunk, ahogy azok felépülnek a szinte semmiből, a test és a táncnyelv legelemibb alkotórészeiből. Egy megcsillanó bőrfelületből, egy moccanó izomból. Hányféle élményt képes elmesélni ez a pár elem, hányféle történetet, kapcsolatot, szenvedést élünk meg velük? Nem útmutatás a cél, hanem hogy felnyíljon a szem, s lássuk azt is, amiről azt hisszük, már rég ismerjük. Bármerre is járunk, e sok történet végül mégiscsak egy: a csillagpor itt rezeg bennünk.
