Szepesvári Petra: „Tánc – Egy darab belőlem“
Szepesvári Petra vagyok, Pécsett élő szabadúszó fotós.
A tavalyi évben már kaptam egy lehetőséget az Ördögkatlan Fesztiváltól, hogy egy sorozatomat, „Frida - a benned rejlő Ikon“ címmel kiállíthassam az Ördögkatlanon belül.
Az idei bemutatásra szánt anyagom a „Tánc – Egy darab belőlem“ címet viseli.
A táncról sokszor és sok mindent írtak már.
Így azt gondolom nekem nem tisztem ennek a tagadhatatlanul csodás művészetnek a bemutatása.
Én csak a saját tánchoz való kötődésemről nyilatkozhatok.
Szerencsés vagyok, mert a bennem rejlő gondolatokat képi formában is megjeleníthetem a fotózás által ...és végtelenül szerencsés vagyok, mert a tánc is egy természetes önkifejezési mód számomra.
Ezért is volt olyan nagy öröm Markó Éva , a pécsi Pitypang Tánciskola vezetőjének a felkérése, hogy végzős balerináiról és róla,mint flamenco táncosról készítsek egy sorozatot.
Irigylem a mediterrán, déli embereket, akiknél a tánc a hétköznapok része és teljesen természetes velejárója a mindennapoknak. Szerettem volna egy kicsit eljátszani ezzel az alapötlettel. kihelyezni a táncosokat a zárt falakon túlra , a szabadba, az utcára, ahogy ez tőlünk délebbre is a legnagyobb természetességgel zajlik.
A déli népek életszeretete biztos vagyok benne, hogy a nap fényén túl a mindennapos táncban is rejlik. Az az ember boldogabb , aki felszabadultan, önfeledten táncol a hétköznapokban.
Fotósként számomra a tánc egy igazán hálás téma.
Rengeteg lehetőség rejlik benne képileg...véget nem érő , éveken át megörökíthető ...Még most, a kiállítási anyagon végigtekintve is jönnek az ötletek.
Talán még lesz folytatása, de most egyenlőre egy része bemutatásra kerül.
Remélem mindenkinek tud adni valamit az az erő és kifinomultság, amit a fotókon szereplő táncosok megjelenítenek!
Ne féljünk kipróbálni a déli emberek titkos recepjét:
TÁNC, TÁNC, TÁNC...MINDEN NAPRA!
A tavalyi évben már kaptam egy lehetőséget az Ördögkatlan Fesztiváltól, hogy egy sorozatomat, „Frida - a benned rejlő Ikon“ címmel kiállíthassam az Ördögkatlanon belül.
Az idei bemutatásra szánt anyagom a „Tánc – Egy darab belőlem“ címet viseli.
A táncról sokszor és sok mindent írtak már.
Így azt gondolom nekem nem tisztem ennek a tagadhatatlanul csodás művészetnek a bemutatása.
Én csak a saját tánchoz való kötődésemről nyilatkozhatok.
Szerencsés vagyok, mert a bennem rejlő gondolatokat képi formában is megjeleníthetem a fotózás által ...és végtelenül szerencsés vagyok, mert a tánc is egy természetes önkifejezési mód számomra.
Ezért is volt olyan nagy öröm Markó Éva , a pécsi Pitypang Tánciskola vezetőjének a felkérése, hogy végzős balerináiról és róla,mint flamenco táncosról készítsek egy sorozatot.
Irigylem a mediterrán, déli embereket, akiknél a tánc a hétköznapok része és teljesen természetes velejárója a mindennapoknak. Szerettem volna egy kicsit eljátszani ezzel az alapötlettel. kihelyezni a táncosokat a zárt falakon túlra , a szabadba, az utcára, ahogy ez tőlünk délebbre is a legnagyobb természetességgel zajlik.
A déli népek életszeretete biztos vagyok benne, hogy a nap fényén túl a mindennapos táncban is rejlik. Az az ember boldogabb , aki felszabadultan, önfeledten táncol a hétköznapokban.
Fotósként számomra a tánc egy igazán hálás téma.
Rengeteg lehetőség rejlik benne képileg...véget nem érő , éveken át megörökíthető ...Még most, a kiállítási anyagon végigtekintve is jönnek az ötletek.
Talán még lesz folytatása, de most egyenlőre egy része bemutatásra kerül.
Remélem mindenkinek tud adni valamit az az erő és kifinomultság, amit a fotókon szereplő táncosok megjelenítenek!
Ne féljünk kipróbálni a déli emberek titkos recepjét:
TÁNC, TÁNC, TÁNC...MINDEN NAPRA!
