Dadogó szimfónia
Grecsó Zoltán új előadása, a Dadogó Szimfónia Esterházy Péter Oratorium Balbulum című drámájának érzéki olvasata, mely elénk tárja múlt és jövő összegabalyodott szálait.
A koreográfia egy paradoxonra épül: a dadogó prófécia nem előzi meg időben az emberiséget, hiszen mire a jövendölés kinyilatkoztatásra kerül, az már be is következett. Akkor mi értelme lehet egy megkésett próféciának? Talán maga a tudat, hogy minden megjósolható?
Ha az Idő értelmezhetetlen, akkor nincs más, csak a Most és ez a Most a vég. Ez a Vég az előadásban egy ünnep, egy álrituális térben zajló álrituális mozgás. A hétköznapiságon túlmutató mulatság, ahol „rémült és vidám” emberek korrajzot teremtő mozdulatai keverednek.
Az ünnepnek két nagy kérdése van: miért viselkedünk úgy, ahogy azt megszoktuk, akkor is, mikor az átalakulóban lévő környezetünk ezt teljesen értelmetlenné teszi? És miért ilyen végzetesen lényegtelen helyen és időben ér bennünket a halál?
Alkotó-előadók: Bujdosó Anna, Harangozó Lili, Ivanov Gábor, Keresztes Patrik, Konkoly-Thege Virág, Takács László, Telek Linda
Látvány: Karcis Gábor
Zene: Adrian Newgent
Jelmez: Zelenka Nóra
Dramaturg: Dózsa Erzsébet
Asszisztens: Barok Andrea
Koreográfus, rendező: Grecsó Zoltán
Külön köszönet: Bagi Anna, Dömölky Dániel, Mikó Dávid, Tóth Réka Ágnes, Zsalakovics Anikó
Együttműködés: Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával valósul meg. Támogatók: Emberi Erőforrások Minésztériuma, Nemzeti Kultúrális Alap, Pro Progressione, Movein Mission. Az előadás a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósul meg.
A koreográfia egy paradoxonra épül: a dadogó prófécia nem előzi meg időben az emberiséget, hiszen mire a jövendölés kinyilatkoztatásra kerül, az már be is következett. Akkor mi értelme lehet egy megkésett próféciának? Talán maga a tudat, hogy minden megjósolható?
Ha az Idő értelmezhetetlen, akkor nincs más, csak a Most és ez a Most a vég. Ez a Vég az előadásban egy ünnep, egy álrituális térben zajló álrituális mozgás. A hétköznapiságon túlmutató mulatság, ahol „rémült és vidám” emberek korrajzot teremtő mozdulatai keverednek.
Az ünnepnek két nagy kérdése van: miért viselkedünk úgy, ahogy azt megszoktuk, akkor is, mikor az átalakulóban lévő környezetünk ezt teljesen értelmetlenné teszi? És miért ilyen végzetesen lényegtelen helyen és időben ér bennünket a halál?
Alkotó-előadók: Bujdosó Anna, Harangozó Lili, Ivanov Gábor, Keresztes Patrik, Konkoly-Thege Virág, Takács László, Telek Linda
Látvány: Karcis Gábor
Zene: Adrian Newgent
Jelmez: Zelenka Nóra
Dramaturg: Dózsa Erzsébet
Asszisztens: Barok Andrea
Koreográfus, rendező: Grecsó Zoltán
Külön köszönet: Bagi Anna, Dömölky Dániel, Mikó Dávid, Tóth Réka Ágnes, Zsalakovics Anikó
Együttműködés: Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával valósul meg. Támogatók: Emberi Erőforrások Minésztériuma, Nemzeti Kultúrális Alap, Pro Progressione, Movein Mission. Az előadás a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósul meg.
