Psycho Mutants
Már több, mint tíz éve, hogy berobbantak Pécs könnyűzenei életébe sötét hangulatú, pszichedelikus, a voodoo swinget és rock'n roll-t tangóharmonikával házasító zenéjükkel a pszihomutánsok.
Meglepetésszerű debütálásuk azóta is folyamatosan ismétlődik: akárhová mennek, mindenhol tátott szájak fogadják a bandát. Nyugodtan kijelenthetjük, ilyen zenét senki nem csinál ma Magyarországon. Mintha Denverből jöttek volna, a 16 Horsepowert, Jay Munly-t idézik, csak bendzsó helyett – keletet erősítve – tangóharmonikán játszanak. Karnics Zoli basszus-bariton orgánuma és karizmája pedig egy másik dimenzióba viszi a produkciót. Őket hallgatva mintha egy föld alatti, füstös kocsmában küzdenénk a sokadik pohárral és a fejünkben önálló életre kelt démonokkal.
A Psycho Mutants ismertebb Franciaországban, mint itthon, ami többek között annak köszönhető, hogy 2015-ös Baby Burn című lemezük ott is megjelent a Volvox és a [PIAS] gondozásában, hogy a FIP-en és más független országos francia rádió sokat játszotta a No Hero című számukat, és hogy lassan száz koncerten vannak túl francia területen, fesztiválokon és klubokban egyaránt. Kevés magyar banda büszkélkedhet azzal, hogy írt róluk a Rolling Stone Magazin vagy a Les Inrocks, ráadásul nem is rosszakat.
2017 decemberében jelent meg az legutóbbi (kis)lemezük, a Three and a Half kétféle színű bakeliten, ismét francia kiadónál, a Slice of Wax Records-nál.
Meglepetésszerű debütálásuk azóta is folyamatosan ismétlődik: akárhová mennek, mindenhol tátott szájak fogadják a bandát. Nyugodtan kijelenthetjük, ilyen zenét senki nem csinál ma Magyarországon. Mintha Denverből jöttek volna, a 16 Horsepowert, Jay Munly-t idézik, csak bendzsó helyett – keletet erősítve – tangóharmonikán játszanak. Karnics Zoli basszus-bariton orgánuma és karizmája pedig egy másik dimenzióba viszi a produkciót. Őket hallgatva mintha egy föld alatti, füstös kocsmában küzdenénk a sokadik pohárral és a fejünkben önálló életre kelt démonokkal.
A Psycho Mutants ismertebb Franciaországban, mint itthon, ami többek között annak köszönhető, hogy 2015-ös Baby Burn című lemezük ott is megjelent a Volvox és a [PIAS] gondozásában, hogy a FIP-en és más független országos francia rádió sokat játszotta a No Hero című számukat, és hogy lassan száz koncerten vannak túl francia területen, fesztiválokon és klubokban egyaránt. Kevés magyar banda büszkélkedhet azzal, hogy írt róluk a Rolling Stone Magazin vagy a Les Inrocks, ráadásul nem is rosszakat.
2017 decemberében jelent meg az legutóbbi (kis)lemezük, a Three and a Half kétféle színű bakeliten, ismét francia kiadónál, a Slice of Wax Records-nál.
