Hasfiók és fapofa / Sprok Antal szoborbútorai

Ars poetica

Hajnalban félálomban forgolódva egy szobor gondolatával ébredni.

Reggel a rajzasztalnál kis vázlatokat készíteni, majd összegyűrni és eldobni.
Várni és felismerni a pillanatot.
Alázat, türelem, monotonitás.
Egy kiszáradt fa törzsébe új életet lehelni, továbbépíteni, összekapcsolni, felfedezni.
Időrágta és új anyagokat ötvözni.
Szembenézni merész ötletekkel, az ismeretlen ösvényén járni.
Kísérlet és játék.
Munkámmal mosolyt csalni az arcokra.
Kilépni és kiléptetni a szürkeség fiókjaiból.
Előhívni a nagymágocsi önfeledt gyermekkor élményeit.
Megmerítkezni bennük.
Természet, ember, anyag, élet, fa. Életfa.
Az alkotás folyamata az első, minden azután következő másodlagos.
A súrlódás törvényeivel dolgozni és általuk feszítve élni.
Szeretni a fát.

Ez a munkám.