Oláh Ibolya: Ibolyántúl

Oláh Ibolya énekel, zongorán közreműködik Furák Péter

Koncert és színházi este, személyes hangvételű „beszélgetés” a hallgató-nézővel; csöndes feltárulkozás a dalokon és az énekesnő életének fontosabb eseményein keresztül.

Az énekesnő „berobbanása” a hazai rock-pop szakmába, a kulturális életbe, felkavaró és megosztó volt – egyszerre. Fanatikus rajongók és hangos elutasítók „övezték” pályáját, életét a média boncolgatta és tálalta,de a szakma nagyjai írtak hozzá és számára remek dalokat (többek közt: Presser, Geszti, Novák, Szenes Iván, stb. ).

Oláh Ibolya mást akart: megfogalmazni, megérteni a körülötte kavargó világot, és saját dalokban adni át - merészen nyíltan, szabatosan - megfogalmazott gondolatait. Van miről beszélnie, többek sorsa az ő élete.

Ezen a koncert színházi estén, bátran és nyíltan vállalva önmagát „beszámol” a gyerekkoráról, a származásáról, az intézetről, a barátságról, a szerelmekről, a megtett útról, a kudarcokról, sikerekről, félelmekről, álmokról – a dalok, ha lehet, még mélyebbre visznek – Ibolyán túlra - az önvallomás-estében.

Az egyetlen hangszer, a „mindent tudó” zongora teszi lehetővé, hogy a nézők figyelme a szöveg és zene által megfogalmazott gondolatokra összpontosítson, éppen ezért a színházi eszközök is minimálisak, a ruha, a világítás, a videó vetítés a személyes hangvételű „beszélgetést” szolgálja.

Az elhangzó dalok az énekesnő saját régi és új, zongorára hangszerelt művei, valamint, az est alapgondolatát erősítendő hangzanak el a „vendégdalok”, cigánydallamok, balladák, Kurt Weilltől, Bertold Brechtől; példaképektől, Kamondy Ágnestől, Katona Kláritól, Kovács Katitól. (stb.)

Nagy Viktória, a koncert-színház producere
Vörös Róbert, a koncert-színház rendezője

ENGLISH SUMMARY AVAILABLE.