ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Sziasztok! Nincs meg véletlenségből valakinek a Háy-Lovasi beszélgetés felvétele idénről? Kaposváron úgy szeretnénk beletenni részeket a Kéz műsorfüzetébe... tehát egy társszerzőt keresünk. Az adatközlőt meghívjuk a bemutatóra meg a premierbuliba. Kolegák!

Videó: Goldfish

Egy egész oldalt szentelt az ügynek, a képeket itt lehet megnézegetni !

Katona László előadása, beszélgetés Törőcsikkel, pillanatok Bognár Szilvia, a Cafés and Citizenry project és a The Tiger Lillies koncertjéről.

observer.hu Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 5. nap | 2011-08-09 15:48:47 Rosztov tudósítása Fájdalom, de elérkeztünk a IV. Ördögkatlan Fesztivál végéhez, melynek utolsó napjára ugyanaz a magas színvonal és önfeledt "bódottá" volt a jellemző, akárcsak a korábbi négyre. Vasárnap délelőtt a szokottnál is durvább sorok kígyóztak a nagyharsányi sorszámokért. Ha a színházi felhozatalt nézzük, ez cseppet sem meglepő. Mrozek: Mulatság és Csehov: Három nővér című darabjait lehetett volna megnézni. Azért volna, mert csak az igazán elvetemültek álltak be abba a sorba. Ismerőseink és mi sem voltunk hajlandóak fél nyolctól tízig elviselni a sorállást, így inkább ezt meg nem követelő programokat választottunk. Megint sikerült belenyúlnunk a tutiba, sőt szerintünk a legerősebb nap ez volt. A teljes beszámoló itt olvasható >>

Husz Szabolcs a kisharsányi "Mediawave Nyári Nemzetközi Művészeti Tábor PASSPORT CONTROL 22." fotós résztvevője. - APNOE-KONCERT, VENDÉG: FERENCZI GYÖRGY.

www.presztizs.com Katona Zoltán beszámolója 2011. 08. 12. [...]Mint minden fesztiválon, első a bejelentkezés és a sátorverés, az első fröccsök, majd körbeszaglásszuk a terepet. Miután mindez megtörtént, és megegyeztünk, hogy kivételesen szép helyen vagyunk, egy felhőszakadás úgy végigsöpört az Ördögkatlanon, hogy egy kocsmasátorba menekülve már azon járt az eszünk, hogy a villanynak, sátornak és mindennek annyi. De nem. Néhány perc múlva már A fajok eredete című színházi előadáson tapsolhattunk a Mucsi – Scherer – Thuróczy Szabolcs triónak, akik egy másodpercig sem kímélték a rekeszizmokat. A teljes írás itt olvasható. >>

Az m1 Aranyfeszt c. műsorának Ördögkatlant taglaló adása, íme !

kulter.hu Örökre, szívembe… 4. Ördögkatlan Fesztivál Vass Norbert írása - 2011. augusztus 9. A Técsői banda Palkonyán Katarzis, rakkendroll, fröccs és béke. No meg napfény. Pedig csütörtökön leszakadt az ég. Hangulatjelentés következik az özönvíz utánról. Onnan, ahol a Bárka kikötött. Özönvíz után, avagy központoz a Jóisten „(É)s az ég csatornái megnyilatkozának” – eképpen fogalmaz ékes prológust Károli Gáspár a Noé (mint túlélő) nevével fémjelzett özönvíztörténethez Mózes első könyvének hetedik fejezetében. Aki csütörtök délután az ördögszántotta harsányi hegy, Szársomlyó közelében vert tanyát, hasonlóan elemi élményben részesülhetett. Szerencsére ezúttal nem esett negyven napig, de a helybéliek szerint nyolc esztendeje nem volt már, hogy egyetlen délután hetven milliméter csapadék szakadjon a villányi lejtőkre. A katlanlakók számára hidegzuhanyszerű közelségbe került a „mintha dézsából öntenék” hasonlat, a falvak határába helyezett, napraforgót szállítmányozó csónakocskák p

Temérdek további kép a galériában!

A mindenkori Ördögkatlan biztosítéka az ERLA technikája, köszönet érte!

Kedves Katlanbarátok! Erőnkből, figyelmünkből, pénzünkből nem futotta, hogy dokumentáljuk a 4. Ördögkatlan eseményeit. Segítsetek! Annyi olyan egyszeri dolog történt ott, ami immár örökre visszahozhatatlan (és ez nem baj, sőt), de ha bármiről kép- és/vagy hangfelvételt készítettek, küldjétek el nekünk , láthassák mások is. Például mi ketten Mónival, akik egyetlen programon sem tudtunk valójában részt venni. Persze nem magunk miatt kérjük ezt, hanem azok miatt, akik - mert lehetetlen volt - nem tudtak minden jó programon egyszerre jelen lenni. Például milyen jó lenne a beszélgetésekkel a honlapon találkozni: Háy-Lovasi, BL-Törőcsik, BL-Berecz, Pettendi-Korniss, Ágoston-Tóth Kriszta, Ágoston-Tolnai, no meg a busz-színházak, a festések ésatöbbi, ésatöbbi... Mindenki nevében köszönjük, Kiss Móni és Bérczes Laci A címzett legyen a Göttinger Pali: gottinger@barka.hu

Utolsó nap, két program között elcsípett kis időben szedem a sátorfámat, pakolom a hátizsákom. Mikor idefele jöttem, legalább kétszer olyan nehéz volt a csomagom, mint én magam, és éppen hogy a fülemre nem akasztottam valamit (a málhás szamár csinos paripa volt hozzám képest). Most pedig, magam is meglepődöm, amikor felfedezem, hogy a hálózsákom belefér a táskámba, és csak a polifomom kell valahogy rácsatolnom. Kétség nem fér hozzá, hogy nehéz kövekkel érkeztem ide, amiket egytől egyig szépen lassan, az öt nap alatt el-elhagytam. A Katlanból könnyű, felöltött lélekkel és nehéz szívvel jövök el. A színház.hu fesztiválblogjának befejező része itt.

8:17 – 10:32: Lelkes: Kakaócsigát fogtam mozgó autóból és beálltam a már reménytelen hosszúságúra nőtt sorba jegyekért. Lusta: Aludtam. 10:33 – 12:41 L: Blogot írtam, ebédeltem, társasoztam az Esélykikötőben, Palkonyába tartó buszt vadásztam, Busz-Színházon statisztéria szerves és aktív tagjaként eredményesen szerepeltem. L: A Szarvassá változott fiúról írtam beszámolót Agancs címmel. 85 forintért friss zsemléből szendvicset kajáltam a boltban. Tusoltam, közben egy tacskó-keverék ugatott, hiányolta zuhanyzó gazdáját. A színház.hu fesztiválblogja itt.

Váltva írjuk a blogot a 4. Ördögkatlan Fesztiválról. Mondom ezt csupán azért, mert a tőlünk független döntések száma nagyobb a szerintem megengedettnél. Ketten írunk hát egy nap, s ha nem az összefésülés módszerével élünk, két teljesen különböző írás születhet természetesen. forrás és a teljes cikk:  http://szinhaz.hu

            Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, volt egy öreg nénike. Ennek az öreg nénikének pedig volt egy gyönyörű lánya, Harka nevezetű. Olyan szép volt ez a leány, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Csodájára járt az egész falu. Még az ördögnek a szeme is megakadt rajta. Nagy dérrel-dúrra, fekete köpenyét magára kanyarintotta, és feljött az anyókához, hogy megkérje a lánya kezét.             A néni szerette a lányát, és nem akarta az ördögnek adni, de félt is a szurtos látogatótól. Igyekezett kibúvót találni, és azt mondta, hogy ha a kérő hajnal hasadtáig felszántja a Nagyharsányi-hegyet, megkapja az ő szépséges leányát. Belement a pokol ura ebbe a fogadásba, és tizenhárom hatalmas, piros szemű, fekete macskáját az eke elé fogva nekiindult a hegynek. Csapkodott, szikrázott az ördög ostora, a macskák pedig száz lónál is gyorsabban szántották a hegyet. Az anyóka és lánya igen megijedtek. Végül Harkának csodás ötlete támadt. Bement anyjával a tyúkólba, és kuk

A tornatermek egyhangú unalmasságában, forró gőzben ülni. Hátulról és oldalról ömlő embergőz, elől, a színpadon gőzök és gázok vibrálnak, a parketta láthatatlan tűzmezeje lobogóvá és izzóvá változtatja az előttem szétterülő teret. Bordásfalra erősített házoldal beszakad, tornatermi ablak törik, lábujjvér cseppen, tornapadló beszögeltetik, izzadtság csúszik, levegő remeg, sósvíz kerül a szemembe, nehéz kabátok súlyosodnak testekre. Idősíkok megtekerintve kígyóznak a lábaink előtt, színek és hangok segítenek kicsomózni. A kiábrándulás és a fásult reménytelenség a reménykedés előzményévé válik, melyre tehetetlenség és reményvesztettség következik; így téve körkörössé, végtelen, önmagába forduló labirintussá a búgócsigaszerű mozdulatokat rángatózva utánzó életfonalat. Görcsös értelem és vonalkeresés lehetséges – a kosárlabdapálya vonalai húzódnak a talpam alatt –; de nem bizonyul a felolvadás szükséges vagy elégséges feltételnek. Bebetonozott ideák és szokások megolvasztásához

„a nap is nyújtja villámló kezét” – énekli Lovasi, és gyakorlatilag igaza van. Rekkenő hőség van még fél hatkor is a nagyharsányi Narancsligetben. A tudatos Katlanozók már tábort ütöttek a bokrok s fák tövében, hogy a leghűvösebb helyekről hallgathassák végig az aznapi programot. A fesztivál zárónapján a Katlan egyik díszvendége, Lovasi András megzenésített verseket énekelt, a Véletlennel karöltve. A daloknak Heidl György, Lovasi egykori katonatársa, a Tarack zenekar legendás gitárosa adott hangokat. Szövegüket az a Lackfi János írta, aki a dalblokkok szüneteiben fel is olvasott köteteiből. Nem csupán felolvasott, már-már el is játszotta azokat. Bölcs eszmefuttatásaiban megemlékezett a könyvek helyes használatáról, nemzeti érdekeltségű verseink átírásának lehetőségeiről. Elszavalta kedvenc Varró Dani-limerikjét, élt Kányádi Sándor szavaival, miszerint a rím a szegény ember winchestere , mesélt az Apám kakasa című kötetről, néha mintha gyerekekhez beszélt volna. Lovasi nyugodt volt,

Utolsó nap. Reggel már pakolás, elköszönés (nagyszerű házinéninktől és a hatcentis Csoki kutyától), össze tudom csukni a kecsuát. Annyira el vagyunk foglalva magunkkal, hogy elfelejtjünk a busz-színházat, pedig tegnap meg is ígértük Pepének, hogy ott leszünk, főleg, miután elárulta, hogy Kovács Krisztián öngyilkosjelöltet alakít, akire az úton fekve talál rá a közönség, s csak akkor lehet tovább indulni, ha meggyőzzük Krisztiánt az élet értelméről. Sziszüphoszról vehetne példát, a kaposváriak megmutatják; a másodéves színészosztály előadása az örök dac, a hiábavalósággal való küzdelem toposzával szól az alternatív színházak lehetetlen helyzetéről. Zseniális jelenet – oltás – Camus és Sziszüphosz találkozása, amikor a Nobel-díjával büszkén bíró író-filozófus szembesíti a férfit a tényekkel: bocs, haver, te nem létezel, csak egy metafora vagy, amit az emberek előszeretettel használnak önnön életük kínkeserves pillanatainak fedezésére. Sziszüphosz besokall, különben is, hétezer éve ne

Kicsit szégyelltem magam, vagy inkább kellemetlen érzésem volt, már nem is tudom. Kis pamacsokban terítettük be a Szoborparkot, azt képzeltem, hogy itt-ott le is lógunk a random módon elhelyezett szobrokról. Utolsó nap volt, fűszálakkal és félhangosan mormolt varázsszavakkal próbáltam kitámasztani a szemhéjam, ami mindezek ellenére egyre hevesebben reagált a különben állandó intenzitású gravitációra. A testem többi tagja is elcsigázottan várakozott a koncertre, közben a rémület is át meg átjárt: utolsó nap, annyi mindent meg akartam még nézni, annyi mindent kihagytam, amit nem tudok már pótolni. Végre megjön a zenekar, s még mindig a fűben gubbasztok. Gubbasztásból fűben hajlongás, vállrázogatás, combon dobolás lesz, de nem több. Megmentőmnek tekintem az oldalt szalmabábszerűen vonagló srácot. Már reggel kiszúrtam, napijegyes, kalapos, nagyon vékony, brit zászlóval díszített acélbetétes bakanccsal közlekedik. Ketten táncolnak, mellette még egy indiai hatású mozdulatokkal dolgozó

Elérkezik tehát az utolsó, fülledt melegben, csillagos ég alatt eltöltött esténk a Katlanban. Hová máshová mehetnék, mint Mulatságra. (Igazából mehetnék Tiger Lillies-re is, de a Mulatság már hagyomány, plusz különben nem gyönyörködhettek volna bennem az igen kedves Katlanlakók, ahogy „egzotikusan lebontom a sátram” – bármit is jelentsen ez a kifejezés.) Így kényelmesen slattyogok ki a Narancsligetbe. Csak néhány perccel később realizálom, kész akadályverseny ez a fesztivál: kerüld ki a sárcsuszamlást, villámgyorsan találj széket, a kis csúszás után rohanj vissza Kiscsillagra, lehetőleg szlalomozva. Mégis nyugodt és – szó szerint – emberközeli az este: ha a Bárkából nem is, legalább a busz-színházból biztosan ismerős a Kapa-Pepe-Rémusz (avagy Mucsi-Scherer-Szikszai) trió. Ők azok, akik még a buszmegállóban, vagy a bolti sorban várakozva is leállnak veled dumálni. Talán Mucsi a legnagyobb sztár , elvégre az általa megcsócsált-aláírt keksz kel el legdrágábban a délutáni buszárverésen.

Napraforgó és bicikli, vihar és napsütés volt a körítés a borhoz, koncertekhez, mozihoz, utcai hittérítéshez. Bungee jumping nem volt az Ördögkatlan Fesztiválon. Az uh.ro cikke itt olvasható.

Nem a szupralapszariánus teológia a lényeg http://www.mindennapi.hu/ „Megtörténik például, hogy a huszonéves dalnok belecsap a húrokba és előadja a Budapest című dalt, amit egy sarokból az éppen az Európa Kiadó szintije mögül lekászálódó Másik János is érdeklődve figyel. Meg is hívnánk egy sörre, mert a legendás dalt torkuk szakadtából éneklő tizenéves fiúknak és lányoknak fogalmuk sincs arról, hogy a dalban szereplő János karnyújtásnyira tőlük üldögél („Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, / Közértbe megy le tejért János és Tamás”). Kérdezik, ki ez az ember, mire mondjuk, hogy ő a Másik János. Ők persze úgy értik, hogy a másik János. Marad tehát János szomorú szeme, és a kimondatlan kérdés, amely generációkat kapcsol össze, értelmiségi utakat fémjelez, és amely oly sok ember romlásához kötődik: „pálinkát, mérnek-e már?”

Ezt a felvételt Garamvári Gábor készítette.

Népszabadság | nol.hu Kornya István | Népszabadság | 2011. augusztus 8. Kicsiben megint nagyok Több mint harmincezer látogatója volt az idei fesztiválnak „Ez egy koszos kis üzlet / És én most ide bemegyek / És az utolsó pénzemen / Veszek egy napszemüveget / Nem tudom, hogy ez mennyit ér / Fogalmam sincsen / De hogyha semmid sincsen / Egy napszemüveg lesz minden” – üvölti Menyhárt Jenő az Európa Kiadó pörgősen vidámra kerekedett nagyharsányi koncertjén. A teljes írás itt olvasható >>

7óra7 - Itt kezdődik a színház! Katlan-szubjektív (4. rész): Csak gőgicséljetek! 2011. augusztus 9., 07:07 Szoboszlai Annamária a 4. Ördögkatlan Fesztiválról, 4. nap Camus valami olyasmit írt, hogy ő abban a pillanatban szereti látni leginkább Sziszüphoszt, mikor az nekifeszül a kemény sziklának, izzad és remél, hogy hátha most!, hátha! El tudja hinni, hogy egyszer fölér a terhével, megszabadul az istenek rárótta örök rabságtól. Munkától. A munka rabság…? A teljes írás itt olvasható >>

– Újra itthon. – Hogyan? – Igaz: nem itt nőttünk fel. De barátságos ismerősségbe, ismerős barátságosságba jövünk vissza. A Katlanba. Délután eligazítás, karszalagozás, annak beosztása, ki fog sorba állni holnap sorszámokért, és konstatálása annak, hogy a focipályán az árnyékos helyeket elfoglalók megint korábban keltek, mint én. Találkozás Kiss Mónival: jó érzés, hogy ha ideérsz, puszival fogad, pedig (az egyik főszervező lévén) azt se tudja, hol áll a feje, de mosolyogva a szemedbe néz. Aztán egy csíkos póló is feltűnik a láthatáron, megnyugtató: Bérczes a közelben. A hazaérkezés érzése több fokozatban: a Narancsligetben a kisharsányi Nyugdíjas Klub dalai, a palkonyai önkéntesek orr-és-fül-megfogós tánca, Törőcsik Mari tiszta szavai, Berecz András csavaros meséje Zöld Petiről, aki elbútt a királkisasszony ellől, Ferenczi és a Rackajam szédületes Petőfi-jazz-rockandroll-Weöres futamai és végül (végre!) a Quimby több mint két órás koncertje a nagyharsányi nagyszínpadon: megérkeztün

Lázár Kati a késő délelőtti iskolaudvaron, ahogy a Nehéz szövegét mormolja maga elé. „ Én mondtam neki, hogy vigyázzon, de ő azt mondta, a mama ne mondja, hogy vigyázzak, mert én tudok magamra vigyázni… ” Az ezidáig hírből sem ismert, kétes profilú hitgyülekezet, a Fixa Idea Felekezet számára haladéktalanul befizetendő egy százalék. Amiért cserébe a FIF segít megszabadulni felesleges kötöttségeinktől, helyettünk is darabokra töri függőséget okozó mobiltelefonjainkat, szétveri mérgező auránkat, s ha majd igaz emberként épülünk újra, akkor lesz kocsi, ház, nő, meg kínai basszusgitár. Faragó Béla Aiszkhüloszra és József Attilára, Celanóra és Szőcs Gézára, Janus Pannoniusra és Parti Nagyra írt zenéi a kisharsányi templomban, nyugvópont a nap közepén. Scherer Pepe mondata: a közhely elkerülésének módja a személyesség. A gyáva által feltett kérdés, hogy ki is a gyáva: a drogos srác, aki fut a felelősség elől vagy az apa, aki képtelen közeledni a fiához, aki nem tud szembenézni a f

A csütörtöki cunami nyomait az ember már csak akkor érzi, amikor eltéved a szőlősben a Sauska pincészetet keresve. A bokáig érő sár dacára segítségemre siet egy helyi pincészet tulajdonosa: kérés nélkül leszállít „Sauska Krisztián elvtárshoz”. Az Ördögkatlan számomra A Családias Fesztivál, így igencsak meglepődöm, mikor megérkezem ahhoz a kő- és porcelánpalotához, amely pincészet néven fut. Egy biztonsági őr (!) felkísér, hogy helyet foglalhassak egy pálmafa mellett a teraszon. Amíg a zenekar hangol, nézelődöm. Lélegzetelállító a kilátás. És nézelődöm, mert a pincéreknek nemigen akarózik észrevenni engem. Egyedül vagyok, lány vagyok, fiatal vagyok, sáros vagyok – miért, nem tudom. A Trio Combo zenekar tagjai viszont annál udvariasabbak, mindenkihez odafordulnak, csevegnek, kedvesek. A koncertet viszont kezdeni kéne úgy is, hogy még nem sikerült kideríteni, van-e a pincérnőnek barátja  Kis intermezzo után valóban felcsendülnek az első dallamok – Summertime. Ekkor már remek Cabe

Már reggel tíz óta nagy az izgalom Palkonyán. A melegben, fűzfák árnyékában gyerekek tolonganak a patak mellett, a Malomparkban fölállított játéktéren. Kisfiúk egymással vetekedve őrlik a gabonát, kalapkás kislányok varrnak, süteményt és mézeskalácsot sütnek. De van még gólyaláb (amit igen csúfos eredménnyel sikerült kipróbálnom, rég estem ekkorát), fára mászás, edényfestés, kukoricafonás és minden, ami szem szájnak ingere, a MárkusZínház szervezésében. A mulatság pedig egészen délután négyig nem csitult. Persze akkor sem azért fejeződött be, mert a gyerkőcök megunták! Ekkor nyílt ki a liget mellett álló sellőkkel és vitézekkel telefestett mesebeli kocsi ajtaja, és elkezdődött a bábelőadás (vagy ha úgy tetszik, a varázslat) az Égig érő fa meséjével. A hercegnőről, akit elragadott egy vad fergeteg, és meg sem állt vele egyenest az égig érő fának, minden fák legnagyobbikának a tetejéig. Számtalan herceg (köztük néhányan a nézőtérről) próbálkozott a szőke kisasszony visszaszerzésé

Nagyharsányba visszaérve pont belefutok a Természetes Vészek Kollektíva utcai performanszába. Katona László promotálja a Fixa Idea Felekezetet – azt hiszem, minden állampolgár szívesen beszállna egy kis felekezeti pogóba. Működik a meggyőzés, én mégis a nagyharsányi templom felé veszem az utam. Mikor belépek, a háttérben még mindig hallatszik a térítést övező hangos ováció. Pedig benn már a siklósi Dolce Hegedűegyüttes készülődik: lányok hegedűvel és egy kedves öregúr. Utóbbi a konferanszié: kedélyesen elmeséli, hogy komolyzenei együttesük már tizenöt éves, bemutatja a vezetőt, Zavagyákné Dolgos Évát, s minden darabhoz bevezetővel szolgál. A kaput is becsukják, megszűnik a külvilág. Best of összeállítással van dolgunk: Verdi, Kállay-kettős, Brahms II., V. és VII. magyar tánca. Részletek Kodály Háry Jánosából (miközben hallgatom, kedvenc rajzfilmem idevágó képsorai jelennek meg szemem előtt: a huszárok toborzása és a francia királylány fogata, mielőtt „behavazódnak a gombócba”). H

Tolnai Ottó és Ágoston Zoltán ladikszerű, tele fenekű székekre ültek. Nekem több, önmagukat ismétlő rácsokból összeállított szék jutott a fenekem alá; az egymással párhuzamosan húzódó vékony fahasábok közötti résekbe belefolytam, ezek a testembe szabályosan belenyomódó, ismétlésre épülő vonalak tartották bennem a rendszert. Tolnai Ottó beszélt arról, hogy volt egy Világítótorony eladó , mesélt a hirdetést megtaláló, pipázó szerkesztőjéről, ami nekem füstössé és homályossá változtatta a szerkesztővel való együttműködést, és magát a képzőművészeti kritikaírást, elvesztem a hamutartók, az asztalterítő és a poharak között. Aztán egy Horvátországba tartó autóban találtam magam, és hiába villányi bort ittam, megéreztem a tenger ízét, ami ott is maradt a számban, csak a só nem ütközött ki, és hiába tértünk vissza a Tiszához, vagy édesvízi tóhoz, éreztem a sót a maga bonyolult kristályszerkezetével, és tudtam, hogy a rácsok alattam és mellettem vigyáznak ennek az egésznek a rendszerszerűség

A Mediawave filmszekciója táján némi alulszervezettség ütötte fel a fejét. Szombat este dokumentumfilmeket nézni jöttem, de amikor bementem a kezdési időpontban a lesötétített terembe, Gusztáv izmozott szokásos némajátékával a vásznon, pár kókadozó néző tekintete előtt. Úgy látszik, a szervezők az öntevékenységen alapuló közösségépítést célozták meg, mert a rajzfilmepizód vége után percekig az üres vásznat bámultuk. Végül a közönség egyik tagja magára vállalta az új film elindításának feladatát, a szervezők pedig egy kis keresgélés után előkerültek, és a kelletlenség csipetnyi árnyalatával elindították a dokumentumfilmeket. A kezdeti zökkenők ellenére mégis megérte maradni. (Mondjuk a vetítés utolsó háromnegyed órájában egyedül én ültem a teremben lelkes közönségként. Érdekes olyan programról beszámolót írni, amit rajtam kívül senki nem látott.) A levetített három filmből az első egy festőien fényképezett, ám kevéssé érthető szösszenet volt egy erdő mélyén fakürtöket fabrikáló, m

Ma három előadás kapcsán koptatom a klaviatúrát: három különböző helyszínen, három különböző napszakban, és három különböző műfajú produkcióról szólok szubjektíven. Az időrendet tartom. Ugyan már láttam korábban a Nézőművészeti Kft. Gyáváját, „saját közegében” (ha lehet ilyet mondani egy eleve mindig utaztatott előadásról). Ezt a produkciót alapvetően iskolákba szánják Pepéék (Scherer Péter az előadás rendezője, ha már címkéket akarunk aggatni, de alapvetően kollektív alkotófolyamatról van szó jelen esetben). Én a 6. Gyermekszínjátszó Szemlén a Marczibányi téri Művközpontban láttam, ahol szintén egy hasonlóan steril, tanterem szerű helyszínt adtak az előadásnak. Ma viszont Kisharsányban a Kovács Udvarház istállója előtt tolongott számtalan sorszámtalan ember arra várva, hogy kiderüljön, vajon elfér-e még az itatóban talán, vagy kívülről kell kukkolnia a pajtaablakon keresztül. (A legnagyobb harc a Katlanon a sorszámokért folyik, amit a zárt térben rendezett előadások esetében volta

Nyolc ütem. Körülbelül ennyi idő kellett ahhoz, hogy a BudZillus zenekar meghódítsa az Katlan közönségét. Nem voltak olyasféle kérdés-válaszok, hogy kik ezek, és miért éppen ők?! Nem voltak olyanok sem, hogy jön a BudZillus, nyomás! Nem tudtuk, mire számítsunk, bár szerencsére zenei felhozatal tekintetében általánossá vált e fesztiválon, hogy van egy szint, ami alá egyik produkció sem megy. A BudZillus megugrotta ezt a szintet. Magasan megugrotta. Tán szaltózott is egyet a léc felett. Kommodore Kondorosi tört magyar beszédével hódított. Munka, munka című, magyar szövegű slágerükkel örökre belopták magukat minden Katlanozó szívébe. Kiváló párosítás volt a Besh o Drom zenekar elé tenni őket, hisz jóformán ki sem állt lábunkból a ritmus, épp csak tettünk egy kört a pult felé, s játszi könnyedséggel csaptak máris a húrok közé Barcza Gergőék. A szintúgy berlini Rotfronthoz hasonlítottam őket, őrültség tekintetében valóban rokonjegyek mutatkoznak. Az a fajta zene volt ez, amelyre f

A kisharsányi pajta varázslatos hely: téglaboltívek, vályogfalak, korhadt mestergerendák. A The Durgas „kurva jónak” ítélte a helyszínt, ahol ezúttal játszanak, a közönség pedig minden tanúbizonyság szerint az ő koncertjüket élvezte hasonló módon. Az együttes különböző nemzetiségekből verbuválódott össze, tagjai között van hawaii, amerikai, ide-oda vándorló hippi és egy magyar dobos is. Ez a sokszínűség nem csak papíron, létezik, hanem a színpadon is látható: mintha egy commedia dell’arte szereplő-típusait látnánk, áthangszerelve modern korunkra. Az énekes kifinomult és galamblelkű, ám szükség esetén temperamentumos bruce willis-i akcióhős, a hegedűs lány mintha A muzsika hangjaiból csöppent volna ide, a basszusgitáros egy igazi amazon, ez egyik szólógitáros pedig hosszú szőke hajával egy tiroli jódliénekesre emlékeztetett. Bár a műsorfüzetben beharangozott multikulturális hangzásvilágnak nem sok nyomát találtam, főleg az afrikai zenének nem, a rockos-pop és a reggae világát idéző

Revizor - a kritikai portál PATA-CSATA 4. Ördögkatlan Fesztivál 2011.08.07. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Az idei fesztivál első három napjáról egyszerűbb lenne viharjelentést írni, mint fesztivál-beszámolót. Miután a szervezők már a megnyitón hangot adtak az időjárás miatti aggodalmuknak, a második napon, mintha maga az ördög (?) küldte volna, ránk szakadt az ég. Ekkor a pata-csata átmenetileg nem a színházi előadások sorszámaiért folyt, hanem a szárazon maradásért. Végül aztán sem a kitartó katlanjárók, sem a fellépők nem lankadtak, úgyhogy hiába a pokoli időjárás és a gyakorlatilag elöntött falvak, egyetlen program sem maradt el. A teljes írás itt található >>

observer.hu Szombati élményeink - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 4. nap 2011-08-08 01:29:06 Rosztov tudósítása Szombaton viszonylag korán harcképes állapotban voltunk. Mivel délelőtt főleg gyerekprogramokat kínálnak a nagyharsányi helyszínek, és még nem láttunk mindent a fesztiválból, felkerekedtünk és elindultunk a Szoborparkba. A teljes írás itt olvasható >>

observer.hu Pénteken ördögünk volt - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 3. nap 2011-08-07 16:53:03 Rosztov tudósítása Pénteken végre ördögünk volt, nagyszerű nyári időjárást kaptunk az égiektől, színházban is voltunk, boroztunk is, este pedig meghallgattuk az Európa Kiadót. Aki nem tudná, az Ördögkatlan Fesztivál térben igen nagy kiterjedésű, három településen -Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya - zajlik, egymástól kilométerekre fekvő helyszíneken. A közlekedést a szervezők a falvak között ingázó fesztiválbuszokkal oldották meg, ezeket katlanlátogatóként ingyenesen használhatjuk. A teljes írás itt található >>

observer.hu Ördög adta felhőszakadás Kisharsányban - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 2. nap 2011-08-07 03:00:47 Rosztov tudósítása Nehezemre esik a csütörtöki nappal kapcsolatban bármi másra gondolni, mint az ördög adta rémes időjárásra. Ez persze nem a fesztiválprogramok hibája, mert azokra semmi panasza nem lehet az idelátogatónak. Igyekszem azért mindkettőt számba venni. A teljes írás itt olvasható >>

observer.hu Ördögi szerda Nagyharsányban – Ördögkatlan Fesztivál, 1. nap 2011-08-04 15:15:46 Rosztov tudósítása Miután otthon mindent becsomagoltunk és elintéztünk, valamint összeszedtük telekocsis útitársainkat, kis csapatunk (mintegy három óra autózás után) szerdán fél 7 körül érkezett meg Nagyharsányba. A sátrak felállítása a szállásként szolgáló udvarban zökkenőmentesen sikerült. A teljes cikk itt található >>

A gyerekeknek szóló koncertekkel általában bizalmatlan vagyok. Ma reggel mégis lelkesen indultam Palkonya Mesekertje felé, a Csintekerintőre. Bognár Szilvia sok együttesben énekelte már csodálatos népi dallamait, így az Anima Sound Systemben, vagy a Makám és a Sebő zenekaroknál. Azonban az én érdeklődésem a Sator Quartet formáció tavaly tartott Katlanos koncertje keltette fel, ahol Lovasi András és Bognár Szilvia középkori latin himnuszokhoz adták a hangjukat. Csodálatosan. Ezért vártam a Csintekerintőt. Amikor megérkeztem Palkonyára, már hangolt a zenekar, és gyülekeztek a vidám gyerkőcök a korai keléstől fáradt szüleikkel. Már a koncert elején elkönyveltem, hogy ez bizony jó lesz. Szilvia gyönyörű tiszta hangon énekelte saját szerzeményeit, illetve ismertebb népi énekek átiratait. A folk hangzású nóták szövegéből nem hiányzott a humor és a játékosság sem, mindehhez pedig egy csipetnyi líraiság társult. A hallgatóság felnőtt tagjai rögtön felélénkültek. Viszont a kicsik eleinte

Nyugodt környezet, valószerűtlenül idilli táj: egy kisebb, de nagyon impozáns hegy (hegyecske), esőtől csillogó, friss-zöld szőlőtőkék, felszáradófélben lévő, puha föld, kellemesen visszafogott napsütés. Ehhez járnak az eltérő méretű fröccsök, meg jazzes, népzenés, improvizációs, de azért java részt előre megszerkesztett zene, amit a legkülönfélébb hangszerekből hívnak elő egy zenekar tagjai. Furcsa, elképzelhetetlen eredetű, nem létezőnek vélt hangok és nyelvek rezegnek bele a levegőbe, ami rejtélyessé teszi a hangulatot, csöndes és nyugodt fejtegetésre ösztönzi az arra járót, vagy inkább az arra fekvőt, leheveredőt. A Vylyan Teraszon a Kampec Dolores játszotta saját dalait, és Garaczi László szövegei alá komponált kíséretet. Bánki Gergő több kötetből is (Gyarmati nő, Nevetnek az angyalok, metaXa ) felolvas, a zenészek pedig egészen improvizatív hatású, a szöveget nem elnyomó, inkább annak lehetőségeit kibontó zenei alapot nyújtanak hozzá. A szöveg és a zene találkozása olykor v

Legát Tibor különös figura: több mint másfél évtizede a Magyar Narancs harcosaként zongorázik a billentyűzeten, pszichedelikus novellasorozatot gombolyítva, elhagyatott vasútállomásokat leltározva. Éppen ez az érdeklődése az, ami azonnal elkötelezett szimpátiát ébresztett bennem, hiszen kicsiny, hol szép, hol kevésbé esztétikus fővárosunk rejtett szegleteit, rozsdazónáit magam is fáradhatatlan lelkesedéssel kutatom. A mai napon a nagyharsányi Narancsligetben mégsem a „flaneur” pattant a színpadra, hanem egy vérbeli rockzenész. Több, humoros nevű formáció után (Hal Varieté, Kézi Chopin, Legát gát) ezúttal Lou Reed Sweet Jane című számáról elnevezett együttesével a fentebb említett rock-ikon zenéiből szemezgetett. Az eredeti számokat hazai körülményekre hangszerelve, magyarul, újraírt szövegekkel hallhatta a maroknyi, ám annál lelkesebb érdeklődő. Legát lezser öltönyben, nyitott ingben és mezítláb igazi átéléssel énekelt honi színterünk „egyéniségeiről”, Annákról és Angélákról, Dávi