Villanások

Lázár Kati a késő délelőtti iskolaudvaron, ahogy a Nehéz szövegét mormolja maga elé. „Én mondtam neki, hogy vigyázzon, de ő azt mondta, a mama ne mondja, hogy vigyázzak, mert én tudok magamra vigyázni…”

Az ezidáig hírből sem ismert, kétes profilú hitgyülekezet, a Fixa Idea Felekezet számára haladéktalanul befizetendő egy százalék. Amiért cserébe a FIF segít megszabadulni felesleges kötöttségeinktől, helyettünk is darabokra töri függőséget okozó mobiltelefonjainkat, szétveri mérgező auránkat, s ha majd igaz emberként épülünk újra, akkor lesz kocsi, ház, nő, meg kínai basszusgitár.

Faragó Béla Aiszkhüloszra és József Attilára, Celanóra és Szőcs Gézára, Janus Pannoniusra és Parti Nagyra írt zenéi a kisharsányi templomban, nyugvópont a nap közepén.

Scherer Pepe mondata: a közhely elkerülésének módja a személyesség. A gyáva által feltett kérdés, hogy ki is a gyáva: a drogos srác, aki fut a felelősség elől vagy az apa, aki képtelen közeledni a fiához, aki nem tud szembenézni a feladattal, ami a szeme előtt nőtt terebélyes, sűrű bokorrá.

És Törőcsik Mari bodros-bájos, csuda kedve! Hogy mindenkit szeret, aki nem normális. Hogy ha előadás előtt ideges, megkerget három műszakist. Hogy előadás után kipattintja a sörét, aztán hajnalig viszi a szót a büfében. Hogy Maár Gyulát egy lapáttal agyonverné, de aztán megköszönné a Jóistennek, hogy neki adta. Hogy tud szeretni, és ez az élet értelme. Mari műhelytitkokat árult el, csak mert magunk közt voltunk, közel ötszázan a Narancsligetben.

Na, megyek, átnézek még a Besh o droMra, azt kár lenne kihagyni.
Varga Zsófi