Hang-verseny

Nagyharsányba visszaérve pont belefutok a Természetes Vészek Kollektíva utcai performanszába. Katona László promotálja a Fixa Idea Felekezetet – azt hiszem, minden állampolgár szívesen beszállna egy kis felekezeti pogóba. Működik a meggyőzés, én mégis a nagyharsányi templom felé veszem az utam. Mikor belépek, a háttérben még mindig hallatszik a térítést övező hangos ováció. Pedig benn már a siklósi Dolce Hegedűegyüttes készülődik: lányok hegedűvel és egy kedves öregúr. Utóbbi a konferanszié: kedélyesen elmeséli, hogy komolyzenei együttesük már tizenöt éves, bemutatja a vezetőt, Zavagyákné Dolgos Évát, s minden darabhoz bevezetővel szolgál. A kaput is becsukják, megszűnik a külvilág. Best of összeállítással van dolgunk: Verdi, Kállay-kettős, Brahms II., V. és VII. magyar tánca. Részletek Kodály Háry Jánosából (miközben hallgatom, kedvenc rajzfilmem idevágó képsorai jelennek meg szemem előtt: a huszárok toborzása és a francia királylány fogata, mielőtt „behavazódnak a gombócba”). Hát szervusztok, csibéim! A ráadásba még Offenbach Kán kánja is belefér. Hallunk a nemzetközi sikerekről, személyes történetekről – a közönség lelkesen tapsolja valamennyit. Délelőtt, a Pál család koncertjén a palkonyai templom apostolábrázolásaira lettem figyelmes, nem sűrűn látni az attribútumokat emberbőrbe bújtatva. Itt a freskókat, a német feliratokat nézem a falon. S azt, milyen fifikás a templomi akusztika: az énekhangot és az ovációt is felnagyítja. Úgy tűnik, ezen a napon még sincs szükség rá, egyszerűen csak hálásak vagyunk.

Pétervári Judit