Bor, jazz, napsütés

A csütörtöki cunami nyomait az ember már csak akkor érzi, amikor eltéved a szőlősben a Sauska pincészetet keresve. A bokáig érő sár dacára segítségemre siet egy helyi pincészet tulajdonosa: kérés nélkül leszállít „Sauska Krisztián elvtárshoz”. Az Ördögkatlan számomra A Családias Fesztivál, így igencsak meglepődöm, mikor megérkezem ahhoz a kő- és porcelánpalotához, amely pincészet néven fut. Egy biztonsági őr (!) felkísér, hogy helyet foglalhassak egy pálmafa mellett a teraszon. Amíg a zenekar hangol, nézelődöm. Lélegzetelállító a kilátás. És nézelődöm, mert a pincéreknek nemigen akarózik észrevenni engem. Egyedül vagyok, lány vagyok, fiatal vagyok, sáros vagyok – miért, nem tudom. A Trio Combo zenekar tagjai viszont annál udvariasabbak, mindenkihez odafordulnak, csevegnek, kedvesek. A koncertet viszont kezdeni kéne úgy is, hogy még nem sikerült kideríteni, van-e a pincérnőnek barátja 

Kis intermezzo után valóban felcsendülnek az első dallamok – Summertime. Ekkor már remek Cabernet Sauvignont szürcsölgetek. Nem különben múlatják az időt a többiek. Árnyékba bújva olvasgatnak, vagy épp a napfényben fürdőzve iszogatnak-dohányoznak. Mesés az egész. A zenekar tagjai az elején kicsit meg vannak illetődve, hiszen a Trio Combo jazztrió harmada nem lehet most jelen: egyikőjük tegnap apuka lett. Tehát a két gitár – bőgő felállás helyett az egyik gitár helyére most Balázs Gergő ugrik be hegedűjével. S a jazz mellé pop és blues is kerül. Kicsit életidegen nekem ez a mixtúra: a hirtelen túl kedves pincérek, az egyszerre csak benyomuló japán turisták, hogy Büki Richárd kiköpött Lusta Dick, s hogy a hegedű hangja túl nyers (talán kicsit jobban be kellett volna gyantázni a vonót). Túl nyugodt minden, körülöttünk tengernyi szőlő. Egy kis vibrálásra vágyom, követem hát gyorsan az egyik közelben leszálló ejtőernyőst, és ellibbenek.

Pétervári Judit