Közös élmény a Malomparkban
Már reggel tíz óta nagy az izgalom Palkonyán. A melegben, fűzfák árnyékában gyerekek tolonganak a patak mellett, a Malomparkban fölállított játéktéren. Kisfiúk egymással vetekedve őrlik a gabonát, kalapkás kislányok varrnak, süteményt és mézeskalácsot sütnek. De van még gólyaláb (amit igen csúfos eredménnyel sikerült kipróbálnom, rég estem ekkorát), fára mászás, edényfestés, kukoricafonás és minden, ami szem szájnak ingere, a MárkusZínház szervezésében. A mulatság pedig egészen délután négyig nem csitult. Persze akkor sem azért fejeződött be, mert a gyerkőcök megunták!
Ekkor nyílt ki a liget mellett álló sellőkkel és vitézekkel telefestett mesebeli kocsi ajtaja, és elkezdődött a bábelőadás (vagy ha úgy tetszik, a varázslat) az Égig érő fa meséjével. A hercegnőről, akit elragadott egy vad fergeteg, és meg sem állt vele egyenest az égig érő fának, minden fák legnagyobbikának a tetejéig. Számtalan herceg (köztük néhányan a nézőtérről) próbálkozott a szőke kisasszony visszaszerzésével, de az csak (a bábjátékosához, Pilári Gáborhoz hasonlóan) bajuszos Jánoskának sikerülhetett. A társulat vezetői és egyben színészei: Vajda Zsuzsanna és férje, Pilári Gábor remek előadást hoztak létre: a népmesék vicces, kalandos világa a szülőket és gyermekeket egyaránt megbabonázza. A bábok és egyéb eszközeik egyszerűek, ám ugyanakkor bámulatosan kreatívak is (személyes kedvencem a királynő kalapja, ami szükség esetén malac-tündérré alakítható). Mindehhez jön még a nagyfokú interaktivitás, aminek során a közönségből résztvevők, hercegek és hercegnők válnak. Az előadás végén, a vastaps után a gyerekek zajosan tárgyalják a mese részleteit, a bátrabbak pedig előreszaladnak, és kezükbe veszik a báb-hősöket.
De a felnőttek, szülők között is a színdarabról folyik a szó. Alighanem mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy remek előadás volt.
Waliczky Annamária
Ekkor nyílt ki a liget mellett álló sellőkkel és vitézekkel telefestett mesebeli kocsi ajtaja, és elkezdődött a bábelőadás (vagy ha úgy tetszik, a varázslat) az Égig érő fa meséjével. A hercegnőről, akit elragadott egy vad fergeteg, és meg sem állt vele egyenest az égig érő fának, minden fák legnagyobbikának a tetejéig. Számtalan herceg (köztük néhányan a nézőtérről) próbálkozott a szőke kisasszony visszaszerzésével, de az csak (a bábjátékosához, Pilári Gáborhoz hasonlóan) bajuszos Jánoskának sikerülhetett. A társulat vezetői és egyben színészei: Vajda Zsuzsanna és férje, Pilári Gábor remek előadást hoztak létre: a népmesék vicces, kalandos világa a szülőket és gyermekeket egyaránt megbabonázza. A bábok és egyéb eszközeik egyszerűek, ám ugyanakkor bámulatosan kreatívak is (személyes kedvencem a királynő kalapja, ami szükség esetén malac-tündérré alakítható). Mindehhez jön még a nagyfokú interaktivitás, aminek során a közönségből résztvevők, hercegek és hercegnők válnak. Az előadás végén, a vastaps után a gyerekek zajosan tárgyalják a mese részleteit, a bátrabbak pedig előreszaladnak, és kezükbe veszik a báb-hősöket.
De a felnőttek, szülők között is a színdarabról folyik a szó. Alighanem mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy remek előadás volt.
Waliczky Annamária