Nem lityi-lötyi pasik

„a nap is nyújtja villámló kezét” – énekli Lovasi, és gyakorlatilag igaza van. Rekkenő hőség van még fél hatkor is a nagyharsányi Narancsligetben. A tudatos Katlanozók már tábort ütöttek a bokrok s fák tövében, hogy a leghűvösebb helyekről hallgathassák végig az aznapi programot. A fesztivál zárónapján a Katlan egyik díszvendége, Lovasi András megzenésített verseket énekelt, a Véletlennel karöltve. A daloknak Heidl György, Lovasi egykori katonatársa, a Tarack zenekar legendás gitárosa adott hangokat. Szövegüket az a Lackfi János írta, aki a dalblokkok szüneteiben fel is olvasott köteteiből. Nem csupán felolvasott, már-már el is játszotta azokat. Bölcs eszmefuttatásaiban megemlékezett a könyvek helyes használatáról, nemzeti érdekeltségű verseink átírásának lehetőségeiről. Elszavalta kedvenc Varró Dani-limerikjét, élt Kányádi Sándor szavaival, miszerint a rím a szegény ember winchestere, mesélt az Apám kakasa című kötetről, néha mintha gyerekekhez beszélt volna.

Lovasi nyugodt volt, valóban, ahogy ő is mondta, mintha nem is ő lett volna. Miközben pedig feltehetőleg csupán arról van szó, hogy a müvész úr (sic!) szentimentálisabb oldalát kevésbé mutogatta eddig a közönségnek. Vagy másképp mutatta meg. A Kispálban még a dalszövegekből szólt a fájdalom („aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van…”), ma már a teljes ember képes mindent mozgósítani. Szemüveg nélkül is, szavak nélkül is. Avagy más szavaival. Lackfi személye magával vonzza a humort is, s az iróniát, ebből is adódott a zenekar elnevezése: Véletlen. A legcélszerűbb talán megosztani a verset, magáért beszél, úgyis.

Lackfi János: Véletlen

csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen

Szabó Julcsi