Örökre, szívembe...
kulter.hu
Örökre, szívembe…
4. Ördögkatlan Fesztivál
Vass Norbert írása - 2011. augusztus 9.
A Técsői banda Palkonyán Katarzis, rakkendroll, fröccs és béke. No meg napfény. Pedig csütörtökön leszakadt az ég. Hangulatjelentés következik az özönvíz utánról. Onnan, ahol a Bárka kikötött.
Özönvíz után, avagy központoz a Jóisten
„(É)s az ég csatornái megnyilatkozának” – eképpen fogalmaz ékes prológust Károli Gáspár a Noé (mint túlélő) nevével fémjelzett özönvíztörténethez Mózes első könyvének hetedik fejezetében. Aki csütörtök délután az ördögszántotta harsányi hegy, Szársomlyó közelében vert tanyát, hasonlóan elemi élményben részesülhetett. Szerencsére ezúttal nem esett negyven napig, de a helybéliek szerint nyolc esztendeje nem volt már, hogy egyetlen délután hetven milliméter csapadék szakadjon a villányi lejtőkre. A katlanlakók számára hidegzuhanyszerű közelségbe került a „mintha dézsából öntenék” hasonlat, a falvak határába helyezett, napraforgót szállítmányozó csónakocskák pedig majdhogynem ténylegesen vízre bocsáttattak. A sárga tányérok dideregve húzták össze magukat. Akarva sem fordulhattak volna a Nap felé. Ahány fesztiválozó, annyi vihar-történet. Íme az enyém:
>> A teljes írás itt olvasható. >>
Örökre, szívembe…
4. Ördögkatlan Fesztivál
Vass Norbert írása - 2011. augusztus 9.
A Técsői banda Palkonyán Katarzis, rakkendroll, fröccs és béke. No meg napfény. Pedig csütörtökön leszakadt az ég. Hangulatjelentés következik az özönvíz utánról. Onnan, ahol a Bárka kikötött.
Özönvíz után, avagy központoz a Jóisten
„(É)s az ég csatornái megnyilatkozának” – eképpen fogalmaz ékes prológust Károli Gáspár a Noé (mint túlélő) nevével fémjelzett özönvíztörténethez Mózes első könyvének hetedik fejezetében. Aki csütörtök délután az ördögszántotta harsányi hegy, Szársomlyó közelében vert tanyát, hasonlóan elemi élményben részesülhetett. Szerencsére ezúttal nem esett negyven napig, de a helybéliek szerint nyolc esztendeje nem volt már, hogy egyetlen délután hetven milliméter csapadék szakadjon a villányi lejtőkre. A katlanlakók számára hidegzuhanyszerű közelségbe került a „mintha dézsából öntenék” hasonlat, a falvak határába helyezett, napraforgót szállítmányozó csónakocskák pedig majdhogynem ténylegesen vízre bocsáttattak. A sárga tányérok dideregve húzták össze magukat. Akarva sem fordulhattak volna a Nap felé. Ahány fesztiválozó, annyi vihar-történet. Íme az enyém:
>> A teljes írás itt olvasható. >>