Könnyű, feltöltött lélekkel

Utolsó nap, két program között elcsípett kis időben szedem a sátorfámat, pakolom a hátizsákom. Mikor idefele jöttem, legalább kétszer olyan nehéz volt a csomagom, mint én magam, és éppen hogy a fülemre nem akasztottam valamit (a málhás szamár csinos paripa volt hozzám képest). Most pedig, magam is meglepődöm, amikor felfedezem, hogy a hálózsákom belefér a táskámba, és csak a polifomom kell valahogy rácsatolnom. Kétség nem fér hozzá, hogy nehéz kövekkel érkeztem ide, amiket egytől egyig szépen lassan, az öt nap alatt el-elhagytam. A Katlanból könnyű, felöltött lélekkel és nehéz szívvel jövök el.

A színház.hu fesztiválblogjának befejező része itt.