Dolores, Kampec, Metaxa

Nyugodt környezet, valószerűtlenül idilli táj: egy kisebb, de nagyon impozáns hegy (hegyecske), esőtől csillogó, friss-zöld szőlőtőkék, felszáradófélben lévő, puha föld, kellemesen visszafogott napsütés. Ehhez járnak az eltérő méretű fröccsök, meg jazzes, népzenés, improvizációs, de azért java részt előre megszerkesztett zene, amit a legkülönfélébb hangszerekből hívnak elő egy zenekar tagjai. Furcsa, elképzelhetetlen eredetű, nem létezőnek vélt hangok és nyelvek rezegnek bele a levegőbe, ami rejtélyessé teszi a hangulatot, csöndes és nyugodt fejtegetésre ösztönzi az arra járót, vagy inkább az arra fekvőt, leheveredőt.

A Vylyan Teraszon a Kampec Dolores játszotta saját dalait, és Garaczi László szövegei alá komponált kíséretet. Bánki Gergő több kötetből is (Gyarmati nő, Nevetnek az angyalok, metaXa) felolvas, a zenészek pedig egészen improvizatív hatású, a szöveget nem elnyomó, inkább annak lehetőségeit kibontó zenei alapot nyújtanak hozzá. A szöveg és a zene találkozása olykor véletlenszerűnek hat, máskor érdekesen egészíti ki egymást Garaczi mindennapi apróságokról szóló, precízségében szürreális, bensőségekbe tartó, vagy onnan eredő leírásai Kenderesi Gabi boszorkányos, az emberi hangképzőszerv talán minden egyes pontját felhasználó és megmozgató, eddig ismeretlen hangokat elővarázsoló énekesi stílusa. Madarak, madárszerű lények, hangokból építkező kreatúrák, tolakodásmentes szájdob, játékos, fanyar humor, bizarr képek, futballozó, meggyalázott tüdő, kés és villa, mesés és mókás hordók, komolykodó felhangok.

A realitáson még éppen hihető mértékben túli, jazzes tapintású, borhabos, tündérmesés-karcos és időről-időre megremegtető chill-out délután, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Sándor Zita