Honosított rockballadák

Legát Tibor különös figura: több mint másfél évtizede a Magyar Narancs harcosaként zongorázik a billentyűzeten, pszichedelikus novellasorozatot gombolyítva, elhagyatott vasútállomásokat leltározva. Éppen ez az érdeklődése az, ami azonnal elkötelezett szimpátiát ébresztett bennem, hiszen kicsiny, hol szép, hol kevésbé esztétikus fővárosunk rejtett szegleteit, rozsdazónáit magam is fáradhatatlan lelkesedéssel kutatom. A mai napon a nagyharsányi Narancsligetben mégsem a „flaneur” pattant a színpadra, hanem egy vérbeli rockzenész.

Több, humoros nevű formáció után (Hal Varieté, Kézi Chopin, Legát gát) ezúttal Lou Reed Sweet Jane című számáról elnevezett együttesével a fentebb említett rock-ikon zenéiből szemezgetett. Az eredeti számokat hazai körülményekre hangszerelve, magyarul, újraírt szövegekkel hallhatta a maroknyi, ám annál lelkesebb érdeklődő. Legát lezser öltönyben, nyitott ingben és mezítláb igazi átéléssel énekelt honi színterünk „egyéniségeiről”, Annákról és Angélákról, Dávidokról és Józsefekről, akik az élet akadályaiban sorra elbotlanak, ki tudja, maguk vagy a társadalom hibájából. A Sweet Jane dallamára gunyoros önreflexióba burkolva az együttesről, illetve saját zenei pályafutásáról készített múltidéző összegzést. Némi technikai malőr után gyászbeszédet hallhattunk zenei formába öntve az 1990 és 2011 közötti filmgyártásról, ám az NKA pénzügyi helyzetének firtatása után Legát eltűnt a színpadról, két és fél szám erejéig Záhonyi Enikőre bízva a publikum figyelmének lekötését. És mivel a „rockendroll” első szabálya, hogy az énekes azt kiabálja: „it’s all right”, a jelmondat fényében a technika ördögét többször is legyőzve ráadásként igazán belecsaptak a húrok közé, hogy ne hagyjanak kétséget afelől: a plágiumból kiindulva, egy csipetnyi kreativitással megfűszerezve igazán egyedit és kontextushoz illőt lehet létrehozni.

Hajdú Lili