She said

A kisharsányi pajta varázslatos hely: téglaboltívek, vályogfalak, korhadt mestergerendák. A The Durgas „kurva jónak” ítélte a helyszínt, ahol ezúttal játszanak, a közönség pedig minden tanúbizonyság szerint az ő koncertjüket élvezte hasonló módon.

Az együttes különböző nemzetiségekből verbuválódott össze, tagjai között van hawaii, amerikai, ide-oda vándorló hippi és egy magyar dobos is. Ez a sokszínűség nem csak papíron, létezik, hanem a színpadon is látható: mintha egy commedia dell’arte szereplő-típusait látnánk, áthangszerelve modern korunkra. Az énekes kifinomult és galamblelkű, ám szükség esetén temperamentumos bruce willis-i akcióhős, a hegedűs lány mintha A muzsika hangjaiból csöppent volna ide, a basszusgitáros egy igazi amazon, ez egyik szólógitáros pedig hosszú szőke hajával egy tiroli jódliénekesre emlékeztetett. Bár a műsorfüzetben beharangozott multikulturális hangzásvilágnak nem sok nyomát találtam, főleg az afrikai zenének nem, a rockos-pop és a reggae világát idéző dalok mégis betöltötték a teret, és megtették szolgálatukat: táncra perdítették az időközben sokasodó közönséget. Először csak az udvar félreeső sarkában roggyantgatott az L-alakú tánckar, ám idővel az egész nézőtéren bólogató fejeket és üdvözült mosolyokat lehetett látni, a mellettem ülő fiatalember pedig az utolsó számoknál láthatóan nem bírt magával, és a tűzrakóhelyre felugorva fejezte ki elragadtatását.

Számomra (bár lehet, hogy reakcióm tipikus, hiszen kutyával-gyerekkel a színpadon mindig lehet tarolni) a legmegindítóbb pillanat az volt, amikor a közönség soraiból felhívtak egy 8-10 év körüli göndör hajú lurkót, hogy egy bizonyos sort ismételgetve járuljon hozzá az aktuális számhoz. Jó volt látni azt a gyerekekre jellemző elkötelezettséget, hogy a nagy tömeg feszélyező jelenléte és a dal maratoni hosszúsága ellenére is kitartóan ismételgette a „fed up, fed up, she said” szöveget. Az egyszerű kis sorok pedig aktuális érzelmi turbulenciáim közepette mintha egyenesen rólam szóltak volna, bár végképp furcsa volt mindezt egy kisfiú szájából hallani. Azt hiszem, a Katlanon az idei koncertek közül ez volt az első, ami igazán elért valahová belülre.

Hajdu Lili