a címtelenség szabadsága

Unszolás hatására, igen. De a lényeg, hogy nyilvánossá váltak Maár Gyula filmrendező festményei-képei az Ördögkatlan fesztivál idejére. Nem letűnt korok ábrázolója, sem nem a modernség újragondolója, egyszerűen csak: szabad. Megfelelési kényszer, leadási határidők és stílusszabályok nélkül. Ő a stílus. Amit nem lehet szavakkal leírni egy színésznek, hogy játssza el, sem nem egy operatőrnek, hogy változtassa mozgóképpé, azt ő ebbe a másképp élő világba burkolta. Köré azokkal a miniálmokkal, melyekről egy kép tud a legjobban mesélni. A címtelenség szabadságával a saját miniálmunk teljesedik ki a képben. Ott, ahova mi gondoljuk, úgy, ahogyan mi akarjuk. Nincs kép a magányról, mindig többen vagyunk. Van kép bizalomról, félelemről, madarakról, a repülés szabadságáról. Istenről. És persze: Mariről. A Törőcsikről. A múzsa, a rábeszélő, a bátorító, az örök nő. Benne van a filmrendező magárahagyatottságában is. A kéz, ami alányúl, és megtart. Az élénk színek a statikus alakok sajátjaivá lesznek. Az ember, aki, hogy bl megnyitón elhangzott szavaival éljek: nem törölte az álmokat az életéből.

Szabó Julcsi