Kiállítások az Esélykikötő szervezésében (Nagyharsány, Iskola)
„Gyöngyszemek a múltból” – Fotókiállítás a Színes Gyöngyök Egyesület elmúlt 10 évéből
A Színes Gyöngyök Egyesület 2004-ben jött létre, hogy segítse a roma nőket családi és társadalmi szerepeikben. Az Egyesület a hátrányos helyzetű roma nők számára szociális, jogi, mentálhigiénés tanácsadást biztosít,.Pécsett anyaklubot működtet, a megyében pedig hagyományőrző kulturális rendezvényeket, egészségügyi szűrőprogramokat, családi és közösségi napokat szervez.
„Élményfestés”- fotómontázs és lepedőplakátok a közösségi falfestésről
(Murál Morál Mező és barátai)
A Pécsi Szín-Tér Egyesület 2010 júniusában alakult pécsi ifjúsági munkások, ifjúságsegítők, szociális munkások és környezeti nevelők összefogásával. A tagok nagy részét nemcsak barátság, hanem a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Karán töltött egyetemi éveik alatt és után számos közösen megvalósított nemzeti és nemzetközi közösségfejlesztő és ifjúsági projekt köti össze.
Az Egyesület közösségi művészetekkel foglalkozó munkacsoportja a 2007-ben létrejött Murál Morál Mező, mely az “Utcai képzőművészet – életre keltett falak” c. ifjúsági projektjével Magyarországra adaptálta a közösségi falfestés (mural painting) nicaraguai komplex közösségfejlesztő módszert, mely projektet a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium 2008-ban “Az év gyermek- és ifjúsági mintaprojektje” címmel ismerte el.
Katona Krisztina 2007-ben első nicaraguai tapasztalatszerzése után 8 szociális területen működő segítővel együtt alapította meg a Murál Morál Csoportot, akiknek átadta a közösségi falfestés Nicaraguában tanult módszertanát, melyet közösen alkalmaztak először főleg hátrányos helyzetű gyerekek csoportjaival. Az első projekt óta Pécsen a Murál Morál Mező mellett még Fehér Angéla, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa alkalmazza a módszert résztvevőközpontú szellemiségben. A kiállítás anyaga a kettejük által külön-külön vagy együttműködésben megvalósított közösségi falfestő projektek gyümölcsei. Az alkotók mindazok a 4 és 60 év közötti gyerekek és felnőttek, akikkel Kriszta és Angi találkozott: Györgytelepen, Pécsbányán, a börtönökben, gyermekotthonokban, Pécs-Gyárvárosban, iskolákban, nyári táborokban.
„Árnyékban élők” – Pillanatképek Pécs szegregált területeiről(Baranya Megyei Család Esélyteremtési és Önkéntes Ház, Pécs MJV Önkormányzat, UNDP Pécs)
Egy városnak sok arca van. Pécs különösen gazdag e tekintetben: római város, török emlékek városa, egyetemi város, Európa Kulturális Fővárosa – és még sorolhatnánk.
Van azonban olyan arca is, amely nem kerül a lapok címlapjára és a turista csalogató kiadványok oldalaira: a szegregátumok arca. Az „árnyékban élőké”, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak megbirkózni a tisztes emberi élet körülményeinek megteremtésével, ahol más értelmezést kap a mindennapok túlélése.
Pécs következő éveiben a városfejlesztési célok között hangsúlyosan jelenik meg e szegregátumok lakóinak segítése, a szegregáció oldása.
Tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de ehhez nagyon fontos rögzítenünk azt, hogy honnan indulunk. Ez a kiállítás ezt a pillanatot rögzíti. Az elhagyatottság mellett a tisztes szegénységet, a perifériahelyzetben is fellelhető szépre és jóra való törekvést.
Ezek lehetnek azok a kapaszkodók, amelyek munkánkat eredményekhez vezethetik. S az, ha társakat lelünk ebben a munkában. Jöjjenek velünk!
„Keleti ÉlményTár”- Esélyteremtők Pécs Keleti Városrészében
(Baranya Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház és a Menedék Civil Szövetség fotópályázata)
A fotómontázs, olyan örömteli pillanatokat villant fel, melyeket Pécs Keleti városrészében tevékenykedő szociális és civil szerveztek munkatársai és önkéntesei kaptak lencsevégre programjaik során. A képek a belefeledkezésről, együttlétről, a meghittségről és a vidámságról szólnak, Mindarról, amiben hinni, és amiért cselekedni érdemes…
Fenyvesi József gilvánfai, beás naiv festő kiállítása
1928-ban születtem Gilvánfán. Iskolai végzettségem: 8 általános. Félárván nevelődtem, napszámból nevelt anyám. Iskolás korom óta kedvelem a rajzolást, később vizes ecsettel is festettem. Az iskola befejezése után az Erdészetnél fakitermelő voltam, majd családot alapítottam. 1950-1953 között voltam katona. 1958-tól három évig jártam képzőművészeti szakkörbe, vállalva a nehéz beutazási körülményeket és költségeket, a családi nélkülözést.Az itt oktató Lantos Ferenc festőművészt tekintettem mesteremnek.
1974-ben Magyarmecskén volt az első kiállításom. 1975-ben Pécsett a Szigeti vámnál, 1976-ban ismét Pécsett, 1977-ben Siklóson, 1978-ban Komlón, 1979-ben Drávafokon, 1979-ben Budapesten.
Egyik részt vevője voltam az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállításnak. 1982-ban Tatabányán és Sopronban, 1983-ban Nyíregyházán, 1984-ben Békéscsabán, 1988-ban Szolnokon szerepeltem kiállításon. Lúzsokon a tájházban 1981-től több mint egy évtizedig állandó kiállításon szerepeltek képeim baranyai cigány alkotókkal közösen. 1988-ban elkészültem "A cigányság vándorlása a XII-XIII. századtól a XX. századig" című festménysorozatommal. 1989-től a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület képzőművészeti stúdiójának alapító tagjaként és az egyesület szervezésében számos külföldi és hazai kiállításon vettem részt.
1995-ben elnyertem a Baranya megyei Közgyűlés Művészeti díját.
A Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület 1998. március 23-án, a 70. születésnapom tiszteletére jubileumi életmű kiállítást rendezett a pécsi Nemzetközi Angol Központban.
Kiállításaim:
1990 Baranya Megyei Művelődési Központ Pécs, Garrison Klub Pécs, Rácz Aladár Közösségi Ház Pécs,
1991 Művelődési Központ Marcali, Művelődési Központ Szekszárd, Weis Ausztria, Kulturzentrum Minoriten Graz Ausztria
1992 Lenau Ház Pécs, Perem Galéria Pécs, Judenburg Ausztria, Graz Ausztria,
1996 Kazinczy Múzeum Sárospatak,
1998 Nemzetközi Angol Központ Pécs,
1999 OCIMK Galériája Budapest, Fővárosi Művelődési Ház Galériája
A Színes Gyöngyök Egyesület 2004-ben jött létre, hogy segítse a roma nőket családi és társadalmi szerepeikben. Az Egyesület a hátrányos helyzetű roma nők számára szociális, jogi, mentálhigiénés tanácsadást biztosít,.Pécsett anyaklubot működtet, a megyében pedig hagyományőrző kulturális rendezvényeket, egészségügyi szűrőprogramokat, családi és közösségi napokat szervez.
(Murál Morál Mező és barátai)
A Pécsi Szín-Tér Egyesület 2010 júniusában alakult pécsi ifjúsági munkások, ifjúságsegítők, szociális munkások és környezeti nevelők összefogásával. A tagok nagy részét nemcsak barátság, hanem a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Karán töltött egyetemi éveik alatt és után számos közösen megvalósított nemzeti és nemzetközi közösségfejlesztő és ifjúsági projekt köti össze.
Az Egyesület közösségi művészetekkel foglalkozó munkacsoportja a 2007-ben létrejött Murál Morál Mező, mely az “Utcai képzőművészet – életre keltett falak” c. ifjúsági projektjével Magyarországra adaptálta a közösségi falfestés (mural painting) nicaraguai komplex közösségfejlesztő módszert, mely projektet a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium 2008-ban “Az év gyermek- és ifjúsági mintaprojektje” címmel ismerte el.
Katona Krisztina 2007-ben első nicaraguai tapasztalatszerzése után 8 szociális területen működő segítővel együtt alapította meg a Murál Morál Csoportot, akiknek átadta a közösségi falfestés Nicaraguában tanult módszertanát, melyet közösen alkalmaztak először főleg hátrányos helyzetű gyerekek csoportjaival. Az első projekt óta Pécsen a Murál Morál Mező mellett még Fehér Angéla, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa alkalmazza a módszert résztvevőközpontú szellemiségben. A kiállítás anyaga a kettejük által külön-külön vagy együttműködésben megvalósított közösségi falfestő projektek gyümölcsei. Az alkotók mindazok a 4 és 60 év közötti gyerekek és felnőttek, akikkel Kriszta és Angi találkozott: Györgytelepen, Pécsbányán, a börtönökben, gyermekotthonokban, Pécs-Gyárvárosban, iskolákban, nyári táborokban.
Egy városnak sok arca van. Pécs különösen gazdag e tekintetben: római város, török emlékek városa, egyetemi város, Európa Kulturális Fővárosa – és még sorolhatnánk.
Van azonban olyan arca is, amely nem kerül a lapok címlapjára és a turista csalogató kiadványok oldalaira: a szegregátumok arca. Az „árnyékban élőké”, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak megbirkózni a tisztes emberi élet körülményeinek megteremtésével, ahol más értelmezést kap a mindennapok túlélése.
Pécs következő éveiben a városfejlesztési célok között hangsúlyosan jelenik meg e szegregátumok lakóinak segítése, a szegregáció oldása.
Tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de ehhez nagyon fontos rögzítenünk azt, hogy honnan indulunk. Ez a kiállítás ezt a pillanatot rögzíti. Az elhagyatottság mellett a tisztes szegénységet, a perifériahelyzetben is fellelhető szépre és jóra való törekvést.
Ezek lehetnek azok a kapaszkodók, amelyek munkánkat eredményekhez vezethetik. S az, ha társakat lelünk ebben a munkában. Jöjjenek velünk!
(Baranya Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház és a Menedék Civil Szövetség fotópályázata)
A fotómontázs, olyan örömteli pillanatokat villant fel, melyeket Pécs Keleti városrészében tevékenykedő szociális és civil szerveztek munkatársai és önkéntesei kaptak lencsevégre programjaik során. A képek a belefeledkezésről, együttlétről, a meghittségről és a vidámságról szólnak, Mindarról, amiben hinni, és amiért cselekedni érdemes…
1928-ban születtem Gilvánfán. Iskolai végzettségem: 8 általános. Félárván nevelődtem, napszámból nevelt anyám. Iskolás korom óta kedvelem a rajzolást, később vizes ecsettel is festettem. Az iskola befejezése után az Erdészetnél fakitermelő voltam, majd családot alapítottam. 1950-1953 között voltam katona. 1958-tól három évig jártam képzőművészeti szakkörbe, vállalva a nehéz beutazási körülményeket és költségeket, a családi nélkülözést.Az itt oktató Lantos Ferenc festőművészt tekintettem mesteremnek.
1974-ben Magyarmecskén volt az első kiállításom. 1975-ben Pécsett a Szigeti vámnál, 1976-ban ismét Pécsett, 1977-ben Siklóson, 1978-ban Komlón, 1979-ben Drávafokon, 1979-ben Budapesten.
Egyik részt vevője voltam az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállításnak. 1982-ban Tatabányán és Sopronban, 1983-ban Nyíregyházán, 1984-ben Békéscsabán, 1988-ban Szolnokon szerepeltem kiállításon. Lúzsokon a tájházban 1981-től több mint egy évtizedig állandó kiállításon szerepeltek képeim baranyai cigány alkotókkal közösen. 1988-ban elkészültem "A cigányság vándorlása a XII-XIII. századtól a XX. századig" című festménysorozatommal. 1989-től a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület képzőművészeti stúdiójának alapító tagjaként és az egyesület szervezésében számos külföldi és hazai kiállításon vettem részt.
1995-ben elnyertem a Baranya megyei Közgyűlés Művészeti díját.
A Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület 1998. március 23-án, a 70. születésnapom tiszteletére jubileumi életmű kiállítást rendezett a pécsi Nemzetközi Angol Központban.
Kiállításaim:
1990 Baranya Megyei Művelődési Központ Pécs, Garrison Klub Pécs, Rácz Aladár Közösségi Ház Pécs,
1991 Művelődési Központ Marcali, Művelődési Központ Szekszárd, Weis Ausztria, Kulturzentrum Minoriten Graz Ausztria
1992 Lenau Ház Pécs, Perem Galéria Pécs, Judenburg Ausztria, Graz Ausztria,
1996 Kazinczy Múzeum Sárospatak,
1998 Nemzetközi Angol Központ Pécs,
1999 OCIMK Galériája Budapest, Fővárosi Művelődési Ház Galériája