KATLANLAKÓ NAPLÓJA 0.
LÁTATLANBAN
Vaszari Judit
Elkezdődött. Nélkülünk. Öt éve nem volt ilyen. Nem mondom, hogy nem ami hibánk is, rutinból szerveztük az augusztus első hetét. Aztán kiderült, hogy nem egészen úgy lesz idén, mint eddig sokszor.
Azzal a forradalmi javaslattal már tavaly mi is előálltunk, hogy a vasárnapi befejezést át kellene gondolni, egyrészt nem volt jó látni a napközbeni csomagolást, másrészt vészesen fogyott a tömeg. Jobb ezt szombaton, ereje teljében befejezni. Erre a szervezők is ráéreztek, idén szombat a zárónap. Eddig oké, de az nem jött át, hogy a kedd meg már egész napos program lesz, azzal nem a szerda délutáni kezdés csúszik előre, hanem kedd reggeltől érdemes lenne ott lenni: Palkonyán, Kisharsányban, Nagyharsányban, sőt idén már Beremenden is. Ehelyett ülök a fülledt irodában, és csak vágyakozok a hűsítő szélbe, az ördögszántotta hegy oldalába.
Hogy félreértés ne essék: a hatodik Ördögkatlan kezdődött el. Cseh Tamás és Törőcsik Mari álma folytatódik, gyülekeznek a mezítlábas fesztiválozók.
Szerencsére egyre több fesztivál zajlik az országban, a karszalaggyűjtők nagy örömére. Most néztem, egy oldal kábé 6000 fesztivált, rendezvényt tud felsorolni a nyárra. (Tényleg, megnéztem kétszer.) Nekem az Ördögkatlan az igazi. Sok személyes ok, körülmények különös összejátszása köt engem oda. Az év meghatározó rendezvénye, kábé annyira várjuk családilag, mint a Karácsonyt. Lássuk, mire is vártunk? Lesz sok ismerős program, lesz sok újdonság. Csak csipegetve, véletlenszerűen a programfüzetből: Wombo Orchestra, Jiri Menzel, Kiscsillag, Mozart, 30Y, Rutkai Bori, Cifra udvar, Bóbita Bábszínház, Watta cirkusz, Weöres, Katlanbusz, Vylyan-terasz és így tovább. Ha ismerősek azért kell jönni, ha nem, akkor meg azért. Ja, és persze a Quimby kezd ma este, és lesz idén is Kikötő: a Hárságyi pince kisszínpadán médiáról beszélgetünk többször is, kiállítást nyitunk és mutatunk a palkonyai pincesoron. (Rosé-fröccsel ajánlva.) Különösen örülök, hogy tavalyhoz képest mintha több lenne a Pécsről érkező program. Megépült a bicikliút, lesz nemzeti dohánybolt, elkészült a Mokos-pince, lehet táborozni Palkonyán.
Öt nap egy másik bolygón. Egy élhető bolygón, ahova elutazni akkor lehet, ha „nem vagyunk normálisak”. Szükségünk van erre, mindannyiunknak. Töltődjünk fel, hogy legyen mibe kapaszkodni a mindennapokban: hogy lássuk, vannak, akik képesek nekünk csodát varázsolni. Hogy képesek legyünk a csodát megélni, megköszönni. Baranyában, ahol olyan kevés csoda van manapság. A kultúrában, ahol annyi harc dúl manapság. A barátságokban, a szép borban, a jó zenében, a gyerekek mosolyában, a fesztiváléjszaka fáradtságában. Ebben a nagy nemzeti valóságban én találtam egy lakatlan szigetet magamnak: most elutazom oda.
A Quimby-n ott leszek ma este már biztosan. Hozok majd történeteket, képeket, élményeket. Gyertek velem, és szántsuk fel a hegyet!
Vaszari Judit
Elkezdődött. Nélkülünk. Öt éve nem volt ilyen. Nem mondom, hogy nem ami hibánk is, rutinból szerveztük az augusztus első hetét. Aztán kiderült, hogy nem egészen úgy lesz idén, mint eddig sokszor.
Azzal a forradalmi javaslattal már tavaly mi is előálltunk, hogy a vasárnapi befejezést át kellene gondolni, egyrészt nem volt jó látni a napközbeni csomagolást, másrészt vészesen fogyott a tömeg. Jobb ezt szombaton, ereje teljében befejezni. Erre a szervezők is ráéreztek, idén szombat a zárónap. Eddig oké, de az nem jött át, hogy a kedd meg már egész napos program lesz, azzal nem a szerda délutáni kezdés csúszik előre, hanem kedd reggeltől érdemes lenne ott lenni: Palkonyán, Kisharsányban, Nagyharsányban, sőt idén már Beremenden is. Ehelyett ülök a fülledt irodában, és csak vágyakozok a hűsítő szélbe, az ördögszántotta hegy oldalába.
Hogy félreértés ne essék: a hatodik Ördögkatlan kezdődött el. Cseh Tamás és Törőcsik Mari álma folytatódik, gyülekeznek a mezítlábas fesztiválozók.
Szerencsére egyre több fesztivál zajlik az országban, a karszalaggyűjtők nagy örömére. Most néztem, egy oldal kábé 6000 fesztivált, rendezvényt tud felsorolni a nyárra. (Tényleg, megnéztem kétszer.) Nekem az Ördögkatlan az igazi. Sok személyes ok, körülmények különös összejátszása köt engem oda. Az év meghatározó rendezvénye, kábé annyira várjuk családilag, mint a Karácsonyt. Lássuk, mire is vártunk? Lesz sok ismerős program, lesz sok újdonság. Csak csipegetve, véletlenszerűen a programfüzetből: Wombo Orchestra, Jiri Menzel, Kiscsillag, Mozart, 30Y, Rutkai Bori, Cifra udvar, Bóbita Bábszínház, Watta cirkusz, Weöres, Katlanbusz, Vylyan-terasz és így tovább. Ha ismerősek azért kell jönni, ha nem, akkor meg azért. Ja, és persze a Quimby kezd ma este, és lesz idén is Kikötő: a Hárságyi pince kisszínpadán médiáról beszélgetünk többször is, kiállítást nyitunk és mutatunk a palkonyai pincesoron. (Rosé-fröccsel ajánlva.) Különösen örülök, hogy tavalyhoz képest mintha több lenne a Pécsről érkező program. Megépült a bicikliút, lesz nemzeti dohánybolt, elkészült a Mokos-pince, lehet táborozni Palkonyán.
Öt nap egy másik bolygón. Egy élhető bolygón, ahova elutazni akkor lehet, ha „nem vagyunk normálisak”. Szükségünk van erre, mindannyiunknak. Töltődjünk fel, hogy legyen mibe kapaszkodni a mindennapokban: hogy lássuk, vannak, akik képesek nekünk csodát varázsolni. Hogy képesek legyünk a csodát megélni, megköszönni. Baranyában, ahol olyan kevés csoda van manapság. A kultúrában, ahol annyi harc dúl manapság. A barátságokban, a szép borban, a jó zenében, a gyerekek mosolyában, a fesztiváléjszaka fáradtságában. Ebben a nagy nemzeti valóságban én találtam egy lakatlan szigetet magamnak: most elutazom oda.
A Quimby-n ott leszek ma este már biztosan. Hozok majd történeteket, képeket, élményeket. Gyertek velem, és szántsuk fel a hegyet!
forrás: http://www.kikotoonline.hu/