Katlanfutás

Mintegy nyolcvan résztvevővel zajlott le a világtörténelem első Katlanfutása. Az indulók két távon nevezhettek: a rövidebb, másnaposság-kompatibilis 3,5 km-en és az éppen kétszer olyan hosszú, 7 km-en. A mezőny akár nemzetközinek is mondható, hiszen Szlovákiából és Svájcból is érkezett résztvevő – arról nem is beszélve, hogy Békéscsabától Szolnokig és Palkonyától Pestig [erről bővebben talán majd az Erdős Virág – Háy Jánoson holnap a Vylyan teraszon] az ország minden tájáról jöttek futni. Mi több, igazi celebek is voltak: a mezőnnyel futott az egyébként sokszoros maratonista, de itt persze inkább csak főszervező Bérczes László, és a ma este a 300. Mulatságban is látható Scherer Péter is.

Rekkengetett már a hőség tizenegy órakor, amikor eldördült a képzeletbeli startpisztoly, de a forróságot enyhítette a frissítő víz és a nagylelkű és korlátlan Sauska-rozéfröccs – no meg az, hogy szurkolók híján a futók végig egymást bíztatták; szerintem ennyi mosoly még nem volt futóversenyen.

Sokan kérdezték, lesz-e holnap is futás: lesz. Bárki futhat bármerre, akár a már ismert útvonalon, a Villányba vezető vadonatúj bicikliúton (amin persze kicsit tájidegen egy futó, de ezt talán mindenki elviseli), akár pedig Kisharsányon át Palkonyára az erdőben. Mi mindenkit bíztatunk – bár a maihoz hasonló, profi szervezés, rendőri biztosítás nem lesz, és a nagyharsányiak sem fognak frissítőket osztani félúton, de egy üveg vízzel bárki nekivághat a választott útvonalnak. Futás, Katlan!

Sztrókay András