Vadvirágok
Margit Terézia spanyol infánsnő szoros fűzőjében a kereveten heverészett, és órák óta a palota kertje fölött szálló fecskék röptét figyelte. Unalmában kis dallamot kezdett dúdolni, s hirtelen hatalmas kék buborék jelent meg az ablakban, amely hosszú, kacskaringós úton indult az ég felé. Belsejében apró tündérek táncoltak, csak úgy kapkodták lábukat a zene ritmusára.
Margit Terézia spanyol infánsnő közelebb hajolt az ablakhoz, hogy közelebbről láthassa a tündéreket, de azok már messze jártak, helyette ezer és millió színes buborék röpködött szerte a kert fölött. Egy szürkében gonosz manó ébredezett, épp akkor dugta ki undok hórihorgas orrát a takaró alól. A pirosban nagy fülű egér muzsikált, a lilában öreg anyókák keverték a lekvárt. A sárgában kecses vitorlások úsztak a tengeren, a barnában ólomkatonák masíroztak háborúba.
Margit Terézia spanyol infánsnő kedvence mégis az a víztiszta buborék volt, amelyben egy pálmafa árnyékában kisfiú ült, és kókuszt majszolt. Már nyitotta az ablakot, hogy behúzza a szobába, már nyújtotta a kezét, hogy elérje, de a buborék eltűnt. Odakinn csak a fecskék röpködtek, és vadvirágok lengedeztek a szélben.
Totobé Anita